Tudatos élet

Kedves Érdeklődő,
arról szeretnék eszmecserét folytatni, hogy Te mennyire élsz tudatosan, illetve a környezetedben az emberek. Mi a véleményed erről?

Üdv, Jutka

Kedves Érdeklődő,
arról szeretnék eszmecserét folytatni, hogy Te mennyire élsz tudatosan, illetve a környezetedben az emberek. Mi a véleményed erről?

Üdv, Jutka

Kedves Jutka!

A téma erősen időszerű... Bár a tegnapelőtti világvégét megúsztuk , de a "modern" világ ettől még a vesztébe rohan és szemlátomást nem annyira lehet megállítani... Maradna tehát az egyes ember számára a saját túlélési stratégiája, de az meg nincs neki... Az emberek - főleg a városiak - a médiák és a "társadalom" által sugallt elvárások megfelelési kényszerében pörögve nem veszik észre, hogy már régen nem a saját életüket élik, hanem azt, amit rájuk kényszerítettek és ezáltal teljesen kiszolgáltatottá és önfenntartásra képtelenné tették őket... Itt kellene igazán a tudatosság, annak tisztán látása, hogy igazából önmagunknak kell megfelelnünk, hogy a belső nyugalmunkat és a cselekvőképességünket visszanyerjük, mint ahogy az a régebbi korokban sokkal inkább megvolt az emberekben, mára már csak kevesekben... 

A magam részéről úgy gondolom, hogy nagyjából tudatosan élek, a magam útját járom, a magam örömét keresem az életben, közízléstől és mások elvárásától függetlenül.... De persze mindig van hová fejlődni, amíg az úton vagyunk... A környezetem? Hmmm... Úgy általában nincsenek illúzióim, de természetesen mindig vannak kivételek... Talán itt is alapvetően őket keresem... Akikkel félszavakból is...

Jó lenne, ha itt egy jó kis vitafórum alakulna ki a témában, kíváncsi vagyok mások nézeteire és tapasztalataira is...

Kedves Vajk,
nagyon örülök, hogy Te is hasonlóan gondolkodsz, és remélem egyre többen leszünk így. Én régóta érzem, hogy kilógok a "sorból", de csak pár hónapja tudom, hogy ez így van rendben, hogy nem tartozom az átlaghoz. Céljaink eléréséhez nagyon sok segítséget lehet kapni, csak nyitottnak kell lennünk, és bátornak, hogy merjünk változni. Le kell raknunk terheinket, és összpontosítanunk kell feladatainkra. A környezetemben élő embereknél én is úgy látom, hogy az egojuk rabjai, kapcsolataikban vagy megfelelni akarnak a másiknak, és akkor tűrnek, vagy éppen csak megszokásból vannak együtt, és élik hatalmi harcukat.

Szerintetek?

Kedves Jutka!

Hozzászólásodhoz hadd tegyem hozzá Müller Péternek a jó párkapcsolathoz írt fontos gondolatait, melyek valahol szintén a tudatosságról (is) szólnak:

"...Sajnos, egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról, nem is tudja, mi az, hogy "belül". Így aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod: te magad vagy, és ezért - figyeld meg! - szüntelenül menekülőben vagy.

Ha valaki először leül meditálni, mindene viszketni kezd, és azonnal száz és ezer fontosabb dolga akad, de tudd: a jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit.

Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával rendben van. Aki időnként ki tud lépni aggodalmainak, szorongásainak és indulatainak elektromos árammal töltött viharfelhőiből, és meg tudja teremteni, ha kívül nem is, legalább önmagában, hogy kisüssön a Napja.

Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud.

A magányod: szent. ..."  

Kedves Vajk,
csak tudattalan ember próbál másokat kihasználni, ugyanakkor csak tudattalan embert lehet kihasználni és manipulálni. Úgy látom, ezt mindketten világosan látjuk már. Ha ezekre a dolgokra jobban odafigyelnének az emberek, akkor kevesebb szenvedésben lenne részük, ezáltal boldogabb családok lennének és egy boldogabb társadalomban élhetnénk.

"Ne szennyezd negativitással gyönyörű, ragyogó belső lényedet, sem a Földet"

Kedves Mindenki!

Úgy érzem: eléggé tudatosan élek.
Ami azt jelenti, tudom: mit, miért, hogyan teszek, és kb. tudom annak eredményét.
Vagyis: a politika, vallás és média-reklám szirénhangjai már nehezen érnek el.

Ami nem azt jelenti, hogy: egészséges, erkölcsös, társadalmilag hasznos életet élek.

Ellentétben a környezetemmel, ahol elég gyakori: a politikai megalkuvás, vallási álszenteskedés, celeb-kultusz, szappanopera-nézettség…

Bár az is lehet, hogy ők is tudatosan teszik ezt…

Lehetséges, hiszen manapság már ez is elengedhetetlen az érvényesüléshez, a családi békéhez, munkahelyhez… sőt még a levelezési szimpátia megnyeréséhez is…

Kedves Hungarian!

Aki manapság ki tudja vonni magát a szirénhangok bűvköréből, már nagy lépést tett előre... Így legalább Önmagaddal tudsz a tükörben szembenézni, nem valaki mással, akivé lettél...

Mondhatnánk, hogy az egyedi túléléshez ez már elég lehet... De van-e olyan, hogy egyedi túlélés, és ha van is, mennyit ér a szűkebb és tágabb közösséged nélkül? A valakikhez tartozás nélkül? A valakikkel vállalt sorsközösség nélkül?

A következő lépés az lehetne, hogy a tudatos és tudatra ébredt emberek megtalálják egymást. Mert együtt erősebbek. Mert együtt többet tehetnek. Mert utat mutathatnának azoknak, akik azt egyedül nem találnák meg... Mert igazából kevésnek tűnik csak önmagunkért felelni... Még akkor is, ha vannak, akik még ennyit sem tesznek... 

Tudatosnak lenni annyit tesz, hogy a választásod Te teszed meg, a döntést Te hozod meg, nem bízod másra, hogy helyetted döntsön... És ha döntöttél, ahhoz tartod Magad... Még akkor is, ha a szirénhangok más dalt énekelnek, vagy ha az érvényesüléshez - még mindig - más utak vezetnek...  

Én nem szirénhangoknak veszem a más úton járók megnyilvánulásait. Elfogadom azokat, mert azt gondolom, hogy ők még nem tartanak itt. Ha lehet elkerülöm őket.

Én nem szirénhangoknak veszem a más úton járók megnyilvánulásait. Elfogadom azokat, mert azt gondolom, hogy ők még nem tartanak itt. Ha lehet elkerülöm őket.

Kedves Jutka, szerintem sem én, sem hungarian nem a más úton járókról, hanem mindketten a hivatásos úteltérítőkről beszélünk... Akik pedig ott vannak mindenhol, mert az a dolguk...

Én nem szirénhangoknak veszem a más úton járók megnyilvánulásait. Elfogadom azokat, mert azt gondolom, hogy ők még nem tartanak itt. Ha lehet elkerülöm őket.

Kedves Jutka, szerintem sem én, sem hungarian nem a más úton járókról, hanem mindketten a hivatásos úteltérítőkről beszélünk... Akik pedig ott vannak mindenhol, mert az a dolguk...

Szia Vajk,
remélem nem ránk gondolt "sőt még a levelezési szimpátia megnyeréséhez is…"

Szia Vajk,
remélem nem ránk gondolt "sőt még a levelezési szimpátia megnyeréséhez is…"

Szia Jutka!

Remélem, hogy nem, bár ezt a kitételt én sem értettem igazán...

Látom a galériádban levő képen a jin-jang szimbólumot... A magam részéről most kezdek belemerülni a Tao életfilozófia értelmezésébe... Azt hiszem, megtaláltam benne azt az utat, ami nekem való... Nem köt meg, ellenben felszabadít és olyan válaszokat ad mindenre, amik ösztönösen eddig is bennem voltak... Bár a nemzetben gondolkodást még nem tudtam igazán beleilleszteni...

Rájöttem ebből, amit már egy ideje sejtek: a Kelet sokkal emberarcúbb, mint a Nyugat... 

Szia Vajk,
remélem nem ránk gondolt "sőt még a levelezési szimpátia megnyeréséhez is…"

Szia Jutka!

Remélem, hogy nem, bár ezt a kitételt én sem értettem igazán...

Látom a galériádban levő képen a jin-jang szimbólumot... A magam részéről most kezdek belemerülni a Tao életfilozófia értelmezésébe... Azt hiszem, megtaláltam benne azt az utat, ami nekem való... Nem köt meg, ellenben felszabadít és olyan válaszokat ad mindenre, amik ösztönösen eddig is bennem voltak... Bár a nemzetben gondolkodást még nem tudtam igazán beleilleszteni...

Rájöttem ebből, amit már egy ideje sejtek: a Kelet sokkal emberarcúbb, mint a Nyugat... 

Szia Vajk,
az én mottóm, HARMÓNIA, a test, a lélek, a szellem harmóniája. Mivel nem éreztem jól magam a saját bőrömben, és nagyon zavaróak lettek már számomra a társadalmi viszonyok, sok könyvet olvastam, mert változtatni akartam az életemen. Amióta harmóniában érzem magam, úgy érzékelem, hogy a környezetemre is jó hatással vagyok, ez is a célom. Szeretnék sok boldog embert látni magam körül.

Szerintem is hasznos megismerni a keleti filozófiákat, van mit tanulni tőlük is pl.:
- ne avatkozzunk bele az élet folyásába.
Egy európainak ez tényleg „kínaiul” hangzik, de szinte az élet egész területére alkalmazható lehetne. Persze az egyénre vonatkozóan ez nem azt jelenti, hogy jöjjön, aminek jönni kell, hanem pl. éljünk tudatosan, formáljuk énünket jó irányba. Fogadjuk el azt is ami negatívan hat ránk, hiszen az miáltalunk lett, változtassunk, ha tudunk rajta, ha nem, akkor felejtsük el. Állandó odafigyeléssel menni fog

Szia Vajk,
az én mottóm, HARMÓNIA, a test, a lélek, a szellem harmóniája. Mivel nem éreztem jól magam a saját bőrömben, és nagyon zavaróak lettek már számomra a társadalmi viszonyok, sok könyvet olvastam, mert változtatni akartam az életemen. Amióta harmóniában érzem magam, úgy érzékelem, hogy a környezetemre is jó hatással vagyok, ez is a célom. Szeretnék sok boldog embert látni magam körül.

Szerintem is hasznos megismerni a keleti filozófiákat, van mit tanulni tőlük is pl.:
- ne avatkozzunk bele az élet folyásába.
Egy európainak ez tényleg „kínaiul” hangzik, de szinte az élet egész területére alkalmazható lehetne. Persze az egyénre vonatkozóan ez nem azt jelenti, hogy jöjjön, aminek jönni kell, hanem pl. éljünk tudatosan, formáljuk énünket jó irányba. Fogadjuk el azt is ami negatívan hat ránk, hiszen az miáltalunk lett, változtassunk, ha tudunk rajta, ha nem, akkor felejtsük el. Állandó odafigyeléssel menni fog

Szia Jutka!

Egyetértek Veled: a szellem, a lélek és a test összhangja valóban rendkívül fontos ahhoz, hogy az ember békében éljen önmagával és kifelé is ezt sugározza... És ahogy írod, a tudatos élet egyben azt is jelenti: látni a célt, a szolgálatot, amivel hozzá tudsz tenni valamit az egészhez... Ezt mindenkinek meg kellene magában találnia és szerencsés (vagy inkább tudatos...) az, aki már megtalálta... Én még keresem az igazi életfeladatomat, de már az úton vagyok, remélhetőleg a jó úton...

Sziasztok!
Úgy érzem tudatosan élek.
Hogy ez miben nyilvánul meg?
Azt vettem észre magamon, hogy három éve, mióta egyedül élek, zárkózottabbá váltam, nem "állok le" mindenkivel, mint régen.
Sokkal barátságosabb, nyitottabb, kedvesebb voltam.
Úgy érzem már nem vagyok az. Sajnos! Inkább visszahúzódó és magamba forduló lettem.
Tudatosan!
Ez jó is és rossz is. Jó, mert így sok mindent meg tudok "beszélni" saját magammal. (Jókat vitatkozunk! De néha már nagyon unalmas a társaság!
Rossz, mert hiányoznak az értelmes emberek, akikkel szót lehet váltani mindenről, akiknek el lehet mondani a gondolataimat. Akiket én is szívesen meghallgatok és tanulok tőlük, akikkel együttérzek vagy éppen vitába szállok velük.
Ezért is regisztráltam erre az oldalra. Reménykedtem, hogy hasonló korú emberek társaságában jól fogom érezni magam. És ez szerencsére úgy tűnik "bejött"!
Tudatosan tartom magam távol az emberektől. Gondolom ők is jobban járnak! (Kivétel persze a családom, a lányaim, vejeim és a négy unokám akikket tiszta szívemből szeretek.)
Mindig is szerettem a nyílt szívű, nyílt szavú, őszinte, tisztességes, becsületes embereket.
Magam is ilyen vagyok.
Sajnos nagyot változott a világ! Vagy csak én nem tudok jól alkalmazkodni hozzá?
Egyre kevesebb olyan emberrel találkozom, amilyet az imént leírtam. Ez elszomorít, elkeserít és olyanná tesz, amilyen igazából nem vagyok.
Bizalmatlanná, gyanakodóvá, kételkedővé....sajnos!!!!
Három év alatt, mióta társkeresésre adtam szegyény fejem sok mindent tapasztaltam.
Biztos jönni fog majd valaki, aki erre rácáfol! Őt keresem !!!

Yesenia, az igazi "éned" átüt az írásaidon, ne akard Magad notórius emberkerülőnek és végsőkig bizalmatlannak beállítani... 

Az egyébként teljesen rendben van szerintem, hogy az emberfia (és lánya..) a mások által ért "gyűrődések" és csalódások okán kicsit hátrébb lép, jobban megválogatja, kit fogad a bizalmába... Ezt én az "egészséges önvédelem" kategóriájába sorolom... De ha az ember magasabb szintre akarja emelni a szellemi és lelki életét, rájön arra, hogy az élete több kell, hogy legyen, mint öncél... És amikor erre rájön, talán azt is megérzi: "használni" szeretne másoknak, akiknek tud és amiben tud... Nem a saját nélkülözhetetlenségének a tudatáért, hanem azért, mert ez adja a legtöbb boldogságot, hiszen önzetlen, mint a barátság, nem vár okvetlenül viszonzást, ezáltal nem is okozhat csalódást...

Nem kell ahhoz mindenáron "kiadni" magunkat, hogy mások megbízzanak bennünk, néha elég egy jó szó, egy mosoly, egy kis gesztus és boldoggá tettünk egy embert, nem egy életre, de néhány pillanatra... Ennyi telik tőlünk és ez sem kevés, sőt: talán ez a legtöbb, amit tehetünk... Tegyük hát meg és akkor tényleg elmondhatjuk, hogy tudatosan éltünk, mert a szívünk szavát követtük és valódi értékeket tiszteltünk, nem hamis bálványokat imádtunk...

Mindannyian panaszkodunk, hogy milyen világban élünk: tegyük hát TUDATOSAN jobbá egy kicsit, mindenki amennyire módjában áll és máris jobb lesz egy kicsit ez a világ... A saját lelkünk állapotáról nem is beszélve...