Nem tudom találok e itt hozzám hasonló őrülteket, akik a kényelmes nyugdíjas évek helyett a vidéki életet, állattartást, kertészkedést választották, avagy választanák. Én egész életemben erre vágytam, imádom a csendet, a madárdalos, kakas kukorékolós reggeleket, mikor az udvarra kilépve megelevenedik a baromfi csapat, bégetés, mekegés, visítás, nyerítés, szamár ordítás, kutya csaholás követeli a reggeli etetést. Ők az elsők, aztán nyugalomban kezdődhet a napom, amiben egy perc unalom sincs, mindig van tenni való. Nem könnyű, de érdemes felkelni minden nap, mert látom a cselekedeteim eredményét, a napjaim tevékenyen telnek, nem vagyok felesleges, még ha egyedül is élek. Mégis nehéz így, jó lenne egy társat találni, akár barátokat is, akik hasonlóan gondolkoznak. Örülnék, ha lenne hozzászóló a témában, s beszélgethetnénk élményeinkről!
Nagyon megörültem mindannak amit írtál. Tegnap délután regisztráltam csak, nem tudom még hogy ez az egész próbálkozás (nagyon sokadik az utóbbi 25 évben) vezet-e valahová, viszont alig hiszem, hogy valaki ugyanazt írta itt le, amit én is mindig szerettem volna... Sajnos úgy hozta az élet, hogy ma meg nem mondom, hogy lesz-e az álmaimból valami - de legalább neked sikerült... :)
Lehetne egyszer nálad egy nyárson sült szalonnát enni? Nagyon szeretünk ilyesmit csinálni jó hangulatban és környezetben... :)
Örömmel csatlakozom e fórumhoz.
Ugyanúgy mint huvike, én is menekültem (B.-pestről) vidékre, hogy életem nagy vágya teljesüljön.
Nyugdíjazásom után, ahogy tehettem vettem egy parasztházat dél-Somogyban, Barcs mellett.
Ennek már hét éve, és nem csinálnám vissza semmiért.
Azt meg végképp nem reméltem, hogy egy távírász hölggyel is "találkozom" itt.
Én is távírász(és géptávírász)-ként kezdtem a seregben. Versenyekre is elvittek, ahol a legjobb eredményem egyéni III. voltam anno a 70.-es évek közepén, Fehérváron. Országoson, mi szárazföldiek nem rúgtunk labdába, ott az "olep"-esek taroltak.
Szóval örülök Nektek!
Szia Huvike!

Nem tudom, hogy nézed-e még a hozzászólásokat, de megírom azért.
Bátor ember vagy, hogy megtetted, megvalósítottad az álmodat. :) Azt vallom én is, hogy ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, időnként el kell tudni engedni dolgokat, ami addig olyan rettenetesen fontos volt.Sok ember nem tud kilépni a megszokásokból, ezért vagy azért...
Remélem, hogy időközben találtál egy számodra szimpatikus embert is. :)
Tudod, azért ragadott meg az írásod, mert nekem is ez a vágyam, annyi különbséggel, hogy
nekem a Káli-medence a kedvenc helyem, ha tehetem, ott kirándulok.
Részem volt ebben az életmódban, gyermekkoromban a Mamimmal voltam igen sok időt, aki egy eldugott tanyán élt, Pécstől 15 km-re.Gyönyörű volt az a természetközeli élet, nagyon szerettem ott, pécsi leány léttemre.A suli 2-3 km-re volt, ezt tettem meg minden áldott nap, és élveztem.
Nem a fizikai fáradtság a veszélyes, hanem az idegi...
Amúgy azt is vallom, hogy az marad fitt, aki rendszeresen végez valamilyen fizikai munkát, amíg egészsége engedi.Régen nem ültek a szobában naphosszat, egészségesebbek voltak a népek.
Arról nem is beszélve, hogy ebben a nem emberhez méltó-való életben, visszavágyunk a normális értékekhez, nyugalomhoz, amit csak a természethez közeli életmód adhat meg.Ja, és
csak nagyon halkan megjegyzem, hogy én már az állatokat jobban szeretem, mint az embereket.
Gonosz egy világ ez, állandóan résen kell lenni, hol verik át és használják ki az embert, a profit miatt.
Tisztelet a kivételnek!!!
Remélem, hogy benézel ide néha még. :)

Üdv.: Zitus
Szervusztok, kedves ismeretlen ismerősök. 
Miután látható is, sokáig senki nem csatlakozott a fórumos bejegyzésemhez, el is felejtettem ezt a próbálkozást. Egy kedves ismerősöm figyelmeztetett, hogy volt, aki megkeresett itt.   Örülök, hogy mégis vannak mások is, akik azt látják szépnek és értelmesnek, amit én. 
Végre megérkezett az igazi csodás tél. Én szeretem a havat, a csikorgó, napsütötte reggeleket, mint amilyen ez a mai is. Igaz, a munka nehezebb, a fagyott itatókat, bentről cipelt forró vízzel kell kiolvasztani, mire végig abrakolok, szénázok, havat seprek, az újjaim a dupla kesztyűben is lefagynak, de a szobában lobog a kályhában a tűz, feltöltöm a fatárolót,s megpihenek, átmelengetem végtagjaimat a padkán ücsörögve. A macskák őrült játékkal kócolják össze a szőnyegeket, élvezik a benti világot, a kinti zord hideg után. Jó így, nyugalomban, élet közelben, csöndesen.
Üdv. mindenkinek, aki olvas   Márta 
Kedves Márta!

Már az első bejelentkezésed is nagyon tetszett. Én ugyan annyira nem szeretem a telet, inkább meleg párti vagyok.14 éve költöztünk ki Bpestről, a belvárosból vidékre.Igen van munka, hiszen a kert, és az állatok/igaz nekem, csak kutyáim,  macskáim, és madaraim / vannak. Egy lépésnyire sem költöznék beljebb, vagy vissza a városba./sajnos 2009 óta mindennel nekem is egyedül kell megküzdenem, de nem bánom/Szeretem a természetet,ilyenkor még a favágást is, a kandalló melegét.Tavasszal hajnalban a madarak csicsergését,az éledő természetet.A Duna mellett lakom, sokat biciklizem.Lassan már én is többre becsülőm az állataimat, mint az embereket.Szép napot neked :D.Üdv. Zsuzsa
Kedves Márta!

Örülök, hogy jelentkeztél, gondolom a Tibi szólt, hogy írtam Neked.
A chat-en, és az egészséges életmód fórumon értekeztem vele. :)
Nem emberhez méltó élet már, amit a városlakóknak el kell viselni...
Régen élhetőbb volt a város is, és nem azért írom, mert akkor fiatal
voltam, és minden szebb volt.Változott a környezet, a forgalom, az emberek...stb.
Gondolom, hogy Ti is ezt érzékeltétek.
Jómagam, 1992-ben költöztem el a IX.ker.-ből, pedig jó egzisztenciát hagytam ott,
a vidékre költözéssel.Mondjuk, itt is megtaláltam a számításom, tettem érte.
Mindig örülök, ha hasonló gondolkodású embert találok, ezért is írtam Neked. :)
Nagyon is tudom, hogy mit jelent, mivel jár ez az életforma.Mint írtam az előzményben,
volt részem benne.Nagyon szerettem! :!:
Most, hogy öregecske vagyok már, egyre többet foglalkoztat a gondolat, hogy
nekem is legyen egy kis birtokom, ami visszatart, hogy még 4 évem van a nyugdíjazásomig... :(
Ha akkor még jó egészségnek örvendek, amit nagyon remélek, talán sikerül
megvalósítanom az álmomat.
Kívánok Neked jó egészséget, és sok örömet az életedben!
Néha jelentkezz ám, ha időd engedi.
 
Üdv.: Zita   :)
Zitus1 írta: Szia Huvike!

Nem tudom, hogy nézed-e még a hozzászólásokat, de megírom azért.
Bátor ember vagy, hogy megtetted, megvalósítottad az álmodat. :) Azt vallom én is, hogy ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, időnként el kell tudni engedni dolgokat, ami addig olyan rettenetesen fontos volt.Sok ember nem tud kilépni a megszokásokból, ezért vagy azért...
Remélem, hogy időközben találtál egy számodra szimpatikus embert is. :)
Tudod, azért ragadott meg az írásod, mert nekem is ez a vágyam, annyi különbséggel, hogy
nekem a Káli-medence a kedvenc helyem, ha tehetem, ott kirándulok.
Részem volt ebben az életmódban, gyermekkoromban a Mamimmal voltam igen sok időt, aki egy eldugott tanyán élt, Pécstől 15 km-re.Gyönyörű volt az a természetközeli élet, nagyon szerettem ott, pécsi leány léttemre.A suli 2-3 km-re volt, ezt tettem meg minden áldott nap, és élveztem.
Nem a fizikai fáradtság a veszélyes, hanem az idegi...
Amúgy azt is vallom, hogy az marad fitt, aki rendszeresen végez valamilyen fizikai munkát, amíg egészsége engedi.Régen nem ültek a szobában naphosszat, egészségesebbek voltak a népek.
Arról nem is beszélve, hogy ebben a nem emberhez méltó-való életben, visszavágyunk a normális értékekhez, nyugalomhoz, amit csak a természethez közeli életmód adhat meg.Ja, és
csak nagyon halkan megjegyzem, hogy én már az állatokat jobban szeretem, mint az embereket.
Gonosz egy világ ez, állandóan résen kell lenni, hol verik át és használják ki az embert, a profit miatt.
Tisztelet a kivételnek!!!
Remélem, hogy benézel ide néha még. :)

Üdv.: Zitus



Szervusz Zitus!
Követtem a javallatodat.. és örülök, hogy olvastalak...
Itt maga a cikk is ragyogó, amihez hozzászóltál, meg ahogy tetted az is nagyon teccc.
Én is néha írásra adom a fejemet... tettem is fel egy cikket.. Kunhegyesi harangszó címmel a Műv-kult Fórumra.. Szívesen olvasnálak, ha te is követsz el ilyesmit.. amit nagyon remélek..
Üdv: Ferenc.
Kedves Ferenc!

Köszönöm szépen a hozzászólásodat, és a kedves szavaid. :D
Tudod, én abszolút közösségi  ember vagyok, ha tehetem segítek, szavakkal-tettekkel,
attól függ...
Van aki meghallja-megérti, más a saját kárán tanul csak.Ismerős, ugye?
Nem vagyok egy nagy író, nem szeretek a gép előtt sem ülni órákat, ha azt
teszem, akkor számomra hasznos dolgokat kutatok.
Szóval, most az időjárás miatt vagyok itt többet. :)
Gondolom, hogy más is.Ja, majd elfelejtettem, hogy barátokat is keresek! :lol:  
Találtam is már egy-két rokonlelket, és már megérte ide regisztrálni. :)
Megyek, és elolvasom a Te hozzászólásodat is.
 
Üdv.: Zita 
Kedves Márti!

Lassan közeledik a jobb idő, könnyebb lesz az élet vidéken is.
Tudod, amit az indító írásodban leírtál, pontosabban az a része,
hogy kell egy társ is ehhez az életformához, ez nagyon így van.
Nehéz élet ez egy nőnek...
Engem pont ez tart vissza egyenlőre.
A mai világban, nem is igazán biztonságos egyedül lakni, már faluban sem,
nemhogy tanyán, kis birtokon.
Anno, ez nem is merült fel az emberben, elég volt a kettő kutyus, a Csöpi és a Hektor. :)  
Most, minimum a légpuska, de ezt nem tartom elégnek, hogy elrettenjen a fosztogató,
megélhetési bűnöző.Ja, ez egy kissé negatív hozzáállás, tudom, de jobb félni...
Na, szóval, a vidék...Gyönyörű volt nálunk a Tél!Erdő mellett laktunk a Mamival, sokszor
tiszta zúzmarás volt  minden, a hó tetején tudtam menni, mert a jeges lett ahogy a nap
kicsit megolvasztotta, aztán éjjel megfagyott.Na jó, akkor még talán 40 kilós voltam. :)  
Aztán meg jött a postás Sanyi bácsi, fehér lovon!Volt neki vagy 5 dioptriás szemüvege,
semmi esetre nem hasonlított a hercegre. :lol:
Nem fogható semmihez, talán Tirolban éreztem hasonló békét, ha elmentem kirándulni.
Ott dolgoztam sokáig, az életem egy része lett.
Várom a beszámolódat, légy olyan kedves, és néha nézz ide. :)

Üdv.: Zitus 
Kedves Zitus!

Bizony közeleg a tavasz, tegnap már egy kis kerti munkára is rászántam magam. Az előkertben ősszel elmaradt az elszáradó növények, gazok kiszedése, hát most nekiláttam. Éppen ideje volt, már kinyíltak  hóvirágok, és a gaz alatt megtaláltam az első krókuszokat, amint a fény felé emelgetik csepp színes virágaikat. Már gondolkozom  palántának való magok elvetésén is, de még kicsit várok, nem szeretném, ha túlzottan felnyurgulnának.
A legnagyobb várakozásom a kecskék és a rackák felé irányul. Alig várom, hogy megérkezzenek a barik, gidák. Nem tudom pontosan mikorra várhatók, meglepetés lesz.  Minden reggel fülelek, keveredik e újabb hangocska a reggelit követelők ricsajába.
A biztonságon én is sokat gondolkozom, de nem félek.  Három kutya él a portán, sajnos igaz testőröm a 10 éves komondor itt hagyott a télen, de már szépen cseperedik utódja, a 7 hónapos Böbe, aki szintén komondor, s jól szolgál a 2 éves Csáté nevű puli is. Polly 8 éves magyarvizsla, hát ő "csak" barát, de annak tökéletes. A többiekről, majd máskor mesélek, mára ennyit.

Üdv:   Márti 
huvike írta: Kedves Zitus!

Bizony közeleg a tavasz, tegnap már egy kis kerti munkára is rászántam magam. Az előkertben ősszel elmaradt az elszáradó növények, gazok kiszedése, hát most nekiláttam. Éppen ideje volt, már kinyíltak  hóvirágok, és a gaz alatt megtaláltam az első krókuszokat, amint a fény felé emelgetik csepp színes virágaikat. Már gondolkozom  palántának való magok elvetésén is, de még kicsit várok, nem szeretném, ha túlzottan felnyurgulnának.
A legnagyobb várakozásom a kecskék és a rackák felé irányul. Alig várom, hogy megérkezzenek a barik, gidák. Nem tudom pontosan mikorra várhatók, meglepetés lesz.  Minden reggel fülelek, keveredik e újabb hangocska a reggelit követelők ricsajába.
A biztonságon én is sokat gondolkozom, de nem félek.  Három kutya él a portán, sajnos igaz testőröm a 10 éves komondor itt hagyott a télen, de már szépen cseperedik utódja, a 7 hónapos Böbe, aki szintén komondor, s jól szolgál a 2 éves Csáté nevű puli is. Polly 8 éves magyarvizsla, hát ő "csak" barát, de annak tökéletes. A többiekről, majd máskor mesélek, mára ennyit.

Üdv:   Márti 





Kedves Márti!

Én is hasonló körülmények között élek, mint Te vagy Zsezse.Több mint tízéve én is elhagytam a várost és a Kecskemét szélére költöztem, olyan helyre költöztem , ahol a mai napig a kisebb birtokom körül még nagyobb területek elhanyagoltak, ez sokan úgy gondolják, hogy rossz, de Én szerintem ez jó, mert így a vadon élő fácánok, őzikék, vadnyulak még a birtokom közelébe jöhetnek télen, nyáron és amikor szükségük van élelemre én meg tudom etetni őket a saját készítésű etetőimből, és öröm nézni őket, hogy nem csak télen látogatnak meg, hanem az év minden szakában jönnek, hallom az őzikék hangját amikor hívják egymás, vagy akár a fácánok hangját amikor reggel vagy estefelé hangoskodnak, vagy amikoe látom a fácán mamát a kicsikkel az etető környékén szedegetnek. A birtokomon a ma már elég nagyok lettek a saját magam által ültetett lombos fák, a fenyőfák, bokrok , cserjék.Ezek a madaraknak adnak élőhelyet, több mint féltucat etetőt helyeztem ki már akkor amikor a kertet elkezdtem tervezni, építeni. Ha kemény volt a telünk fantasztikus látványban volt mindig részem, ilyenkor etetőimet szinte minden másnap tölteni kellett, mert a különböző énekes madarak amelyek a cinegéken, a harkályokon, a vadgalambokon, és a verebeimen kívül csak ilyenkor jönnek enni,de folytathatom a természet láncolatát is , mert ugye a ragadozó madarak, mint ahélyák, karvalyok is megjelennek ilyenkor , mert a madár ott bizony könnyebb neki is élelemhez jutni, és így ugyan a másik madár meghalt, melyet tényleg nagyon sajnáltam akkor, és azzal vigasztalom ilyenkor magamat, hogy ezeknek a madaraknak is élni kell , tehát élelemhez kell jutni, hogy fenn közelébe fészkelő egerészőölyv pár, és nagyon szeretem hallgatni amikor felrepülnek és vílyogva hallatják magukat, ahogy a szelek szárnyán pásztázzák a földet élelem után, fantasztikus élmény látni őket.Nekem is vannak kutyáim és cicáim, melyek igazi társak nekem az egyedül létemben, nálem is született kiscsikó, kis szamár, mindkettő születésnél jelen voltam, és ezt az élményt nem lehet leírni szavakkal.Felneveltem a jelenleg 3.éves őzikémet, melyet 1 hónapos korában hoztak, hogy tudok-e gondoskodni róla, én meg gondolkodás nélkül elvállaltam és sikerült, felneveltem. És ezek a természet lényei hálásak, ha ott vagyunk amikor szükséges, hogy fennmaradásukban segíteni kell, bár így a természetbe néha beavatkozunk, de szerintem ez bocsánatos bűn, meghálálják az énekükkel, azzal, hogy vannak ők is mint mi, és nagyon jó együtt élni velük. És még sokat lehetne mesélhete azokról élményeimről, amelyek velem vagy körülöttem megtörtént a városi környezettől távoli birtokomon.

üdvözöllek benneteket, mert ha idáig eljuttok, valószínű elolvastátok az írásomat az érzéseimmel együtt.

jelenleg még inkognyitóban vagyok, mert számomra nagyon rövid idő telt el,hogy egyedül maradtam.

Erzsi
Kedveseim!

Mindenkinek köszönöm, hogy megtaláltatok a fórumon, és ilyen kedves embereket ismerhetek meg, ha csak ilyen távolról is.  Zitus, Zsezse, Edwina és Erzsi, nagyon örültem az írásaitoknak, milyen jó kis csapatot alkothatnánk,ha találkozni tudnánk, mint baráti társaság. Talán egyszer, valamelyikünknél, még erre is sor kerülhet. Ha felvennétek velem a kapcsolatot gmailen a becenevemmel megtaláltok.

Üdv: Márti 
Kedves Márti!

Nagyon örülök, hogy írtál újra.Ezért is küldtem tegnap a mosolyt, hogy vedd
észre az új hozzászólást, és Te vetted a "lapot". :D
Gyönyörűséges életed van, mivel boldogsággal-elégedettséggel tölt el az, amit
csinálsz.Kevés ember érezheti ezt, kevesen merik vállalni az álmaik megvalósítását.
Erről írtam már az elején.
Irigykedem én is, természetesen jó értelemben véve. :)
Mondjuk, én rajta leszek az ügyön, csak vannak dolgok, amiket el kell intéznem még.
Teszem azt önvédelmi tovább képzés! :lol:
Nagyon jó ötletnek tartom a találkozást, hozzuk össze valamikor.Írok majd.
Igen, nekem is tetszik és örülök, hogy összefújt itt bennünket a szél. :)

Szívélyes üdvözlettel:

Zitus