"azt teszed amit akarsz v.előfordult már,hogy nem tetted azt,amit akartál?v.éppen azt tetted, amit nem akartál?amit nem te akartál?"
Mindegyik előfordult.
Kedves simi12!mintha csak igazolnád a gyanúm.csak látszólag irányítjuk az életünket,valóban azt tesszük amit tennünk kell.ésszerűtlenül,de szükségesen.néha,ha nagyon szeretnénk valamit megkapjuk,mígnem eljött a habcsók emberke.nekem Derelye udvari főszakács,pedig nem is gondoltam rá.
Kedves leszazalekolt, nem csak látszólag mert ugyan a lapokat fentről osztják le de mi játszunk vele.
Az is a mi döntésünk ha olyan valamit teszünk amit nem akarunk, hiszen dönthetünk úgy is, hogy nem tesszük meg vállalva annak a vonzatát.
Apám hite
Sanyi vagyok, 84 éves. Hittem valaha az otthon melegében. Hárman voltunk testvérek, én lettem a legkisebb királyfi. Nem tudom, mi volt az apám öröke, mert mire a technikummal végeztem, addigra ő már nem élt velünk. Erről sosem kérdeztem anyámat, akit a háború és az utána következő zavaros évek még keményebbé tettek, mert hármunk fölnevelése így egyedül emberfeletti küzdelmet követelt. S úgy hiszem, ez így volt szép.
A szavak igazát is hittem, jó testvérei voltunk egymásnak, és azt csináltuk, amit anyánk mondott. Nem óvott ő minket a rossztól, egyszerűen érezte, hogy átadott nekünk valamit, amit megtanulva elkerüljük a járatlan utakat. Pali bátyám ’45-ben már 14 múlt, ő lett a férfi a családban, Éva nővéremre is ő vigyázott, így anyámnak velem már nem volt nehéz dolga. S úgy hiszem, ez így volt szép.
Az ünnep örömében is hittem, bár akkoriban nem volt miért ünnepelnünk, örültünk, hogy megvolt mindenünk, amit anyánk biztosított nekünk. Pali bátyám örült, ha a többi fiút legyőzte gombfociban, én meg annak, ha napnyugtakor nem volt semmi dolgom, mint bámulni a bérci tetőt. Azt nem tudtam, anyánk minek örülhetett egyáltalán, ha csak azért nem, hogy látott bennünket fölcseperedni.
Éretlenek voltunk még, hogy higgyünk a hős tettekben vagy a bölcsességekben. Éva nővérem tudta, hogy én hiszek a szép versekben. A testvéreim tudták anyám velem szembeni elfogultságát, ám soha, egyetlen szóval, vagy testbeszéddel nem kifogásolták azt. Az egészből semmit nem vettem észre, iskolába jártam és anyám kérésére a boltba is. A környékbeli kölykökkel módjával barátkoztam, mert egy kicsit zárkózott voltam. S úgy hiszem, ez így volt szép.
Rádiónk már volt, ott hallottam egyszer a nagy bohócról. Addig esdekeltem anyámnak, hogy egyszer végre elengedett moziba, hogy megismerjem Chaplin bánatát. Utólag elmesélte, hogy ő titokban utánam jött, és megnézte, valóban a moziból jövök-e ki a film végén. Pali 1953-ban katonatisztként végzett, így anyám nekem is ezt a sorsot szánta, nem volt miért ellenkeznem. Azt hiszem, ez így volt jó.
’56-ot valami földöntúli erőnek köszönhetően élhettem túl, mert katonaként járőröztem a pesti oldalon a másik kettővel, és az egyik utcában egy orvlövész a mellettem 2 méterre sem álló kék parolist lőtte le. Ezt 1984. körül meséltem egyetlen alkalommal a fiamnak, sem előtte, sem utána, annyira megrázó élmény volt. A hírmondók szavát, hogy az ellenforradalom volt is elhittem. S úgy hiszen, ez úgy volt jó.
Utána hittem egy lányban, és a tőle kapott szép dolgokban. Férjül mentem hozzá, aki 28 éves koromban megajándékozott a fiunkkal. A testvéreimnek lányaik lettek, és szétszórt minket az élet a Kecskemét-Miskolc-Budapest háromszögben. A családunk nevét így a fiam vitte tovább, és a ’90-es években neki is lett két fia. Ateista maradtam, de mocorgott bennem valami, hogy anno a Teremtőnek oka volt engem életben hagyni. Úgy hiszem, ez így volt jó
A dalban akkor kezdtem hinni, amikor Gábort fölvették a Kodályba, mert szép hangja volt, és pont az óvó nénije, mondta nekünk, hogy ő nem átlagos gyerek, hanem odavaló, ki tudja, talán énekes is lehet belőle. Nem lett az, szerencsére focista sem, mert Jutka nem engedte, pedig 15 évesen elvitte volna a Honvéd. Sebaj, szerzett egy diplomát, és máig annak hódol.
És azt hiszem, ennek így kellett történnie…
Utóirat: Köszönet az Angyaloknak, mert levittek hozzátok, hogy tollba mondhassam a szerzőnek.
cron