Tudod hogy Liebe Attila az ózdi fojtogató néven híresült el. :?
Tudom! De a vers szép! és a hangulatom tükrözi!
KatalinEszter írta: Tudod hogy Liebe Attila az ózdi fojtogató néven híresült el. :?

Nahát... pedig milyen kedves neve van... liebe. Furcsa ellentmondás.... És ki volt a bostoni fojtogató ? Hm ? Áhh... nem, Tony Curtis túlságosan jó fiú hozzá. :-)
Faludy György: Valómnál jobbnak

Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted magamat.
Attól vagyok jobb, mert szeretlek
s mert felemellek, magasabb.

Az önzés is önzetlenség lesz
közöttünk. Ám mint válhatok
olyanná, amilyennek képzelsz?
Szerelmed cél s nem állapot.

Vibráló partok szélén járok
veled s lesem zárt ajkadat.
Ingem nyílásában virágot

viselek s kést az ing alatt,
és éjjel egy-egy részt kivágok
magamból, hogy megtartsalak.
Egyed Emese: Tizenkét válasz

szeretsz lélekkarodba vettél
megbékéltem leheletednél
megláttam rejtelmes ösvényem
elindultam sziklán örvényen
rossz lépésem igazítottad
zuhanó életem kifogtad
zuhogó könnyeid sikáltak
értem már csönded muzsikádat
értem haltál meg értem éltél
értél a Babilon vizénél
láttál gólemnek torzó testben
hagytál tudnom és tévelyegnem
szeretsz rózsát hoztál a kertbe
alma szőlő kél vetekedve
árnyékot tartani ha az kell
együtt fakulni mint a pasztell
ájulni mint a makulátlan
merészség tavaszi sugárban
fehérség álmunk rejtekében
önkéntes vámon könnyű réven
felismertelek megbocsátasz
szólítottál szavam is válasz
izgágaságom nevetésem
segíts e földi keresésben
REMÉNYIK SÁNDOR
TEA-RÓZSA

Egy diák jött az utcán szembe vélem,
A gomblyukába rózsa...
Ahogy méla mosollyal ráhajolt:
Valaki adta: sugárzott le róla.
Rózsa, illatos nyárelői rózsa...
Illatos, édes, első szerelem...
Nekem ily rózsám nem volt sohasem.
Más virágra vágytam már akkor is:
Halványabbra, illattalanabbra,
De ritkábbra, csodálatosabbra. -
És közben - elfutott az élet is.
"Legyen erőd lent
Hagyni, amit nincs erőd
Följebb emelni."

Fodor Ákos Jókívánság
Köszönöm Ditke! Imádom a haiku-it.

Idemásolok egyet:

Frontalitás

Az elülsőktől
nem fér el a fejemben
hátsó gondolat.
"Amit szeretsz,
és amit gyűlölsz: benned él.
Szavad rólad szól."

Fodor Ákos Halk közbevetés
Kormányos Sándor: Napok

Lopott percekből
font napok
hozták közel
a végtelent,
de a szerelem
útnak indult,
s nem látjuk már,
hogy merre ment.
Heltai Jenő

Szívem falán

Szívem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Oh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pírja elvész
S a szíved halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szelíden
Fogsz társalogni énvelem.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál mindenem.

Igérd meg azt, hogy szemrehányást
Szíved magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat.

o-regede-s1200aliciaborras8223.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Az egyik kedvencem: Reményik Sándor - 'Én a szívemet'
Ha egyszer minden láthatóvá lenne,

Ha filmre vetődnék minden titok,

Minden, mi huszonnégy óra alatt

Egy ember lelkén általkavarog:

A tisztátlanság minden ördöge,

A bűn-csírák, a kárhozat-magok, -

Akkor látnók csak, mily sötét az ember,

Milyen feketén lángoló szurok.

De akkor látnók csak, mily szép az ember,

S hogy tusakodnak benne angyalok ‘

Az ördögökkel – naplenyugovásig.


#ReményikSándor: A legizgatóbb film
Mihail Lermontov
Most a szív nyugodni vágyik,

szenvedélye ellobog,
mert belátja, hogy a másik,
szív érette nem dobog:
ám ha fojtott izgalomban
még remegne, az se baj:
a víz nem csitul le nyomban,
bár elült a vad vihar.

Jött az óra, válni kellett:
észre sem vetted vajon,
bár szemed láttára pergett,
forró könnyem arcomon?
Megvetetted leplezetlen
önfeláldozásomat.
Féltél, hogyha szánsz, szívedben
újra szítod lángodat.

Ám hiába igyekeznél
szenvedésed rejteni,
mert szerettelek, szerettél,
s nem tudunk felejteni.
Villámot lövelt a mennybolt,
nézd a parton azt a két
sziklát, mely hajdanta egy volt,
s álta vihar dühét:
látod, a két tört vonal hogy
összeillik? Van, amit
a természet egynek alkot,
és a sors kettészakít.

Szikla5.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén