2 | 12506 Hívások
A szerelem nem tündérmese...
Persze, persze az igaz szerelem az égben köttetik, és amikor az oltár vagy az anyakönyvvezető előtt álló pár kimondja az igent, akkor ők is a mennyben érzik magukat (többnyire)... Legalábbis a szerelem valamint a házasságkötések és házasságok jelenlegi társadalmi megítélése (vagy PR-je) ezt sulykolja az emberbe. Pedig, ha belegondolunk számtalan indoka lehet annak, ha két ember „együtt jár”, együtt él vagy éppen összeházasodik.
Sajnos nagyon rosszat tesz a társadalomnak az, hogy a pártalálás, az esküvő és a házasélet ilyen rikító, és ugyanakkor sokak számára nyomasztó mázat kapott, amely se nem fedi a valóságot, se nem segít azt elviselni a későbbiek folyamán. Nem mintha a szerelem nem lenne vagy ne lehetne mámorító, egy kapcsolat ne lehetne tökéletes, vagy egy házasságkötés ne lehetne megható. A baj nem ezzel van, hanem azzal, hogy míg ezeknek a dolgoknak az egyik oldalára óriási hangsúly kerül, addig meglehetősen háttérbe szorul a többi.
Mik vannak a többi oldalon? Odaadás, önfeláldozás, csalódások, hétköznapok, lelki munka, tanulságok, formálódás, fejlődés, megbocsájtás, pulzálás (lelki és érzelmi szinten is). Az ember folyamatosan változik, egy napon belül is, nemhogy évek, évtizedek alatt. Egy kapcsolat, amely két ember sok szinten való összekapcsolódását fedi, természetes módon követi ezeket a változásokat, és óhatatlanul sok munkába kerül, hogy mindeközben megmaradjanak, újjászülessenek azok a finom szálak, amelyek összekötnek, sőt lehetőleg újak is létrejöjjenek az együtt töltött évek alatt.
A kapcsolatok spirituális oldala
Az ezoterikusok azt mondják, hogy a kapcsolat nem az elnyert (főleg nem a kiérdemelt) boldogságról, a kipárnázott útról szólnak, egyre inkább nem. A paradigmaváltásnak nevezett kozmikus értékrendi átalakulás mérlegre tesz mindent és mindenkit, és sajnos egyre kevésbé „úszhatjuk meg”, hogy az erre az életre vállalt sorsfeladatainkat felvállaljuk és elvégezzük. A jelenlegi „világrend” feladata, hogy minél többen ébredjünk meg, vállaljunk felelősséget a dolgainkért, és vegyük fel a feladataink fonalát.
Ennek az egyik eszköze és terepe a párkapcsolat. Aki (tudatosan vagy öntudatlanul) felvállalja a spirituális fejlődés útját, az olyan társat fog választani, aki inspirálója, mondhatjuk múzsája lesz ennek a szép küldetésnek az elvégzése során.
Milyen következményekkel jár ez? Hogy a kapcsolat valószínűleg nem egy kiegyensúlyozott, kiszámítható, változatlan állóvíz lesz, hanem jó esetben egyfajta dinamikus harmónia az ami vár ránk. A párunk feladata, hogy szembesítsen a sorsfeladatainkkal (egyéni érzékenységünktől, temperamentumunktól és aktuális lelkiállapotunktól függ, hogy ezt zokon vesszük-e, kalandnak tekintjük, tanítónak látjuk őt vagy éppen mereven elutasítjuk), és mi lehetőségeket kapunk általa.
Könyörtelenül, vagy éppen önkéntelenül fog tükröket állítani nekünk, vagy olyan helyzetekbe sodorni bennünket újra és újra, amelyek megtanulandó vagy integrálandó információkat rejtenek a számunkra. Mindehhez nélkülözhetetlen, hogy kettőnk között pont olyan és pont akkora feszültség legyen (nézet-, vélemény-, törekvés-, elképzelés-, személyiségbeli eltérések álljanak fenn), amelyek megmozgatnak, de nem távolítanak el. Érdemes ezen a szemüvegen keresztül nézni a társunkat, amikor éppen konfliktus vagy veszekedés felhői gyülekeznek a fejünk körül.
Hogy működik a spirituális párkapcsolat?
Azok a párkapcsolatok, amelyeknek fontos vonása a spiritualitás, folyamatosan gazdagodnak. Minden egyes konfliktust követően közelebb érzik egymást a felek, hiszen a nehéz időkben mindenki kénytelen mélyen fekvő energiákat felhozni, vagy adott esetben sérüléseket, esetleg kincseket kiemelni magából, és ezek felmutatása mindig közelebb hozza az embereket. Nagyon fontos, hogy előbb-utóbb mindkét fél rájöjjön arra, hogy mely életfeladatokat kapott erre a fizikai megtestesülésére, mert addig esetleg kapkod, vagy úgy érzi, hogy az élet hullámai vetik erre-arra, és nem is tud szívvel-lélekkel beleállni a döntéseibe, elhívásaiba.
Az életfeladatok felismerése a lelki fejlődés területén is egy magasabb szint, hiszen ekkor a látás már letisztul, az ember kiemelkedik a játszmák és félelmek hálójából, és tisztában van vele, hogy nem a külső események sodorják, hanem ő maga választ – ha akar, ha nem. Ezzel a kapcsolatban is megszűnik a másik okolása, az önzés, a féltékenység, a gőg vagy a közöny, új kapcsolódási pontokat nyitva meg a mély összefonódáson munkálkodó szerelmespár számára.
Fotó: XtravaganT
Szerkeszt., 04.02.2016
