Bereményi Géza

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

https://www.youtube.com/watch?v=RVXXgBecbB8
Katona Bálint: Maradék idő

Szeretni még egyszer,
halálosan, aki vár.
Mosolyt venni még,
mielőtt a bolt bezár.
Napot látni még,
mielőtt az est leszáll.
Élni még egy kicsit
mielőtt a szív megáll.

Utoljára valakiben
hinni volna jó,
ne vesszen kárba a kimondatlan szó.
Örülni valaminek,
ami szép, ami jó,
mielőtt a szívben esni kezd a hó….
Mert a maradék idő
már nem eladó….

https://www.youtube.com/watch?v=FF0bGW3eg1w&feature=related
William Blake: Hópehely

Bolyongtam egy téli havas reggelen.
Kértem a hópehelyt - játsszék velem;
Ő játszott, s egy vízcsepp maradt a helyén,
- Gazember! - kiáltott utánam a tél.

(Fordította: Petra-Szabó Gizella)
Ez egy 23 éves fiatal lány verse,mely szerinten nagyon szép.

Konyári Dóra

Végtelen pillanat

Hideg rendszer, amiben cseppnyi tűzért lohol,
Akinek nem az a fontos, amit birtokol,
Mert tudja, nincstelenül jött, és úgy is távozik,
Minden, amit itt talál, arra csak rácsodálkozik.

Melegednék nálad, hol a béke lakozik,
Ahol nem a zsebem, a szívem gazdagodik,
Leülnék melléd, ahol a képed végtelenné tűnik,
Én addig néznélek, míg az idő meg nem szűnik.

Hálás vagyok, hogy valaha része lettem,
Örökre ott maradtál velem a végtelenben,
Csodavilág, ahol csak tiszta pillanatok laknak,
Ahol nincs eleje vagy vége az életakaratnak.

Hol nem elveszed, hanem el is fogadod,
Mennybe repíthet vagy hozhat kárhozatot,
Bármelyikkel jöjjön is, te fogadd tárt karokkal,
Mert melletted marad, vagy az áramlatokkal.

Ne zavard Őt fel semmiképp kétkedve,
Állj meg előbb vendégként reménykedve,
S miután kitárta neked törékeny szárnyait,
Láthatod tükrében rég elfeledett álmaid.

Mintha mágnes húzna hozzá egészen közel,
Sosem nyugszol meg, csak enyhül, ha ölel,
Mikor már meg sem kérdnéd, lehetséges-e?
Akkor fogod tudni, ez nemcsak egy mese.
Fodor Ákos
3 negatív szó

nincs
semmi
baj
Pilinszky János:Ne félj
Gyurkovics Tibor: Arc

Bejön egy arc és nem megy többet el.
Egészen behajol a képbe.
Tapogatózó ujjunk alatt ver
a homlok érverése.

Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
Nem néztük jól meg az ablakkeretben.
De tarkójára tűz a nap
és értjük őt már egyre fényesebben.

Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
Szabálytalan az orra, szája,
de közelebb jön és pontosan
kirajzolódik minden vonása.

Mert hátulról kap megvilágítást,
hogy fölragyogjanak könnyű ujjai.
Bejön, leül, levetkezik.
És nem tudjuk már elbocsátani.
Kormányos Sándor: Vers vagy bennem...


Egy vers van bennem, dallamokból

fonódott ezer szóvirág

de hangjait csak én hallhatom,

rajtam kívül senki más.

Egy vers, amit még nem írtam meg,

csak mondogatom szótlanul,

egy vers, amellyé lettél bennem

örökre - leírhatatlanul...
Lupsánné Kovács Eta

Fények - Árnyak
Fények

Jöttél a fényes csillagokkal,
hoztad az élet színeit,
átfestetted a mindennapok
illanó álomképeit.

Jó lenne, ha velem maradnál,
régóta Téged vártalak,
mosoly rezdül a félhomályban...
varázslat ez a pillanat.

Árnyak

Káprázat volt a csillogásod,
nem láthattam az árnyakat,
de később, már a gyertyafényben
színehagyottnak láttalak.

Míg eltűntél az alkonyatban,
átrajzoltad az ábrákat,
magaddal vitted a színeket.
...Úgysem volt több, csak káprázat.
Őri István: Valahol

Valahol létezel, valahol én is
valamit kérdezel, valamit én is
néha vágy van benne, néha remény is
valahol
valamit
te is
én is...
Babits Mihály: Szerelmes vers

A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, – hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
ady_endre.jpg

"Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messze látok és merek."
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Örökké

Hogyan lett az élet-csoda?
Miért született?
Mester nélkül, önmagától
Felépülhetett?
Milliónyi fontos lépés
Vakszerencse volt?
Megmozdult, és levegőt vett,
Feltámadt a holt?
Élettelen élni, lenni
Vajon mért akart?
(Felcserélte gondokra
a mindig gondtalant.)
Mindenható teremtette,
Felsőbbrendű lény?
Unta már a sötétséget,
Ezért lett a fény?
Embert akart (játszótársat?),
Ő döntötte el,
Hogy erre a sárgolyóra
Bánat, öröm kell?
Földünk pont a mindenségben,
Kéklő, élő sziget,
Nem tudhatsz meg, ember, mindent,
Örökké lesz hited.
Ars poetica

A költészet: kertészet.
Gonddal műveld azt!
Ültess te is virágot -
Ne hagyd meg a gazt!
Tükrözze a lelkedet
Minden nyíló csoda,
Járjanak az emberek
Gazdagodni oda!
Túl a hatvanon

Az évek: veszteségek -
Hiába gyűl tapasztalat!
Az élet kimért étel,
Nem dukál csak egy adag.

A napok: mind bányák,
Hol kincseket keresünk.
Sok a meddő! - Fáradtságos
Csillagozni ősz egünk.