Véleményem szerint tudatosnak lenni azt jelenti, hogy tudatában vagyunk a gondolatainknak, érzéseinknek, egyáltalán annak ami épp történik velünk. Ez nem könnyű dolog, mivel a tudatalatti irányítása alatt élünk 90%-ban. A tudatalattiban van az összes eddig megélt és tanult dolog amit már ismerünk. Minták a családból, hitrendszerek, hiedelemrendszerek, tapasztalatok, érzések. Amikor valaki úgy dönt, hogy szeretne tudatosan élni, annak először ezekkel a tudatalatti tartalmakkal kell szembenéznie. Azaz önismeretre van szükség. Az első kérdés KI VAGYOK ÉN??? Ez a legfontosabb, hogy tudjam ki is vagyok én valójában. Ki az aki érez, gondolkodik, tesz-vesz, döntéseket hoz, honnan jött és hová megy, mi az ami motivál, hajt rendületlenül. Ez egy folyamat.... nem lehet egyik pillanatról a másikra elsajátítani. Folyamatos munka önmagunkon.... és sosincs vége.... Mindig jön valami újabb feladat ami megoldásra vár, ami fejlődésre késztet, hisz erről szól az élet itt a Földön. Viszont aki belevág, élete legizgalmasabb kalandjába indul. Garantáltan nem fog unatkozni és nem mindig fáklyás menet..... de azt mondom megéri!!!! :D
Talán a legszebb benne, hogy rádöbbenünk az életünkért mi vagyunk a felelősek. Innentől már senki nem hibáztatható azért ami velem történik, hisz tudom, hogy mindaz amit megélek a gondolataim terméke. Amikor képes vagyok arra, hogy felelősséget vállaljak minden tettemért és mindenért amit az életemben látok és tapasztalok, akkor elindulhatok a szabadság felé vezető úton. Azon az úton, amikor tudom, hogy az életemet én alakítom és vállalom a teremtésem minden következményét. Ha nem tetszik amit látok, akkor lehetőségem van rajta változtatni, de csak magamon keresztül. Senkit nem tudok megváltoztatni csak magamat, ha változtatok azokon a hit- és hiedelemrendszereken amik bennem élnek.... és itt már vissza is kanyarodhatunk az első ponthoz: KI VAGYOK ÉN??? Ebből a kérdésből láthatok rá minderre.
Nem szeretném tovább szőni ezt a gondolatot, mert túl hosszú lenne.... Bátran vágj bele a kalandba, ha hívást érzel! A legjobb önismeret a párkapcsolat! Hiszen az egyetlen ember aki minden pillanatban tükröt tartva megmutatja kik is vagyunk az a PÁRUNK!
SEMMI NINCS KÍVÜL, MINDEN BELÜL VAN. Ameddig ezt nem látod illúzióban élsz.
Köszönöm, ha elolvastad. :)
hasznaldfel.hu/2016/12/a-hutlenseg-nem-gyengeseg-hanem-dontes.html
Kedves Eleena!

Nagyon jó a cikk amit feltettél, egyetértek vele, viszont amit korábban írtam az egy tágabb értelemben értendő. Nem csak hűtlenségre, bármire. ...
Szerintem a "tudatosan élni" szabad szellemi kapacitást feltételez.
Kb. arról van szó, hogy kellene valamit alkotni, valami nekem valót, amiben én vagyok a főnök, mert hiányzik a logika az életemből.
Az érzelmi logika is, hogy tudjam mit miért teszek.
Ha az életünk mentális célja a bölcsesség elérése, akkor ehhez a vágyaktól való megszabadulás az út - ez az általános vélemény.
Persze mindenki attól a vágytól szabadul meg a legszívesebben, amit nem is akar. :lol:
A nyugalom nem egyértelműen élvezet, így a tudatos élet is beszűkülhet az önmagunk igazolásának a hajszolásába.
Hiszen a "tudatos" életünk csak akkor nyer létjogosultságot, ha sikert eredményez. Ha csak az lesz a vége, hogy itthon ülünk a meditációs szőnyegen és mély levegőket veszünk, nem oldódnak meg hiányaink.
Egyedül élni élet-művészet vagy arra születtél.
Azért is lehet "tudatos" az életünk, hogy megmutassuk a világnak: nem roppanunk össze, hiába nyomorít. Felállítjuk a kis bástyáinkat, felhúzzuk a hidat és nem nézünk tévét, nem eszünk szemetet és elszánttá formáljuk a testünket: Na látod, élek!!
Én mindig csodálkozom azon, hogy emberek olyan dolgokban adnak tanácsot, amiben semmi élettapasztalatuk nincsen. Még könyvet is írhatnak és elolvassuk, és természetesen totál járhatatlan az általuk javasolt út, de hát olyan szép lenne, ha igaz lenne :-)
Ez nekem annyit tesz: Ha nincs kenyér, egyél kalácsot!

Ha valaki próbálta már, akkor tudja, hogy milyen nehéz imádkozni. Nem a kívánságlista felsorolására gondolok, hanem a magunkba tekintésre, a hálára és a reményre.
Nem tudom, hogy mitől lesz tudatos az életünk: a világ megismerésétől? Önmagunk megismerésétől? Tudatos jövőképtől? Szinte minden terület ingoványos... már akkor hibát követünk el, ha az a meggyőződésünk, hogy a mi tudjuk a megoldást.. szerintem ..
mindig csodáltam, h vannak emberek, akik teljes tudatossággal, szervezetten, tervezetten élik az életüket szinte gyerekkoruk óta.
én erre képtelen vagyok. szeretem a spontaneitást, mely néha fenekestül felborít mindent.
nekem így jó, neki/nekik úgy. és ez így normális :)
Kedves ditke54!

A tudatosság nem zárja ki a spontaneitást..... Sőt!!! :D
Kinek mit jelent a tudatosság. Nekem azt, hogy tudom, hogy én alakítom a sorsomat, sőt, azt is, hogy nem vagyok elszigetelt lény, és minden, amit teszek, vagy nem teszek, mondok, vagy nem mondok, minden döntésem, vagy éppen, amikor nem döntök kihat a további életemre. És természetesen sok más ember életére is. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden lépésemet, minden gondolatomat mérlegre teszem és minden döntés előtt gondolatkísérleteket végzek a különféle megoldások lehetséges kimenetelére vonatkozóan. :lol: Azt viszont nagyon is jelenti, hogy a felelősséget igen is vállalnom kell. Nekem, és nem másnak, értem. (Tudom-tudom, rettenetesen fárasztó vagyok ezzel az állandó felelősségvállalás mizériával, de nekem ez az egyik vesszőparipám. :oops: )

Talán hallottatok már a pillangó-határsól, ami szerint ha egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, az akár tornádót is gerjeszthet Amerikában. És a másik kedvenc mondásom: A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Kedves Lidi67,
én is hozzád hasonló véleményen vagyok. A tudatosság az én életemben, hogy odafigyelek a gondolataimra. Igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, nem aggódom, nem kritizálok rosszindulatúan stb. Mivel gondolataink is energiák, így a pozitív gondolatok pozitív dolgokat vonzanak életünkbe, ami csak jó hatással lehet egészségünkre és életvitelünkre :D
Ha így gondolkodunk, így is cselekszünk. Van akit irritál az ilyen gondolkodás, de az az illető problémája. "Mások véleményéhez nekünk semmi közünk" :lol: mondta valaki. Ha jól belegondolunk, akkor van benne igazság, hiszen azok a gondolatok az ő fejében születtek.

Bizony, minden ami velünk történek tőlünk származik :)
Sziasztok...
Én csak egy "putyilov gyári"
kétkezi munkás vagyok
és a szerelőcsarnok árnyékában
nincs rálátásom arra
hogy mi az a pozitív gondolkodás
ami tudatosítaná az életem
nagyon hálás lennék
ha valaki türelmesen
elmagyarázná
hogy mit értsek ez alatt
de úgy
hogy az évtizedek alatt
a szalagmunkában
megtört megfáradt egyszerű agyam is
képes legyen feldolgozni
a "mindennapi robot"
már kissé elhomályosította az elmémet....
előre is köszönöm

szép napot jó hétvégét mindenkinek
Kedves Opciók,
szerintem a pozitív gondolkodás az életünk minőségét javítja, és nem az által válik tudatossá az életünk.
Tudatos (spirituális) életet az tud élni, aki elhiszi, hogy nem csupán csak egy fizikai lény, hanem egy szellemi lény is, ami lélek formájában van bennünk. Ez a tudatosság segít minket a fejlődéshez, és hogy meddig fejlődünk, rajtunk múlik :)
Kedves Julie....
lehet szégyellnem kellene
de nem tudom követni
a gondolatmeneted
nekem valahogy ez túl összetett
és nem értem a logikáját...

az Opciók elnevezés
okát már pláne
nem...
azért köszi a fáradozást...
és még mindég ott tartok
hogy fogalmam sincs
mi az a pozitív gondolkodás...
Kedves bonzovocs,
:) bocs, hogy átkereszteltelek :)

A pozitív gondolkodás, ha jó gondolataid vannak, ami jó hatással van rád és másokra is.
...ha csak pozitív gondolataim vannak
mit kezdjek a negatív behatásokkal
nem hagyhatom figyelmen kívül
és nem tehetem be az altarnatív
szemét közé sem...
akkor már nem lehetek teljesen pozitív...
Tudatosságnak nem feltétele a spiritizmus. Tudatosság, hogy megismered és megérted önmagad illetve a körbevevő dolgokat. Döntéseidet átgondolva és az ismeretek alapján hozod ami leginkább szolgálja a testi lelki egészségedet.

Ha nem lenne negatív akkor pozitív sem!
Tudatosság, döntés, pozitív valami... ezek így önmagukban nagyon szép gondolatok, de értelme akkor van, ha az már túlhaladja a szavak minőségét.

A pozitív gondolatok önmagukban nagyon kevés változást hozhatnak, de egyfajta megnyugvásra elég. Félő, hogy ez a megnyugvás inkább beletörődésre alkalmas. Azt, ami jelen van pl egy gyász, azt mégis miért kellene pozitív formára változtatni? Nem. Mint minden érzelmet inkább megélni kell, mint meghamisítani azzal, hogy á nekem az nem is fáj.

Döntést igaz, hogy tudunk hozni odafigyelve, ugyanakkor ezek a döntések is inkább csak illúziók. A leggyakrabban a döntéseink áldozatai vagyunk. Döntéseink előtt hosszan mérlegelünk, holott ha tudnánk, a dolgok inkább csak megtörténnek, akkor sokkal kevesebb fájdalmat kellene elviselnünk a kialakult helyzetben, melyet a döntéseink alapján hozunk létre.

A tudatosságot nagy odafigyeléssel lehet működtetni, magától nem képes kialakulni az ember számára. Tudatosság az, amikor minden pillanatban képes vagyok összpontosítani arra, hogy a gondolataim, cselekedeteim, szavaim a tökéletes összhangot adják. De mert a gondolatok folyton röpködnek, ezért ez az állapot inkább kegyelmi állapot, mint egy hétköznapi rutin. És akkor még a folyton változó érzelmi behatásokról nem is beszéltem. :)