Megérkezett a lineáris polárszűrőm, nem is akármilyen, Hoya, hejehuja! :)
A ma esti Flamenco előadásnak, fergeteges volt!
flamenco.png
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Tegnap a buszon ülve az alábbiak szemtanúja voltam:
Egy néni -vagy elbambult kissé, vagy nem mert felállni az ülésből, amíg a busz meg nem áll- nem jelezte időben, hogy le szeretne szállni. Szerencséje volt, mert egy másik ajtónál voltak leszállók. A busz beállt a megállóba, kinyitotta azt az ajtót, ahol jeleztek. A nénike ekkor indult el a zárt ajtó felé, de csak nagyon lassan tudott menni. Mire odaért, és elkezdett nyújtózkodni, hogy elérje a jelző gombot, a többiek már régen leszálltak, felszálló pedig nem volt. Kevesen voltunk a buszon, nem volt a közelében senki, hogy segíteni tudjon. A sofőr (olyan 25-30 év közötti férfi) észrevette, és a néni még meg sem tudta nyomni a gombot, már nyitotta is ki az ajtót. Szó nélkül megvárta, hogy a néni szép lassan leszálljon, ellépjen a busz mellől, és csak akkor indult tovább. (Mivel sokat buszozok, tudom, hogy vannak sofőrök, mégpedig nem is a fiatalabb korosztályból, akik –ha nem is indítottak volna padlógázzal, nehogy a néni le tudjon szállni- biztosan nem hagyták volna szó nélkül az esetet.)
És hogy én miért örültem a látottaknak? Csupán azért, mert ilyenkor megerősítést kapok, hogy nem csak a „hurrá optimizmus” szól belőlem, amikor hangoztatom, hogy a fiatalabb korosztály nem ér kevesebbet, mint az érettebb, és az emberség nem korfüggő.
Több mindennek örültem ma már:

- tegnap eltölthettem egy csodálatos napot, nagyon aranyos és kellemes emberek társaságában a Terefere partin is meghirdetetett 'Semmeringi élmények' kiránduláson.

- amikor felkeltem sütött a nap, a természet megajándékoz minket ezzel az örömmel.

- hallgathatok szép zenéket

- készíthetek finom ebédet a jövő hétre a lányomnak és magamnak

- értesített a lányom, hogy jól érzik magukat a Balatonnál, épségben, biztonságban vannak

- s nem utolsósorban felhívott valaki, aki hívásának nagyon örültem.

Jó érzés, hogy ennyi mindent fel lehet sorolni e kérdésre, még akkor is, ha most a hétköznapi élet kategóriájából merítettem, mellőzve a nagy dolgokat; jó lenne, ha többen belegondolnánk, hogy milyen egyszerű dolgok is mennyire boldoggá tudnak tenni minket.

Szerettel:
MariannaBp
Végre kiszabadultam a hó és jég fogságából. Két napja csupa jég az utcánk, tegnap már a kukás autó sem tudott feljönni hozzánk. Ma reggel másfél óra "küzdelem" és ácskalapácsolás után sikerült megszabadítanom a jégtől a bejárati ajtómat. Kinyílt a csapadéktól bedagadt kertkapu és ezáltal a világ, szabad ember vagyok. :D

Hurrá, mehetek az önkormányzatba ügyintézni, mert minden jóban van valami rossz is? :roll:
1. a fűtött, meleg szobának, ahonnan ha nem akarok, egész nap nem kell kimozdulnom
2. bár elmúltam 50 és reggel nem fájt semmim, mégsem arra ébredtem, hogy meghaltam
3. egy kedves klubtárs kijavította az adatlapját, ráadásul rám is mosolygott!
4. ma nem találtam egyetlen kirívóan kifogásolható fotót sem.
5. a szépen alakuló budakalászi farsangi bulinak
6. a klubtársakat seggfejező akárki se tegnap, se ma nem volt aktív
7. nemsokára kész az ebéd!
8. este sörözni megyünk, hurrá!


Kiegészítés:
Annak is örülök, hogy nem tettem föl magamról fotót, ugyanis megjelent itt egy régi ismerősöm, a saját, de 10 évvel ezelőtti fotóival. Most nekem lenne kellemetlen, meg ha rám ismerne, neki is
:lol:
Ennek a tőzikének
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
10 perccel éjfél után? Hogy ezt a napot is megértem erőben, egészségben. :-)
Hogy a mássalkangzós játék feladványát első blikkre megfejtettem. Pont 0:00-kor. :-)
De most megyek aludni. Jó éjt!
Két nagyon jó rövid kortárs operának a Zeneakadémián.

Jó zárása volt a tizenkettőegytucatú mai napnak. :) 
Az én egész napom maga az öröm: szombat van! :lol:
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Ha kicsit szeles is az idő, de kertészkedhetek :)
Egy félig kész képnek :) Megnyugtat és boldoggá tesz ha valamit alkothatok:)
Sziasztok,

Én ma is a Napsütésnek örültem és Zeke kutyámnak, ahogy reggelente vár a labdával a szájában. Kicsit játszunk, aztán reggeli....Sokan annyira természetesnek veszünk mindent ugye? Aztán, ha egyik nap vmi baj beüt, a jobbik eset, hogy leülünk gondolkozni hoppppp ez most miért????
Minden nap hálát adok, hogy egy új nap van új lehetőségekkel :)
Voltatok már úgy, hogy egyszer csak minden ok nélkül elönt benneteket egy végtelenül jó, szinte euforikus érzés? Én pár évvel ezelőtt figyeltem fel erre először. Mint pl. ma délelőtt is, amikor az irodában ülve dolgoztam. Egyszer csak jött ez az érzés… igaziból szinte leírhatatlan: végtelen nyugalom, öröm, biztonságérzet, szinte lebegés… mint egy angyali érintés, amikor megsimogatják az ember lelkét. A tudat, hogy szeretnek az égiek.
Nem tart sokáig, bár amikor felismerem, próbálom megtartani… de ahogy jön, úgy el is illan. Próbáltam már tudatosan előidézni, eddig nem sikerült. De mindig örülök, amikor „meglátogat”.

Harmonia.JPG
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Igen, engem is meglátogat néha  ez az illékony "vendég". Utoljára vasárnap az M7-en hazafelé. :)

" A tudat, hogy szeretnek az égiek." ez így nem fogalmazódott meg bennem. Számomra a határtalanság, végtelen öröm, hála, áldás  valamiféle egyvelege.  :wink:

Kedves Lidi, mindjárt jön B.T. és összeboronál bennünket. :lol: