Még nem... 
 
Még nem jött el az én időm!
Még várnak rám a falon túl
hol égi fényben tündökölve
lelkem szárnyal szótlanul.

Itt a földön megrabolnak
Összetörik lelkemet!
Húsomra az izzó bánat
táncol égő bélyeget.

Térden csúszva súlyos láncon
nyomor vasát vonszolom
s ráncos párnám redői közt
suttogom el bánatom.

Könnyeimet meggyalázzák
ostor csattan szüntelen
megvakítva sírom kínom
minden átkos éjjelen!

Görbe tollam szertehullott
tintám deszka itta fel
s a tűzben edzett versek lángját
közönytenger oltja el!

Még nem jött el az én időm
s bár várnak rám a falon túl
félek sírok közt lelem a békét
némán, kimondatlanul. 
Mondd Uram
 
Mondd Uram!
Te emlékszel még?
Sárban, porból teremtettél
Lelket adtál Felemeltél.
Mondd Uram!
Te emlékszel még?

Mondd Uram!
Te hallasz engem?
Ha láncok között nevelkedtem
Pokol járta szegletekben
Mondd Uram!
Te hallasz engem?

Mondd Uram!
Te sírsz majd értem?
Ha segítséged sosem kértem
S tetteidet nem is értem
Mondd Uram!
Te Sírsz majd értem?

Mondd Uram!
Te bízol bennem?
Ha vágyaimtól hajszolt testem
Minden bűnét elfeledtem
Mondd Uram!
Te bízol bennem?

Mondd Uram!
Te emlékszel még?
Sárban, porból teremtettél
Lelket adtál Felemeltél.
Mondd Uram!
Te emlékszel még?