Sorsok

Az állat csak éldegélhet
Napról napra, ahogy lehet.
Nem Álmodik, nem Hisz,
Nem nézi vádlón az eget...

Az ember mindig Álmodik,
Mert valóság-ágya kemény.
Hálótársa: magánya,
Takarója: a remény.
Csigavér

Csiga papa sosem siet,
Jelszava a csigavér.
Fiacskáját is meginti:
Ne rohanjál, csigavér!

Csintalan a pici csiga,
Jó tanácsa mit sem ér.
Azt hiszi, ha futva halad,
Mindenhová odaér.

Rohannak az emberek is,
Hajtanak a javakér`.
De az idő velük szalad,
S egyszer előbb odaér.
Sárközi György: Virágének

Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
világokat tudnánk emelni s rontani.

Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést te tennél,
pergő csillagoknak avarán léphetnél.

Ha vas-karom átfonna, ha tej-karod átfonna,
napoknak, holdaknak járása más volna.

Ha legyőzném ajkadat, ha szolgálnád ajkamat,
nem volna virradat, nem volna alkonyat.

Ha lebuknánk lihegve, ha lebuknánk lobbanva,
az Úristen szíve is gyorsabban dobbanna.
Tóth Árpád: AMÍG A CSÓKOT MEGTALÁLTAM

Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből volt a teste,

S a törleszkedő, illatos fák
Lágy lombja csupa villamosság.

Ideges, szikrás alkonyatban
Állottam ifjan és riadtan.

És hallgattam, mintha zuhogva
Valami vak malom zokogna.

Égő agyam alatt a mélyben
A szívem zakatolt az éjben.

A vérem titokzatos árja
Hajtotta bennem muzsikára

A vágyakat, forgatva resten.
...Ó, mennyi álom, fény meg isten

Dalolt és lüktetett át rajtam!
És közben száraz lett az ajkam,

Forró és száraz, mint az este,
S a megváltás csókját kereste...

Futottam, félaléltra váltan,
Amíg a csókot megtaláltam,

Az első nyirkos, hűvös ajkat
Az első bús férfi-nyugalmat,

Az első csöndes, árva szennyet,
S könnyes szemem fölött a mennyet.
cron