Kedves Zsóka!

Felhasználva a címben rejlő lehetőséget, beteszek egy, pontosabban két linket.
Ajánlom olvasásra mindenkinek, aki úgy véli, hogy neki valamiért "nemmegy".
Van, aki magát hibáztatja, van aki a lehetőségeket, megint más pedig valami megfoghatatlanban véli az ellenállást.

Ebben az írásban talán van némi útmutató.

http://elozoeletek.blogspot.hu/2016/06/nyar-az-emberi-kapcolatok.html

Egy másik írás szintén segítséget adhat a folyamatok felismeréséhez. Itt a fész oldal jól jöhet.

https://www.facebook.com/enterpiknik/photos/a.381652941912642.92879.381222501955686/1055189951225601/?type=3&theater
Gyakorlatilag Mindenkinek...!!!

Az "arctalanság" sztem az első olyan pont, mely elgondolkoztathatja a társkeresőket azon, h szeretnének-e időt és energiát fordítani /esetleg pazarolni / zsákbamacska című társasjátékra...!!!
Azt ugyan mondjuk, hogy fontosak a belső értékek, de az sem baj, ha egy szimpatikus külsőbe vannak csomagolva... :)
Egyben megspórolhatjuk azt a kellemetlen érzést, amennyiben a valahányadik levélváltás után megérkezik pár fénykép, mely nem konvergál az elképzelésünkhöz...!!!

Puff...!!! Én szóltam...!!! :) ;)

Eugene
Fényképpel, vagy fénykép nélkül - ez egy örökzöld téma, ami időről-időre felmerül, és eléggé megosztja a társaságot. Ráadásul úgy tűnik, kibékíthetetlen ellentét van a két tábor között. (Tessék csak bátran keresgélni a régi fórumbejegyzések között!)

Amikor először regisztráltam netes társkeresőn, annak ellenére, hogy nagyon ajánlották, hogy töltsek fel magamról képet, én úgy gondoltam, hogy nem teszem. Merthogy határozottan tudtam, hogy aki kép alapján ítél, az felszínes, és akkor nekem már nem is megfelelő. Aztán rájöttem, hogy saját jól felfogott érdekemben kell feltölteni a képet, mert a tagok nagy többsége meg sem nézi a fénykép nélküli adatlapokat.
Ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy mindenki van annyira felnőtt, hogy el tudja dönteni, hogy tölt fel képet, vagy nem. És ha valamiért úgy dönt, hogy nem tölt fel, attól még ugyanolyan rendes ember, mint a többiek. Ha társat keres, akkor rontja a saját esélyeit, de ez akkor is az ő döntése. Ezen az oldalon azonban nem csak társkeresők vannak, és miért ne lehetne barátkozni fénykép nélkül?
Azt is mindenki eldöntheti, hogy szóba áll-e „arc nélküli” emberekkel. Ha nem akar, nem muszáj. Bár én hallottam már történeteket, amikor a fénykép és adatlap alapján kiválasztott személy helyett a randevún megjelent a saját édesanyja, vagy édesapja… vagy legalább is úgy nézett ki, mintha az lenne.
Azért, ha engem kérdeznének, én is azt javasolnám mindenkinek, hogy töltsön fel magáról egy mosolygós képet.
Kedves Eugén!

Neked a fényképnélküliség, ami felkeltette az érdeklődésed, pedig ezen kívül is van még bőven mit megnézni. Például az, hogy mi is az, ami zavar bennünket?
Volt / van, amikor a kép olyan, mint az elképzelés, aztán a valóságban marad a csalódás. S vica-verza. Azt gondolom erre nincs semmi garancia, hogy a kép fedje azt, amit szeretünk / megszerethetünk egy másikban.
A linkekben több témáról is szó esik, amiket talán érdemes lenne tudni magunkról.

Kedves Lidi!

Valahogy így, ahogy leírtad.
Korban felnőtt emberek, így feltételezem el tudják dönteni, hogy mi a szándékuk azzal, hogy tesznek vagy nem tesznek fel fényképet a profilba.
A témát bővítve: egyszer a képnélküliséget említette fel valaki nekem megrovón, miközben a galériában van egy kép. Kérdezem, hogy akkor meg lett-e nézve az adatlapom, vagy csak kaptam egy ítéletet? A kérdés költői. :)

Mindamellett, hogy természetesen a külső is egy szempont, a fényképeken túl is van világ. S ez a világ mindenkiben benne van. Ha a magaméval kellő formában foglalkozom, akkor esélyes, hogy a másikét is egyszer meglátom. :)
Eugene58

Elég könnyen bele lehet szeretni egy öt-tíz évvel korábban készült vagy fiatalító programmal kezelt fotóba. Sok időt és energiát pazarolhatsz rá. Az első randin bekövetkező csalódás jóval nagyobb, mintha csak a második levélben kapsz aktuális fényképet. Kevés kivételtől eltekintve zsákbamacska az összes internetes társkeresés, mégis próbálkozunk valamiért.
Szerettetek már olyan embert, akit fényképről sosem választottatok volna? Velem már megtörtént. Oda-vissza.
Van, hogy a fénylép csak rontja az esélyeket, és ez ötvenen (pláne hatvanon) túl nem is olyan ritka. Nem akarom védeni az "arctalanságot", majd' fél évig fent voltak a fotóim, pár napja döntöttem úgy, hogy törlöm mindet. Az esélyeim nem sokat változtak, de így legalább nem velem ijesztgetik a nagymamák az unokákat, ha nem akarják megenni a spenótot.
Egyszer, egy másik társkereső oldalon megtetszett egy férfi adatlapja. Az, amit írt magáról, nem a fotója. Nem volt szép ember, de sok közös pont volt az érdeklődésünkben. Az utolsó mondata valahogy így hangzott: azt a nőt keresem, akinek a szépsége egy fényképen keresztül is sugárzik... Továbblapoztam. Aki azért keres társat, hogy reprezentáljon vele az ismerősei előtt, vagy azért, hogy esztétikai élményben részesítse, az nem engem keres. Nekem más értékeim vannak, de ahhoz meg kell ismerni, nem egy fénykép alapján dönteni.
De ugyanakkor azt is észrevettem, hogy a fényképek engem is felszínessé tesznek. Nézem az adatlapokat, tetszik, nem teszik, tetszik, nem tetszik... És ez nem jó.
Nekem furcsa az, hogy valakivel jól el tudok beszélgetni, szeretem a gondolatait, a leírt érzéseit, aztán az ikszedik levél után látok róla egy fényképet, ami felülírja az eddigi érzéseimet. Nem szép, ezért már nem tetszenek a gondolatai sem. Eddig szívesen beszélgettem vele, de most már sajnálom az elvesztegetett időt, amit rá pazaroltam. Mert csúnya és/vagy kövér és/vagy öreg.
Ahogy a fiatalokat olvasom, egyre nyilvánvalóbb, hogy ilyen világot élünk, Tökéletesnek kell lennünk - külsőségeinkben. Ezt ontja ránk a média, az óriásplakátok, a TV műsorok. De mi, ötven fölött, biztos, hogy ez alapján akarunk társat találni?
Kedves Camparijuice,
szívemből szóltál! Én is szerettem már bele olyan férfiba, akinek, ha egy társkeresőn látom meg a fényképét, meg sem nézem az adatlapját. Neki mindössze annyi volt a „bűne”, hogy kopasz volt… sosem tudtam volna elképzelni, hogy nekem megtetszik valaki, akinek nincs haja. Csakhogy úgy alakult, hogy egy baráti társaságba keveredtünk, és alkalmunk volt megismerni egymást. Sokat beszélgettünk, és szép lassan kiderült, hogy nagyon is egyformán gondolkodunk, hasonló az érdeklődési körünk, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy szép csendben beleszerettünk egymásba.
És igen, én is észrevettem magamon, hogy ezek a netes társkeresők a rosszabbik énemet hozzák elő, és én is beleestem abba a hibába, hogy fénykép alapján döntöttem el, hogy szimpatikus-e a jelölt. (Az is igaz, hogy akadtak adatlapok, amiken a fénykép volt az egyetlen értékelhető „információ”)
Én azt vallom, hogy mindenki élje úgy az életét (és keresse úgy a társát), ahogy jónak látja. És hiszem, hogy aki keres, az (előbb-utóbb) talál is.
Szégyen és gyalázat :)
Bántják a kopaszokat.
beírok a panaszkönyvbe
Nem bántottam, csak hártányos megkülönböztetéssel éltem. :oops: De már ilyet sem teszek. :)
Szerencséd mert irgum burgum
Eugene58 írta: Gyakorlatilag Mindenkinek...!!!

Az "arctalanság" sztem az első olyan pont, mely elgondolkoztathatja a társkeresőket azon, h szeretnének-e időt és energiát fordítani /esetleg pazarolni / zsákbamacska című társasjátékra...!!!
Azt ugyan mondjuk, hogy fontosak a belső értékek, de az sem baj, ha egy szimpatikus külsőbe vannak csomagolva... :)
Egyben megspórolhatjuk azt a kellemetlen érzést, amennyiben a valahányadik levélváltás után megérkezik pár fénykép, mely nem konvergál az elképzelésünkhöz...!!!

Puff...!!! Én szóltam...!!! :) ;)

Eugene


Kedves Eugene és Klubtársak!

A látszat (fénykép) sokszor csal ....

Mit tennétek akkor, ha   (fénykép alapján megnyerő, gondolkodása és amit leír magáról az tetszik) több heti levelezés után tolókocsiban érkezik meg a randira valaki? (Ez sem konvergál az elképzelésünkkel.)

Ha kiteszi az adatlapjára, a kutya sem ismerkedik vele. Ha meg nem, a másik jogosan érzi becsapva magát?  Hát.....nemtom....nem vagyok az ő cipőjében...még az enyémben sem tudom, hogy merre lépjek.

El -meritek, akarjátok, tudjátok-  mondani a véleményeteket?  
Szerintem a képre nem kell kitenni,de ha a levelezés alatt sem írja meg akkor az már megtévesztés,és az nem a társkeresés körébe tartozó dolog.
De sajnos az esetek nagy részében nem azt talál az ember amit gondol.Ezért nem érdemes randizni :)
Na jó van akinek érdemes.
Nem is tudom minek van fent képem.A kopaszok úgy is nem kívánatosak általában.Kivétel ha megismerik őket.De a kopaszság,az előbb feltűnik,mint a jellem,ezért érdemes elutasítani mielőbb, mert másnál is a hiányosság jön le először.
.....és én mit találtam...? - egy rendkivül jóképű fiatalember (61 éves), üzeni leendő társának, hogy megtalállak! Elnézve a fotót, ezen egy percig sem csodálkoznék, inkább azon, hogy még nem találta meg Eszembe jutott, egy két kattintásos módszer, hát kipróbáltam.

Megtaláltam az üzleti portréfotók között, és még legalább 6 helyen.
Jelzem, nem tartozom a célcsoportja közé (54-64), de nagyon csinos arca van, ha Ő az.
Ma fent volt a chat-en is. Kívánom neki, hogy találja meg, de ha így indít...........
Kedves Sym!

Találó, nem vagyok az ő cipőjében.
Igen, még az enyémben sem tudom sokszor, hogy mikor mit miért teszek vagy nem teszek?
Engem biztosan zavarba hozna egy ilyen találkozás, ha nem tudok róla. Viszont ha tudok róla, akkor meg az hozna zavarba, hogy adjak-e esélyt a másiknak ilyen feltételekkel?

Itt is az lenne az ideális, ha az emberek valamilyen összejövetelen találkoznának, ahol nyílt színen lehetne mindent látni, érezni, benyomást szerezni.
Kedves Fatumos 
valószínű, hogy ez lenne a helyes. Szerintünk.

Kedves Jagica
nagyra értékelem, hogy őszintén elmondtad, hasonló szituációban Te mit tennél.
Igen, zavarba ejtő volt a kérdésem -a randiról már nem is szólva- elsősorban azért, mert önmagunkba  kell nézni.  :roll:

Köszönöm, hogy hozzá(m) szóltatok,  a "Bátor tábor" tagjaivá avatlak benneteket.  :D 

Sym