Szeretni valakit valamiért

Csipkerose blogbejegyzéséhez Sym108 írt egy hozzászólást, amiben nagyon is érdekes dolgot vetett fel. (Elnézést kérek minden érintettől, nem szeretnék plagizálni, vagy idegen tollakkal ékeskedni, de úgy gondoltam, érdemes kihozni a témát a fórumba, hátha mást is érdekel.)
Sym ezt írta: „Tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy sokkal nehezebb valakit úgy szeretni és elfogadni amilyen.”
Igen, ezzel én is teljesen egyet értek. Sőt, tovább mennék, mert amiről szó van, az a tiszta, minden érdektől mentes, feltétel nélküli szeretet. Ezt a képességet minden ember magával hozza, amikor megszületik. Csak nézzünk meg egy csecsemőt: ha minden rendben van (nem fáj semmi, a pocak tele van, a pelus száraz…), bárkire, mindenkire mosolyog. Nem köti feltételekhez a szeretetét. Aztán elkezd cseperedni, és a környezet megtanítja rá, hogy ne „pazarolja arra érdemtelenekre” a szeretetét. Az a baj, hogy ez még csak nem is tudatos. Vérzik a szívem, ha egy szülőtől, vagy nagyszülőtől ilyet hallok: „Tedd ezt meg a kedvemért!”, vagy még durvább: „Ha nem teszed meg, akkor nem szeretlek”.
Ezek után csodálkozunk, hogy felnőtt korban a kapcsolatainkban (és nem csak a társkapcsolatban!) feltételekhez kötjük a szeretetünket? Hiszen ezt tanultuk, ebben éltünk, és a környezetünktől is ezt láttuk! Sőt, ha megpróbáltuk, hogy ne támasszunk feltételeket, akkor egyszer csak azt vettük észre, hogy kihasználnak. És akkor megfogadjuk, hogy legközelebb óvatosak leszünk, és ezzel máris húztunk magunk köré egy jó kis szúrós kerítést. Így a csalódástól meg tudjuk védeni magunkat, de ezzel azt is elértük, hogy a külvilág csak kisebb-nagyobb erőfeszítés árán juthasson el hozzánk.
Nem egyszerű dolog, és sajnos, én sem ismerek mindenki számára megfelelő receptet. Ilyen nem is lehet, hiszen olyan nagyon sokfélék vagyunk. Egy dolog viszont biztos: tükrök vagyunk egymás számára, és mindenki csak annyit várjon el a másiktól, amit ő is megtesz másért. Ha ezt az egy elvet be tudjuk tartani, akkor talán meg tudjuk óvni magunkat és könnyebb lesz másokat olyannak szeretni, amilyen.
Vagy legalább is én így gondolom.
Kedves Lidi67 és Klubtársak!

Nagyon örülök, hogy nemcsak Lidi figyelt fel az idézett gondolatomra, hanem többen is. Neked külön köszönöm, hogy még a fórumban is felvetetted. Felkavaró a téma ha őszintén belegondolunk, hogy miért és meddig szeretünk valakit, mert szembesít bennünket az önzőségünkkel. Senkiben nem szeretnék bűntudatot kelteni, ilyenek vagyunk mi felnőtt emberek.

Szeretni nagyon önző módon szeretünk -tisztelet a kivételnek-, mint ahogyan a cím is sugallja. Szeretni valakit valamiért....általában a jóban....vagy többnyire azért, hogy viszontszeressenek. Ha a másik nem szeret, én sem szeretem őt. Milyen szeretet ez?

Szeretem akkor is, amikor éjjel jön haza és nem telefonál? Szeretem akkor is, amikor munkanélküli lesz? Szeretem akkor is, amikor rákos lesz és leveszik a fél mellét, vagy  a kora miatt már nem tud úgy teljesíteni az ágyban? Szeretem akkor is?....lehet folytatni a sort.
Erre gondoltam Lászloka.  Ugye, hogy mennyivel nehezebb ilyenkor szeretni, mint az első hónapokban vagy években?

Az unokámnak vasárnap volt a szülinapja, egy görkorit szeretett volna, persze hogy megvettem. Felcsatolta persze egyből elesett, mert nem engedte megfogni a kezét óriási hisztit csapott. Őszintén potyogtak a könnyei, mi meg csak döbbenten álltunk és néztünk. Mondhattunk bármit, dühöngött, nem részletezném. Félreértés ne essék, nincs elkényeztetve a gyerek. Egy negyedóra múlva lenyugodott és elkezdtük faggatni, hogy miért viselkedik ilyen "csúnyán". Kiderült, hogy ő azt hitte, hogy felcsatoljuk     a lábára a csoda görgorit és egyből suhan vele. Később magától bocsánatot kért tőlem és megkérdezte: ugye szeretsz nagyi?  Összeszorult a szívem és átöleltem.
Szeretünk akkor is valakit, amikor dühöng és valójában fogalmunk sincs, hogy miért? "Amikor mi olyan jók vagyunk, szuperek vagyunk, önzetlenek vagyunk "?

Szeretni igazán szívből lehet, mikor a szeretetünk nincs feltételekhez kötve. Talán az első szerelmünket, az unokáinkat tudjuk csak önzetlenül, elvárások nélkül szeretni. 

És hogy kinek van igaza kedves Hangya? Mit számít az ilyenkor? Amikor ez a kérdés felmerül, már egy hatalmi játszmában vagyunk.  Game over... :)
 
Szia Sym!
Nagyjából sejtem is, talán-talán tudom is én ezeket, csak hát,
mivel nem úgy van itt lenn mint FENN, kedves Hangyának nem elég jó,
és akkor meg nem is kell neki.
Így hát legfőképpen saját magával hadakozik, miközben már kezdi tudni,
hogy jó nagy hülyeséget csinál.
A szokás hatalma pedig nála elég nagy ÚR.
Jó téged olvasni.
Köszönöm Sym.
Üdv.: Hangya
Kedves Hangya,
ne aggódj, mi mindnyájan (az özvegyek és az angyalok persze kivételek) ezért vagyunk vagyunk egy társkereső klubban. :lol:
Jobb esetben már kapisgáljuk... 
Szeretettel: Sym 
Sziasztok! :)

A minap betettem pár videót https://www.50plusz-klub.hu/forum/viewtopic.php?p=3688815#p3688815.
Ha valaki vette a "bátorságot" és megnézte, már sokkal többet tud arról, hogy hogyan lehet(ne) úgy szeretni, hogy az mindenkit jobb érzéssel töltene el.

De ha szigorúan veszem a szerethetőséget, akkor inkább ott kellene kezdeni, hogy mennyire vagyok képes önmagam szeretetére.
Mielőtt azon merengek, hogy miért nem szeretnek, van pár kérdés, amit érdemes feltenni magamnak. El tudom fogadni a magamról alkotott képet úgy szellemi, mint anyagi (testi) szinten?
Mert itt kezdődik a szeretet. Amikor még az jár a fejemben, hogy hogy nézek ki, vagy éppen az, hogy milyen tulajdonságaimat nem lehet elfogadni, vagy éppen nem vagyok képes elfogadni bármilyen csekélységet, hogy gondolhatok arra, hogy a szeretetet el tudom fogadni egy másik embertől?

Abban látom a dolgok hiábavalóságát, hogy a szeretetet kívülről várjuk, de ha meg is kapjuk, képtelen vagyunk azt értékelni, mielőtt magunkat nem értékeljük kellőképpen.
Sziasztok!

Fantasztikus gondolatokat olvastam a hozzászólásokban, önmagában is lehetne mind fórumtéma.
Jagica szerintem nagyon rátapintott a lényegre: ha majd magunkat tudjuk szeretni annyira, amennyire megérdemeljük, akkor másokat is sokkal könnyebb lesz elfogadni olyannak, amilyen. (És még azt is hozzátenném, hogy akkor majd mások is szeretni fognak bennünket annyira, amennyire csak szeretnénk.)
Most mégis inkább Hangya hozzászólására reagálnék, bár lehet, hogy nem jól értelmezem. Ezt írod: „…kedves Hangyának nem elég jó, és akkor meg nem is kell neki.” Hát, ezt az érzést ismerem. Sokszor megkérdezik, hogy miért vagyok egyedül. Igaz, szerintem senkinek semmi köze hozzá, de a legdühítőbb az, hogy én magam sem tudom… hisz ha tudnám, akkor nem lennék egyedül, nem igaz? Így hát kialakítottam egy sablonválaszt, ami után nem is kérdezősködnek tovább, így szól: „Hát, nem is tudom… talán túl válogatós vagyok.” Ez többnyire bevált, mert erre udvariasan nem igazán lehet válaszolni. Aztán egyszer valaki visszakérdezett: „És az baj?” Mit mondjak, meglepődtem. Aztán jó sokat beszélgettünk, és ráébresztettek, hogy ha vannak „elvárásaim” a kívánt partnerrel kapcsolatban, az nem baj. Tulajdonképpen szinte mindenkinek vannak, hisz ha nem lennének, már rég tönkrementek volna a társkeresők. És lehet lejjebb adni ezekből az elvárásokból, de egy bizonyos szint alá nem szabad. Mert akkor egy olyan kapcsolatban találjuk magunkat, amiből csak menekülni akarunk.
Kedves Hangya, én azt kívánom, hogy ne hadakozz senkivel, de főleg magaddal ne! A társkeresés fiatalon sem egyszerű, 50 felett pedig pláne nem… de nem lehetetlen. Csak feladni nem szabad…
(Ja, és azóta, ha felmerül a kérdés, hogy miért vagyok egyedül, ezt válaszolom: "Csak")
Ha már így bele bonyolódunk, hát megpróbálok őszinte lenni.
Először is .: Köszönöm a biztatást.
Másodszor.: próbálgatok szavakat találni az érzésekhez, amelyek bennem működnek.
Nem igazán könnyű.
Ha valaki az elvárásairól beszél nekem, legszívesebben azonnal ott hagynám.
( A munkáltatónak legyenek ELVÁRÁSAI a dolgozóval SZEMBEN, és fordítva)
Nekem az ELVÁRÁS::: olyan KÖTELEZŐ!!! A kötelező, az pedig PARANCS!!!
Ha pedig mindenki elkezd parancsolgatni,,,, a vége ugye egyértelmű.
Inkább talán a vágyainkról kellene beszélni, arról, hogy
- mit is szeretnénk?
- hogyan is szeretnénk?
-mi az elképzelésünk?
Ugye hogy mennyivej másképpen hangzik?
Én olyan valakivel szeretnék találkozni, akiből a hit, bizalom, őszinteség ,
az egyenesség jön. Akiből az árad felém, hogy hihetek neki.
Aki ha rám néz, nincs több kérdés, mert teljesen egyértelmű a dolog.
Ha ez nincs meg oda-vissza, akkor teljesen felesleges minden további bróbálkozgatás,
mert abból csak játszmázás, kijátszás , és további ilyenek lesznek.
A BIZONYOSSÁG érzése.
Az, hogy egészen biztosan bízhatok benne.
Nem is kell mondania, mert EZ ÁRAD BELŐLE FELÉM.
Ez pedig ha abban a másikban benne van, akkor az Ő SZEMÉBEN EGÉSZEN
BIZTOSAN LÁTSZIK IS, ÉS ÉRZÉS SZINTJÉN ÁT IS JÖN.
Őszinte HIT, BIZALOM, EGYENESSÉG, és még folytathatnám a sort.
Szerintem pofon egyszerű a dolog, miközben pontosan tudom, hogy agyon van idealizálva.
NA DE HA ÁLMODUNK, VÁGYAKOZUNK,,,,,,,, hát ÁLMODJUNK JÓ NAGYOT,
vagy,,,,,,,,,kérjünk szépen .
Vágyjuk meg, és engedjük el, ahogy azt Müller Péter írja.
Ez egy kicsit a mindent, vagy semmit játék, de ha már játszunk, hát vegyük komolyan a játékot.
Lehet, hogy szavak szintjén most egy kicsit túl bonyolítottam,
de érzés szintjén nekem pofon egyszerűnek tűnik.
Ez az érzés vagy van, vagy nincs.
ENNYI CSAK.........
Üdv.: Hangya
Jaaaaa,,,,,,,,,,és hogy miért szeretünk valakit????
Ha lekezdjük magyarázgatni, és meg is tudjuk indokolni racionális érvekkel,,,,,,
,,,,,, hát régen rossz !!!
Én három szóban el tudom mondani itt és most.
,,,,,,,,AZÉRT,,,,,, MERT,,,,, CSAK.........
hangya írta: Ez az érzés vagy van, vagy nincs.
ENNYI CSAK.........
 

hangya írta: Ha lekezdjük magyarázgatni, és meg is tudjuk indokolni racionális érvekkel,,,,,,
,,,,,, hát régen rossz !!!
 

Egyetértek Hangya!  
hangya írta: Jaaaaa,,,,,,,,,,és hogy miért szeretünk valakit????
Ha lekezdjük magyarázgatni, és meg is tudjuk indokolni racionális érvekkel,,,,,,
,,,,,, hát régen rossz !!!
Én három szóban el tudom mondani itt és most.
,,,,,,,,AZÉRT,,,,,, MERT,,,,, CSAK.........




   Igy van, az már nem szerelem.  A három szó pont elég.
Kedves Hangya,
ezek a szóbeli kommunikáció buktatói… számomra az „elvárás” szó nem hordoz semmiféle negatív tartalmat, számodra igen. Szerencsére nem hagytál faképnél, hanem nagyon is érthetően, átérezhetően leírtad, hogy milyen társra vágysz. Nem gondolom, hogy túl idealizált lenne, vagy, legalább is, szeretném hinni, hogy léteznek még azok az értékek, amikről írtál. És igen: ha már álmodunk, akkor álmodjunk nagyot!

Üdv! Lidi

Fodor Ákos: Három negatív szó
Nincs
Semmi
Baj
 "Jaaaaa,,,,,,,,,,és hogy miért szeretünk valakit????" 

Szerelemtől álmatlan forogtam
hajnalig - akkor
megszámoltam, hogy orrában két luk van.
Mosolyogtam és elaludtam.  
(F. Á.: Szerelem)

Jó számolást és szép álmokat Mindenkinek!   :wink:
Micsoda Fodor Ákos dömping... a Sym által idézett volt az első férjemmel az esküvői meghívónkon. Mikor választottuk, még igaz volt. :)

Azért szerintem a feltétel nélküli szeretet (ahonnan, ha jól értem, ez a téma indult) és a szerelem nem ugyanaz, és azt hiszem, a szerelem önmaga sajátosságából adódóan erősen feltétel függő. Ez nem baj, sőt. A boldogság elvárásával együtt is bitang jó érzés... emlékeim szerint. :)
Szerelem?
Régen azt mondták,,,, SZERELEMBE ESIK,,, valakivel. Hát szerelembe csakis esni lehet, mint a kútba, és onnan aztán amíg benne vagy ki nem látsz. Na és ott és akkor a HORMONOK TOMBOLNAK.
ÉS AMIKOR !!!!!,,,,,,,, a hormonok már nem 100%-on tombolnak (Kb. 33-35-után) A szerelmek is más-más minőségűek. (ott azért már nem olyan mély az a kút)
Akik pedig 50-en túl is arra vágynak, hogy olyasmi szerelmet éljenek meg újra MINT AKKOR,,,,,,hát egész életükre elégedetlenné teszik magukat.
,,,,,,,, (ezt csak nekünk írom halkan és zárójelben)
Meghallottam... és egyetértek Veled. Olyan sosem lesz, mint az első vagy a második, mert mi sem vagyunk olyan gyermekien tiszták, nyitottak, sérülésmentesek...  a hormonokról már nem is szólva.

És akkor most mi van? Jönnek az érdekek mentén vagy megalkuvások árán szövődő kapcsolatok? Véd,- és dacszövetségek?

Halkan megsúgom, olvastam ( :lol: ) költőktől, íróktól,  hogy  létezik idősebb korban is szerelem. Valószínű, hogy ez egy "érettebb" verzió lehet.