Bocsánat, akkor félreértettem a posztodat :)
Ezek szerint én is félreértettem, amit Atesz írt... :D

A kölcsönös szimpátia természetesen fontos, hiszen ha valaki nem szimpatikus, nem szeretnék közelebbről megismerkedni vele. De szerintem ez csak az alap. Legalább is, én huszonévesen sem erőltettem olyan kapcsolatot, ahol semmi közös érdeklődési kör nem volt. Ismerem magam, és tudom, hogy nem sokáig tartanék ki valaki mellett, ha nem lehet vele elmenni egy színházba, vagy kirándulni, ha ő teljesen máshogy képzel el mondjuk egy nyaralást... ráadásul szerintem ez így tisztességes: miért raboljuk egymás idejét, ha már az elején tudom, hogy nem lesz hosszú életű a dolog?

Abban viszont igaza van Atesznak, hogy az adatlapok sokszor szinte semmit nem árulnak el. Sőt, nagyon sok helyen olvasom, hogy a személyes találkozás a döntő. Ebben az életkorban már sokat tapasztaltunk, és aki komolyan keres, az bizonyára úgy van vele, hogy "kalandorok kíméljenek" :)
Még a honfoglalás előtt,de az is lehet,hogy Krisztus előtt írtam erről valamelyik fórumon.
De úgy érzem most is aktuális és kapcsolódik a témához.

Adott sok ember,nők,férfiak vegyesen.Sok mindenben különböznek egymástól.
Egyvalami mégis közös,mindnyájuk párkapcsolatának vége szakadt.Kinek így,kinek úgy
az okok talán nem is fontosak.Újra tanulnak társat keresni,nagy reménységgel,hogy ez
talán nem is olyan lehetetlen.
Persze nagy része,már attól,hogy itt van,rosszul érzi magát.Vajon miért?
Minden vég egy új kezdet-szokták mondani és ez ebben az esetben is igaz lehet.
A szerelem a legcsodálatosabb dolog.Egyben a legrosszabb is.Miért?
Miért ilyen az élet?
Legtöbbünk úgy érzi,a világ legtöbb problémája az ő nyakába szakadt és nem tudja
egyedül kiverekedni magát belőle.Persze vannak akik csillognak és boldognak látszanak.
De nem azok.
Nekik is hiányzik valami(valaki) az életükből.Valaki,akihez esténként odabújhat,elmondhatja
milyen volt a napja.Egy megértő meleg tekintet.egy símogatás,egy mindent gyógyító ölelés.
Mindenki úgy érzi,ketten képesek átmenni minden nehézségen.
De milyen áron?
A kérdés az,hogy megtudják-e tenni.
Megtenni azt,hogy átnéznek mindenen.Átnéznek a problémákon amik a korunkból fakadnak.
Átnéznek a családon.
Képesek lesznek igazzá varázsolni a szerelmüket,mely örökké tart majd?
Szerelmüket amely egy halom problémára épül,még ha teljesen őszinték voltak is egymással.
Hol itt a hiba…?

Üdv Józsi
Hol itt a hiba?-teszi fel Józsi a kérdést. Amiben én látom a "hibát", vagy inkább a megoldandó feladatot, több szintű:
1.LEZÁRÁS Az előéletünkből valamennyien hoztunk jó és rossz tapasztalatokat (a húsz éveseknek nincs ilyen!).A jók ismétlendő példaként, a rosszak nem egyszer traumaként váltak életünk részévé, ha akartuk, ha nem. A lezárás számomra azt jelenti, hogy képes vagyok elég messzire eltávolodni a múltamtól. Leválogattam a tapasztalatokat. Megtanultam reálisan (amennyire képes vagyok) nézni a dolgokat. Tudom "mekkora kanalam" volt a jó dolgokban, és ami nehezebb, a rosszakban. Ha erre képes vagyok, akkor és csak akkor állok készen arra, hogy a jót újra megtegyem, a rosszat elkerüljem. Ha a múltbeli hibáimat újra és újra elkövetem, nem zártam le a múltat, csak ismétlem, ez egy ördögi kör.Innentő az egész csak álmodozás egy soha meg nem valósuló szép jövőről! Fel kellene ébredni!
 2.VÁLTOZÁS ÉS KÉRDÉSEK Ebben a blogtémában már írtam  korábban a belső változás fontosságáról, nem ismétlem. Van azonban a külső változás. Ezen nem csak a saját magam külsejét értem. (bár őszintén ott is van még bőven mit tennem) Egyébként ezt mindenki maga dönti el, mi az amit megtehet, anélkül, hogy "kibújna a bőréből". Most a külső változást a közvetlen környezetemre értem első sorban. Döntő sokunk számára a család. Legyünk-e a családtagok számára bármikor elérhetők, kihasználhatók? Szerintem ezzel többet ártunk mint használunk. Ha mindig ugrunk az első szóra - félretéve saját programunkat is - bizony soha nem fognak felnőni. Meg kell találnunk a mindenki számára elfogadható "arany középutat".Ezt viszont nemcsak a családnak, hanem az új társnak is tiszteletbe kell tartania.(volt olyan társjelöltem, aki attól akadt ki, hogy én havi 2-3 napot  (vele, vagy nélküle) a családommal ill. régi barátaimmal akartam tölteni.(ő természetesen megtehette volna) Rövid úton be is fejeztük. A kalicka nem nekem való.) Másik családot érintő kérdés: beleszólhatnak-e, kit választok? Határozott álláspontom: nem. Felnőtt, értelmileg beszámítható vagyok. Nekik, ha szeretnek, az a dolguk, hogy örüljenek a boldogságomnak, új családtagként nézzenek a társamra és természetesen rám is az övéi. Nagyon fontos kettőnket érintő kérdés: Együtt, vagy külön? Én "együtt párti" vagyok. Nehezen tudnám elképzelni, hogy mindenki éli az életét, aztán időnként találkozunk. Hogy Józsit idézzem, szükségem van naponta "a mindent gyógyító ölelésre". Ebből fakad a következő kérdés: Hol éljünk? Eddigi tapasztalataim alapján ebben a korban majdnem mindenki ragaszkodik a saját megszokott környezetéhez. Felvetődött bennem a köztes kérdés: Lehetne-e úgy élni, hogy pár hónapot nálam, pár hónapot nálad? Aztán majd alakul. Ki kellene próbálni, hátha működne. Hajlanék rá. (úgy tűnik van rá jelenleg fogadókészség)
 3.ELVÁRÁSOK ÉS KOMPRMISSZUMKÉSZSÉG Tavaly ősszel egyszer már leírtam, milyennek képzelem a társam: röviden értelmes, "szívpörkölt", korának megfelelő fizikai állapotban. Akkor se érdekelt, most se számít túlságosan a külseje, kivéve a jól ápoltságot. (ebből nem engedek)
A kora: Azt látom, hogy mí nők saját korunk + - 5 év tartományban keresgetünk általában, a férfiak saját kor -5 és- 25 év között . (az ennél nagyobb korkülönbség már viccnek is rossz). Értem én, hogy a sokkal fiatalabb üdébb, szebb, lehet hogy az ágyban is jobb. Valamikor, a férfiak "úrfi" korában, úgy 30-40 körül működött is, a kérdés csak az hogy ma vagy 10 év múlva működik-e?Villogni akarok vele, vagy élni a hétköznapokat? A nő dolgozik én nyugdíjasként várom haza. Ő tele a világ ingereivel én a nyugdíjas szűkített ingereimmel. És a többi "földhözragadt" kérdés: Ő munka után túrázni, táncolni,nyaralni akar én sétálni, beszélgetni, akkor ki fog főzni, mosni takarítani? (csak nem a szegény bejárónő?) Ki foglalkozik az esetleg problémás kamasz gyerekkel?Miről beszélgetünk? Van-e közös témánk, passziónk? stb. Százegy kérdés, amit érdemes végig gondolni,megbeszélni, mert az ezekre, időben adott válasz dönti el a majdani hétköznapok minőségét. (nemcsak színház, múzeum van ám!) (Amúgy nem "savanyú a szőlő", ha valaki erre gondol, ma aztán főleg nem!)
És a sokat megénekelt, annyira vágyott szerelem? Olyan mint 20 éves korban? Talán.A vágy utána mindenképp. Ehhez azonban kell az a bizonyos kémia is mindkettőnk részéről. Hiszem, enélkül a párkapcsolat, ha egyáltalán létrejön, nem több mint egy barátság, időskori szövetség a magány ellen. De ez azért ismerjük el, sótlan egy párkapcsolatnak.
Összegezve: szerelem + mindkettőnk részéről reális elvárások , megspékelve nagy adag kölcsönös kompromisszumkészséggel - és működni fog. Hiszek benne, ezért talán jó úton haladok. (haladunk? majd kiderül) Ja, bocs , a spanyolviaszt már feltalálták!( én csak próbáltam kicsit rendszerezni a magam tapasztalatát ) 
Gratulálok Ircsi! Remekül összefoglaltad.
Kösz Atesz! Sajnos a saját tapasztalataim. Na de így kerek a világ! Legtöbbet a rosszból tanul az ember.
Kedves Ircsi! Tényleg jól összefoglaltad. Jó volt olvasni, segített magamban is megfogalmazni, helyre rakni a gondolataimat. Köszi
Kedves Ircsi!

Sajnálom, hogy ezeket az írásokat, hozzászólásokat nem lehet lájkolni. Nagyon jól foglaltad össze a témakörrel kapcsolatos érzéseket, tapasztalatokat. Maga az írásod is nagyon jó stílusú. Gratulálok hozzá!

Szép hétvégét kívánok!
Esther
Köszönöm lányok! Lehet, hogy jobb lett volna ha nem saját tapasztalataim íratják velem a fenti sorokat. Bár az is igaz, hogy a tapasztalatok beépülnek valahol mélyen az ember személyiségébe, segítve az ismétlődő buktatók elkerülését. És hozzásegítve egy szépen alakuló kapcsolathoz, ahol most tartok. Talán erre vártam. ( viszont a rossz tapasztalatok azt is mondatják velem: csak óvatosan, nyugtával dicsérjük a napot!) Mindenkinek nagyon szép hétvégét kívánok!!!
Mostanában került az utamba és olvastam Gary Chapman öt szeretetnyelvéről. Tetszett!

1. Elismerő szavak
2. Minőségi idő
3. Ajándékozás
4. Szívességek
5. Testi érintés
Mind az öt pont fontos, persze nem egyformán mindenkinél. Ha valamelyik nem teljesül, az már a kapcsolat lazulását, ellaposodását jelentheti. Olvastam a könyvet, nagyon tanulságos!
.... szeretném én azt a kapcsolatot, nagyon, ahol az 5-ből, legalább a többsége teljesülne...
Kedves Mandala,Chavva!

Mind vágyunk azokra a pillanatokra, amikben szeretet, közelség és gyengédség fejeződik ki, de gyakran a kritikus pillanatban visszahúzódunk. Félünk a közelségtől. Félünk a szeretettől minél közelebb kerülsz valakihez, annál nagyobb esély van fájdalomra.A szeretet több az érzelmeknél és sokkal több, mint egy jó hangulat.
Azt a szeretetet kellene kapcsolatainkban megtapasztalni,hogy a szeretet a másik személyre fókuszál.Inkább ad mint keresi a magáét.
És itt a probléma.Ki tud ehhez felnőni?
Ahhoz,hogy így szeressünk,szeretve kell lennünk.
Ahhoz,hogy ezt a szeretetet átéljük kapcsolatainkban először a társ szeretetét kell megtapasztalnunk felénk.Nem mutathatod tartósan ezt a szeretetet valaki felé,ha te magad sosem tapasztaltad meg,hogy így szeretnek.

Üdv Józsi
Józsi!
Úgy érzékelem, Te se olvastad ezt a könyvecskét.
Nem néztem pontosan, de biztosan nem több mint 100 oldal.
Ez a könyvecske pont a már meglévő de nem jól működő párkapcsolatok megjavításáról szól.
Az öt minőségből mindenkinek máshol van a hangsúly.
Ha időben megtudjuk, hogy melyik minőség a legfontosabb a párunknak, avagy a leendő párunknak,és ő is megtudja azt, hogy nekem melyik, és a sorrendiséget tekintve milyen a " szeretetnyelvem és milyen az Ő szeretetnyelve" és tényleg van köztünk az a szimpátia és a cselekedeteinkben is hajlandóak vagyunk tenni a közös "ügyért" akkor ez a könyvecske pont azt mutatja meg, hogy hogyan kell (kellene ) ezt csinálni.
Az írásodban pont ezt boncolgatod.
Én az 58 évemmel 32-évi házasság után a könyvet olvasva sokszor mondtam, hogy
AHA..... NA EZ AZ.
Szerintem sokat tanultam, legalábbis arról, hogy mi mindeneket hagytam figyelmen kívül
a volt házasságomban, és mi mindeneket hagytak figyelmen kívül irányomban.
Ha az ember ezekkel és természetesen még ezer más dologgal is kezd tisztába lenni és ezek ismeretében kezd egy új kapcsolatot ( persze csak ha mindkét fél ismeri, elfogadja és alkalmazni is hajlandó) talán még reménykedhet egy újabb, jobb minőségű kapcsolatban.
Üdv.: Hangya
A szeretet nyelv egy adalék ahhoz, hogy a párkapcsolatban jobban tudjunk működni, vagy legalábbis kerüljük ki azokat a buktatókat, amiket ki lehet kerülni.
De ahogy Józsi boncolgatja, ahhoz tudnunk kell szeretni. Nem a másikat, hanem önmagunkat.
Az én korosztályomban ez még nem így ment. Az elvárások tömkelege, szeretet kimutatása nem jellemző, így egyértelmű, hogy amit kaptunk, azt tudjuk továbbadni.
Természetesen ez változhat, ha valaki eldönti magában, hogy elég abból az életformából, amit eddig élt, és kezd egy olyat, amit ugyan nem ismer, de mégis valami húzza a megvalósítás felé.
A félelem nagy úr, és ahogy Hangya írja, ahhoz kellene felnőni, hogy ezt a félelmet kezelni lehessen úgy, hogy abból inkább a szeretet maradjon, hiszen szeretet nélkül nincs félelem, viszont a félelem mellett nem létezhet a szeretet.
cron