9 | 10625 Hívások
Andrea
Egy hosszú kapcsolat utáni válás és egy rossz kapcsolat után regisztráltam négy társkeresőbe, de pár hónap keresgélés után lejöttem mindegyikről. A két korábbi kapcsolatomból „tanulva” kritikusan keresgéltem társat. Nem találtam megfelelőt. Már lemondtam annak a lehetőségéről, hogy találok egy olyan embert, társat, aki hasonló tulajdonságokkal bír. Azt gondoltam, hogy van valahol egy ilyen ember, de nehéz megtalálni, Már nem bíztam benne…. Rá egy évre, a nagylányom rábeszélésére kiválasztottam egy társkereső oldalt a korábbi négyből, amit a legmegfelelőbbnek találtam. A választásom az 50 plusz-Klubra esett. Talán isteni sugallat volt… Még a regisztráláskor, képfelrakáskor kaptam egy mosolygós fejecskét, Ez volt 2016. november 8.-án. Megnéztem mit ír magáról. Az írójának a hangvétele, tartalma sok hasonlóságot mutatott (több mint nyolcvan százalékos egyezés), így kezdtem bizakodni. Egy kép róla igen megragadott: boldog önfeledt tekintet, ami egy terepjárműből nézett a nagyvilágra. Szerettem volna, ha felfigyel rám, hogy adjunk egymásnak egy esélyt. Mivel szimpatikusnak találtuk egymást, az első randit követte a többi. Ahogy teltek a hetek, a hónapok, egyre jobban megbizonyosodtam, hogy egymásnak teremtődtünk.
Megismerkedésünk egy éves fordulóján romantikus körülmények között jegyzett el. 2018. június 30. óta Ő az én drága férjem.
László
2016. őszén a nap ragyogásának múlásával, szívembe a remény köszöntött.
Már töröltem magam minden társkereső oldalról, hisz egy-egy levélváltás után egyre távolabbinak éreztem, hogy megtaláljam a páromat, a Kedvest, kinek életét, vágyait úgy tudom teljesíteni, hogy a boldogságból mindketten töltődhessünk.
Ekkor pillantottam meg az 50 plusz-Klub oldalon a hölgyet, aki golfozni nem tudott, mégis a profilján egy szép amatőr profiságával és játékos pajkosságával úgy csillogott a képen, hogy szépségével elragadta a szívemet.
Sikerült! Köszönöm!
Szerkeszt., 26.08.2018
