Amikor egy éve nyugdíjba mentem, azt gondoltam: nagyon fog hiányozni Budapest. Hát egyáltalán nem. Csak az Arany János utcai metrómegállóban Sanyi bácsi padja :-)

Kányádi Sándor verse az Arany János utcai metrónál.

"Hiúság
Tagoló vers Sándor fiamnak 20. születésnapjára

lelkemre
többre
nem
vágyom
lenne
bár
egy
padom
lenn
az
Arany János
nevét
viselő
metróállomáson"


2002-ben aztán valaki levélben azt javasolta a BKV igazgatóságának, hogy tényleg állítsanak fel itt egy padot Kányádinak. Felállították, 2003-ban. Rajta egy felirat hirdeti: "Ez itt Kányádi Sándor padja, aki fáradt megpihenhet rajta."
Erdős Renée

Vannak leányok...

Vannak leányok, remegő szüzek,
Csókot nem adnak soha senkinek.
Vágyuk fehér, miként az imádságuk,
Őrangyal őrizi az álmuk,
S tavaszszal, ha a hóvirágok nyílnak
S ébred a kert: magukban sirnak.
Ilyenkor szomoruk, halványak
És vőlegényre várnak.

Vannak asszonyok, szomorúk, szüzek,
Csókot nem adnak soha senkinek.
Vágyuk biboros, mint az alkonyég,
Szemükben hideg, szent csillaga ég
Az eltemetett, elfeledett multnak,
Ritkán mosolyognak. Sok titkot tudnak,
A szavuk zengő, mint egy régi óra
Finom ütése. Kedves, szép halottak.

Becsukott kertek...alvó paloták...
Lelkükben egy színes mesevilág
Csodái múlnak és fakulnak...
Fák, mikről ismeretlen, nagy virágok
Hímporos szirmai hullnak...
Bennők minden áldás - és minden átok.
Csak nagyon jót és nagyon rosszat láttak,
Korán őszültek, korán elfáradtak,
És bucsut mondtak a világnak...

Vannak leányok, remegő szüzek …
S asszonyok, a kik semmire se várnak...

Fotó: Pinterest

sz.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Ma van a Magyar Költészet Napja. 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját. Ma lenne 114 éves.

József Attila
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

127_jozsef_attila_nagy.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Ady Endre

Most ölelne valaki

Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz asszony,
Ki csak egy kicsit öleljen,
De nagyon marasszon.

Most ölelne meg valaki,
Lehetne tiszta leányzó,
Hogy ömlene telt keblére
Az édes, a lágy szó.

Most ölelne meg valaki,
Valaki, hogy emlékezzem:
Sohse öleltek még némbert
Vissza szebben.

Most ölelne meg valaki,
Mikor futni kéne futva,
Mikor: ébredek-e holnap,
Isten tudja.

Most ölelne meg valaki,
Szép nőstény, könnyes és szánó:
Bűnbánó és dalos némber,
Víg bűnbánó.


ölelés.jpg


Fotó Pinterest
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
:) :)
Heltai Jenő
Vallomás

Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek,
Egyébre nem vállalkozom.

Például arra, mit gyakorta
Szónoki hévvel mond kegyed,
Hogy meggyötört szegény szívének
Legjobb barátja én legyek.

Legjobb barát!Szavamra mondom,
Megtisztelő egy hivatal,
De nem vagyok hozzá elég vén,
S ön aggasztóan fiatal.

Ön csupa élet, csupa illat,
Lángol, vakít, hevít, ragyog.
Hát hogyne szomjaznám a csókját
Én, aki angyal nem vagyok?

Olyan kevés, amit kívánok...
Ha osztozkodni restel is,
Legyen a tisztelt lelke másé.
Nekem elég a teste is.

Legyen lelkinek egy barátja,
Kivel csevegni élvezet,
De ez az őrült,
Ez a mamlasz,
Ez a barát nem én leszek.

Legyen övé minden poézis
És az enyém csak, ami tény,
Ő oldja meg a problémákat,
A ruháját viszont csak én.

Hogy ez a hang szokatlan önnek,
Kétségbe, kérem, nem vonom,
De annak, hogy megértsük egymást
Csak egy módja van, asszonyom.

Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
Rosszat is, jót is osztogat,
Rosszabb erkölcsöket kegyednek,
Vagy nekem adjon jobbakat!

Fotó: Pinterest

szende.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Ezt én is kedvelem, ritka jó. :-)
Ma este, a 90 éves Gyurkovics Zsuzsa felejthetetlen előadásában hallottam, ezt a verset.

Heltai Jenő: Háromtól hatig

Elmentem egyszer Önhöz édes,
sok sok igérgetés után,
e diszkrét célra Ön kibérelt
egy kétszobás lakást Budán.
Oh, nem valék szerelmes Önbe,
ettől nyugodtan alhatik.
De hát nem tudtam mit csinálni
háromtól hatig.

Férjem ilyenkor nincsen otthon,
a magány rossz tanácsadó,
átmentem többször is Budára,
ez ugye megbocsátható?
Ön oly szelíden tud susogni
ez engem úgy elandalít…
A végén a babája lettem
háromtól hatig.

A nagy szerelmi virradatra
hamar borult az alkonyat,
eloszlott lassankint a mámor,
tüzünk lassankint lelohadt.
Ritkábban mentem át Budára,
Ön is csak néha-néha hítt,
ilyenkor szörnyen untuk egymást
háromtól hatig.

Ma szakítottunk, hála Isten,
szívem dobog, szemem ragyog.
Nem kell többé Budára mennem,
szabad vagyok, szabad vagyok!
Derülten nézek a jövőbe,
csak egy dolog nyugtalanít,
hogy mit fogok eztán csinálni
háromtól hatig. :D :D
Heltai Jenő: A másik

És szólt a nő:
"A hajam ében,
És lágyabb, mint a lágy selyem,
És itt a szívem közepében
Ujjong a boldog szerelem.
Tied a testem, tied a lelkem,
Te vagy az első, akit öleltem,
Boldog vagyok, mert a tied vagyok..."
S a férfi szólt:
"A másik elhagyott."

És szólt a nő:
"Piros az ajkam
És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe,
És végigfut az üdvök üdve rajtam,
Mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb, mint az égbolt,
Mikor a fergeteg zavarja...
Oh, mondd, a másik szintén szép volt?
Fehér a válla? Gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén,
Tudott-e édes csókot adni,
Meghalni karjaidba, mint én
És új gyönyörre föltámadni?
És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold?"
S a férfi szólt:
"A másik csúnya volt."

És szólt a nő:
"És mégis nappal, éjjel
Sóhajtva gondolsz vissza rája,
Amellyel az enyém nem ér fel,
Mi volt a titka, a varázsa, bája?
Miben oly nagy, dicső, elérhetetlen?"
S a férfi szólt:
"A másikat szerettem!"


Fotó: Pinterest
Rica Barba, digital art.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
VÁRLAK
Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.
Weöres Sándor: Mosoly az arcodon

Szeretném látni a mosolyt az arcodon,
Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon:
Szeretném látni a boldog szemeket,
Amelyekből más is erőt meríthet.
Szeretném hallani a boldog nevetést,
Amely mindig őszinte és békés.
Hallani, ahogy a jót dicséri szád,
S nem az elégedetlenség nehezedik rád.
Szeretném érezni, hogy békés a világod,
Hogy hiteddel a rosszat leigázod.
Felülkerekedsz a súlyos bánaton,
Hisz Isten veled van minden utadon.
Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol,
Ha válaszút előtt botladozol.
Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja,
Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta.
Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak,
De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak.
S ehhez legyen az a hely a templomod,
Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz.
Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne,
Ha minden gondod Isten elé lenne letéve.
Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna,
A fénysugár lelkedig hatolhatna.
Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék,
A bánatodban is szívesen osztoznék.
Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek,
Hitem szikrájából lángot gyújtok neked.
Szeretném, akár a könnyeid árán is,
Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít.
Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet,
De a követ neked kell a földről felemelned.
Octavian Paler: Hiányzó lépés

Csak egy lépés választ el minket.
Nem tudom, e hiányzó lépés
az enyém
vagy a tied.
Te állsz az egyik partján,
én a túlsón,
és közöttünk folyik az éj.
Hogy annyira közel kerüljünk egymáshoz,
és hogy maradjunk annyira távol,
csak egy lépés választ el minket,
s a hiányzó lépésen át
folyton folyik köztünk az éj.

(P.Tóth Irén fordítása)
Sárhelyi Erika
Félúton

Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg „valahonnan" „bárhova" jutok,
valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül.

52666697_2337642129633981_8109351154854395904_o.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Alfred de Musset: Látni egymást

Látni egymást titkon, de egészen szeretni,
nincs ravaszság, sem csel, és semmi szégyen,
tiszta vággyal, hogy bűntudat ne emésszen,
együtt, ketten, s örömünk ne legyen percnyi;

tisztelni a gondolatát, ha elmereng mélyen,
ábránd helyett őrizni az érzést szépen,
e nagy fényességben bátran lélegezni -
Laura szerette így kedvesét s dalolt neki.

Ön, aki naponta érinti a megváltó kegyet,
ön, kinek rózsás arcáról nem rí le gondja,
szeretni csak így szabad, s nekem mondja.

És én, ki vén hitetlen vagyok s kétkedek,
hallom önt, s hiába ne várjon válaszomra:
bár nem tudunk, de szeretni, igen, csak így lehet.

Kovács Anikó fordítása
Adam Zagajewski: Az éj

meseszépen táncol
és heves vágyak fűtik.
Kutatja, merre az út.
Erdők mélyén zokog.
Belepusztul a hajnalba,
a hőbe, a kakasszóba.

Zsille Gábor fordítása