Weöres Sándor: Idyllium

A mező csendje
a domb hajlása
egyablakos ház
néz a forrásra
nap hold csillagok
körülkeringik
itt kéne élni
ámulva mindig
betévedőnek kenyeret adni
gyümölcsöt szedni
vetni aratni
égi forrással
feküdni kelni
itt kéne élni
örökké lenni.
Edith Södergran - Tähdet / Csillagok

Az éj jöttével
a kapuban állok és hallgatom,
ahogy csillagok gyülekeznek a kertben.
és én csöndben állok.
Hallgasd! Csengve hullott le egy csillag!
Mezítláb ne lépj a pázsitra,
a kertem szilánkkal van tele.

Orbán Krisztina fordítása
Christian Morgenstern verse Koosán Ildikó fordításában

Az első hó

Ezüstszürke tisztás felől
karcsú őzike
jön a téli erdőn,
meg-megáll, félve les körül
a tiszta, hűvös, frissen hullott hóba.

Te jutsz eszembe róla, Gyönyörűm.


Erster Schnee

Aus silbergrauen Gründen tritt
ein schlankes Reh
im winterlichen Wald
und prüft vorsichtig, Schritt für Schritt,
den reinen, kühlen, frischgefallnen Schnee.

Und Deiner denk ich, zierlichste Gestalt.
Theodor Storm: Jázminos éjek

Ott hegedű zokog, itt csend van, néma éj,
álmot lehel tám a jázmin sárga mérge,
s mindig rád gondolok: lényed bennem zenél –
a tánc vitt tőlem el, a nóták zümmögése.

Ó, nem, nem hallgat el, csak örjöng szűntelen,
száz gyertya leng-lobog, száz húr sikong jajongva,
mindig új düh dobog, száll rá a táncosokra,
minden arc pírban ég, s te sápadt vagy, szivem.

Pedig röpít a tánc! Válladra ráfonódva
hagyod: öleljenek az idegen karok –
kereng fehér ruhád, mint egy virág sziromja
és szinte száll-lebeg tünékeny alakod.

Itt egyre édesebb szagot lehel az éj
és egyre altatóbb a jázmin sárga mérge,
s bár nem vagy itt: lényed mindig bennem zenél,
a tánc vitt tőlem el, a nóták zümmögése.


Végh György fordítása
Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.
Góth László: Kötéltánc

Apró rezdülések. Másnak észrevétlen.
Így táncolunk mi, ketten egy kötélen.
A mélység nem rémít. Miénk a magasság.
Jelzéseinket ott lent meg ne lássák,
mert akkor kiderülhet a nagy titok -
ha elvéted, utánad zuhanok
G. Ferenczy Hanna: Éji tánc

Ma este felkért a Szél,
hogy táncoljak vele.
Bár kedvem nem volt hozzá
győzött az ereje.
Elragadott az űrbe,
lángolt a telihold
táncoltunk határokon át,
hol balalajka szólt.
Táncoltunk
Himalája csúcsán
és lavinák között,
vert arany hídon át
az Óceán fölött.
Aludtak lent az utcák
házak, sikátorok
ámulva néztek ránk
az éji vándorok.
Vélték, hogy néma táncunk
csak kósza látomás,
és semmi más – csupán,
lidérces álmodás.
Amikor haza értem
várt rám a nagy magány.
Az egész éji táncot
- csak álmodtam talán?

*
Álom és valóság
Az álom való,
és a valóság álom,
ha úgy akarod.
KISS JUDIT ÁGNES: TANGÓ LEMONDÓ

Csak az az ócska kiskocsma ne fájna.
Csak az a kép ne, amit felidéz.
Csak ne volna oly édesbús emlék ez,
amin az ember hosszan elidőz.

A hiányod még most is ott a pultnál,
nyár volt, fehér ing, rajtam kék ruha,
és szinte testi jelenlétté sűrít
a vágy, hogy újra eljussak oda,

hogy ott álljunk a foltos bádogpultnál,
kezünkben egy-egy pohár Unicum,
az én arcom Mária Magdolnáé,
a tied arany hátterű ikon.

Most nincs nyár,
és lehet, hogy már nem is lesz,
csak ez a bágyadt, elkésett tavasz,
az Unicumról átszoktam a Nextre,
hisz jön a majd a következő pasas,

de addig virágzó fák látványával
égetem ki az agyamból a képet,
a fájót, hogy az ócska kiskocsmában...
szóval próbállak felejteni téged.
Szilvási Pál: hallgatni jó volna veled

hallgatni jó volna veled
melléd leülni lélegzetedet
a pórusokból áradó zenét
hallgatni jó volna veled

hallgatni jó volna veled
szemedbe nézni mélyen elmerülni
határozatlan színű íriszed
tengerében a hűs morajlást
hallgatni jó volna veled

és nem beszélni
tested ringató
csöndjében úszni megtalálni
azt ami
öröktől fogva átölel
és nem beszélni volna jó
veled
"Álmodj magadnak szép napot,
Ha már a nyár úgy itt hagyott.
Álmodj magadnak színeket,
Ha benned minden szürke lett.
Álmodj nyíló virágokat,
Andalító illatokat,
S mire elér újra a tél,
Mesédben minden dalra kél!"
William Shakespeare
Kosztolányi Dezső: A napraforgó, mint az őrült

A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja.
Bolond lotyó - fejére kapja
a sárga szoknyáját s szalad,
szerelmese volt már a kóró,
a pipacs és az iszalag,
elhagyta mind, most sír magában,
rí és a szörnyű napra néz,
a napra, úri kedvesére,
ki részeg s izzik, mint a réz.