Hatvan év körüli hölgy megosztotta velem szerény vágyait:

"Olyan nő vagyok, aki szeret dolgozni, de nem vagyok munkamániás.
Sajnos hamar özvegy lettem, és meg kellett egyedül élnem és egyedül gondoskodnom a családomról.
Határozott és energikus nő vagyok. Minden oké az életemben, csak most már hiányzik egy partner, aki akár társam is lehetne.

Elegem van már a magányos estékből. Remélem, hogy van még időm arra, hogy rátaláljak a szerelemre. Nem volt könnyű lábra állni, a férjem elvesztése után. Egyedül állni a sarat a családdal, és közben még a határozott nő szerepét is fenntartani. Erős nő vagyok, de nem mondom azt, hogy esténként nem jön rám a sírás.

Kétségbe vagyok esve, hogy talán már sohasem lehetek szerelmes.
Talán rálelhetek a boldogságra. Ha nem, akkor legalább elmondhatom magamról, hogy én, a keresésben mindent megtettem.

Nem érdekelnek az egyéjszakás kalandok, ezért a saját korosztályom környékén keresgélek. Egy hasonló életkorú, vagy idősebb férfi is teljesen megfelelne nekem. Lehet még esélyem erre?

Már nagyon rám férne ennyi küzdelem után."
Sajnos sok nő van hasonló helyzetben.Hiányzik életükből, életünkből a szerető, megértő társ, akivel nem csak szxelni lehet, azt is csak ki tudja meddig, hanem beszélgetni, eltölteni egy kellemes hétvégét és elmenni kirándulni, nyaralni.Nem könnyű ilyen férfi partnert találni.De igaza van annak aki nem adja fel.Sok szerencsét kívánok a forumozó hölgynek