Szeretek verseket olvasni. Régi, új szerzők versei, mind jöhet. Ma találtam erre. :)

Sárhelyi Erika: Napod leszek

Magamra veszem a kelő Nap fényét,
szívembe rejtem, hogy aztán neked adjam.
Az éj sötétjéből indulok eléd,
engem láss örökké a lobbanó Napban.

Engem láss mindig téli hajnalokon,
mikor fázósan bújnak egymáshoz a fák.
Engem láss, ha csak dereng az ég alja,
s a tegnap tenyerén hozza elénk a mát.

Ott leszek majd az első napsugárban,
a horizont széléről küldöm mosolyom.
Ablakodra a dér virágot csókol,
én ott leszek, s szádra szívemet csókolom.


letöltés.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Czóbel Minka

DAL

Remegve nyúltam, vágytól égve,
A távol csillagok után,
Repülni vágytam - úti kedvem
Megtört az élet derekán.

Hátha csalóka fény az is csak,
Mi ottan távol fent ragyog?
Hátha csak képzelmünkben égnek
Az őrök fényű csillagok ?

Oly messze, távol, nem kereslek,
Én az eget másnak hagyom,
Csak te tekints rám fényes, édes,
Szeretve bámult csillagom !


26231759_1724986794219754_8168226706608808528_n.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Papp Ádám

/Akarom!/

Akarom, hogy ott legyél,
mikor az élet terhe már-már
összenyom.

Akarom, hogy te legyél,
ki egy öleléssel enyhíti
minden tomboló bajom.

Akarom, hogy lélegzeted
egésze bújjon hozzám,
és borítson minden szavad
hogy könnyebb legyen a holnap,
s könnyebb legyen vinnem magam.

Akarom egy tündöklő
pillanatod, miként
arcomra hajol.

Akarom a csókod szüntelen
ízét, túl mindenen;
egy életnyi akaraton.

Akarom, hogy ott legyél,
mikor minden halni látszik,
hogy megmaradj utolsó cseppemként.

Akarom, hogy minden borzalom,
minden kín se szakítson el
tőlem, s hogy kezeidből szíved
ölelését érjem,

mert akarom, hogy a reggel,
az est teljes legyen veled,
hogy beléd csókolhassam
utolsó hitemet.

Akarom, hogy maradj,
hogy itt legyél, mikor
a boldogság veled
öleli reám magát.

Akarom, hogy te legyél a minden;
az élet és a leggyönyörűbb halál.



fffr.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Tudod,Kedves...
Tudod, Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod, Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt. Hanem, hogy ami jön, hogyan
éled. Az idő-vonat úgyis gyorsan elrohan.
Káli László

26993968_1797787303586351_3451073682561004160_n.jpg


Káli László (Jászkisér, 1961. január 22. – ) magyar költő.

Jászkiséren született 1961. január 22-én. Eredeti szakmáját tekintve esztergályos, de szülőfalujában volt présmester, majd taxisofőr Budapesten, bányász, magtáros, raktáros, anyagmozgató és műszakvezető, logisztikai diszpécser Komlón.

Első verseit 14 évesen írta, egy fogalmazási házi feladat helyett, és azóta kisebb nagyobb megszakításokkal, folyamatosan alkot. 1977-ben részt vett a meghívásos Diákköltők, Diákírók Országos Találkozóján. Verseit 2004 óta publikálja az interneten, nyomtatásban főként antológiákban publikál. Első önálló kötete nyomtatásban 2008 decemberében jelent meg Résnyi boldogság címen. ( Wikipédia)
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Jókai Mór

Csak egy délután

Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.

A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.

Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.

IMG_9395.JPG
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
"Ha nem lehet tied az, amit szeretnél,
Szeresd azt, ami a tied még!
Csak bolyongunk a Föld kerekén,
Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét,
S közben elsiklunk sok apró dolog felett,
mely mindvégig a lábunk előtt hevert,
az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,
de szemünk előtt csak a nagyzó cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.
Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,
Vigyük magunkkal nehéz utunk során,
mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,
mind-mind maga lehet a boldogság."
Nyiraty Gábor: Vedd észre !


Gulyás László, Lány rózsával
Gulyás László Lány rózsával.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
"Majd szeretsz? Én most szeretlek,
most, vagy itt, hát most ölelj meg,
a jövő sötét világ.
Késlekedsz még? jöjj csak szépen,
most csókolj meg Százszorszépem,
Gyorsan száll az ifjúság."

"Csupa fény és boldogság büszke elmém, Majd fél: az idő ellop, eltemet; Csak az enyém légy, néha azt szeretném, Majd, hogy a világ lássa kincsem

(Shakespeare)
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
1907. 05. 17. - 111 éve született Dsida Jenő erdélyi író, költő.

Ebből az alkalomból, itt a teljes vers.:)

Dsida Jenő: Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni...



tumblr_static_tumblr_static_2seq1rkh1s00k44w0owgws4kk_640.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Gámentzy Eduárd: Viharok hozzák el

Viharok hozzák el a csendet.
S ahol a fák, mind térdre esnek,
A fűszál csak lehajtja fejét.
Övé itt minden menedék.

Készül egy hosszú, néma este.
Jön... hogy zajunkat eltemesse.
Haragos, fekete ég alatt,
Szállnak a viharmadarak.


Fotó: Rizsavi Tamás
tumblr_n79cqwdJxa1r0dpzwo3_500.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Aranyosi Ervin: A szeretetről

Szeretni annyi: – elfogadni,
kitárt szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
s örökre hinni: szép az élet!

Megértőn nézni a világra,
ápolni, kinek lelke árva.
Tudni a rossz is emberi,
másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!
Lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt, amiben gyarló!
Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,
hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon szeretet ének,
szeretném, hogyha szeretnének!
Wass Albert: ŐSZ

Valahol már az ősz dalolgat,
és hullanak a gesztenyék,
vad szél-fiuk lombot karolnak,
s kacagva hintik szerte-szét,

valaki jár a szürkületben,
s szívében őszi dal fakad,
valaki búcsúval köszönti
a messze-szálló darvakat,

valaki áll a fenyves alján,
s a szeme könnyel lesz tele...
szél sír a park arany-avarján,
s koppanva hull a gesztenye.

38433.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Jacques Prévert

Paris at Night

Az éjszakában sorra sercen három gyufaszál
Az első hogy jól lássam arcodat
A második hogy lássam szemedet
A harmadik hogy lássam jól az ajkadat
s hogy emlékezzem is minderre kell a vaksötét
Mikor ölelve borulok föléd.

Gereblyés László
Baranyi Ferenc: Egyszer majd minden összeköt

Ölelésünkben összeér:

talán a szív, talán a vér.


Az éjszakában összeköt:

...talán a fény, talán a köd.

Mi hát - mi egybetart - a lánc?

Talán szeretsz. Talán csak kívánsz.

Mindegy. Most hozzám tartozol.

S enyém leszel valamikor.

Egyszer majd minden összeköt:

a szív, a fény - a vér, a köd.
Radó B. Lili: Ünnep

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,

hogy szíved bíborborával vársz reám

és ó-ezüsttel terítesz miattam;

s hogy el ne fussak előled riadtan,

lelked titkos, százegyedik szobáját

virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,

tiéd lelkem szivárványos zománca,

tiéd a derű, mely rólam szerteárad,

nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,

örömnek jövök, sohase verlek láncra,

ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.
cron