Viszonzatlan szerelem

Viszonzatlan szerelem

6 | 1903 Hívások

Akár nyíltan, akár rejtve, akár bevallottan, akár letagadva, mindannyian a kapcsolódásokat, ezen belül is a szeretetet, szerelmet keressük, egész életünkben. Nagyon érdekes, ha belepillantunk egy női lapba, egy életmódmagazinba, de akár a férfiaknak szóló újságokat is górcső alá vehetjük, mindegyik ezzel kapcsolatos témákat boncolgat, mintha korunk egyik legnagyobb problémája az élhető és éltető párkapcsolat kialakítása volna.

Nagyon fontos és egyre kevésbé tudjuk hogyan kell csinálni. Vágyunk rá, mégis egyre többet szenvedünk tőle, miközben sokasodik azoknak a száma, akik csalódottságból, védekezésből inkább lemondanak róla. Milyen konzekvenciákat vonjunk le a kudarcokból? Hogyan dolgozzuk fel, ha egy kapcsolat nem úgy jön össze, ahogy szeretnénk?

 

Hogyan értelmezzük, ha egy szerelem nem talál viszonzásra?

 

Amikor két ember közeledni kezd egymáshoz, akkor csak az érdeklődés a biztos. Még az előjelére sem lehet ilyenkor megesküdni, személyes tapasztalat, hogy a másik taszító vagy éppen falkavaró személyisége éppúgy lehet vonzó, mint ha egy húron pendül velünk. Tehát felébred az érdeklődés, és a belső tapogatóinkon túl még semmi sem árulkodik arról, hogy a másikkal meg fogjuk tudjuk találni az egymás felé vezető utat.

Gyakori, hogy már itt elbukik a történet a zárkózottságon és/vagy félelmeken, netán a félénkségen vagy az önbecsüléssel kapcsolatos hiányosságainkon. A lelkesebb, nyitottabb fél már ebben a szakaszban is „felkenődhet” a másik szigorúan őrzött falaira, sajnos a legtöbb esetben úgy, hogy egyikük sem tud magyarázatot adni rá.

Ebben a szakaszban, ha elakad a közeledés, semmiképpen se vegyük magunkra, mert valószínűleg a másik ember határairól szól a dolog, nem a mi hiányosságainkról. Bár tény, hogy olyasmi is gyakran előfordul, hogy a másik kezdeti érdeklődése valami olyan dolog miatt lohad le, amit bennünk érzékelt (pl. olyanok vagyunk mint az úthenger, vagy éppen érezhetően nem dolgoztunk még fel valamit, kompenzálunk), de ez sem negatív címke.

Ne felejtsük el, hogy ilyenkor még semmit nem tudunk egymásról, sőt sok esetben saját aktuális belső világunkat is csak most fogjuk tapasztalati úton, a másik segítségével megismerni.

Gondoljuk végig a találkozásokat, próbáljuk megérezni hol siklott félre a dolog, de igyekezzünk könnyű szívvel maradni: aki ilyen hamar lefordul rólunk, annak csak annyi volt a feladata az életünkben, hogy egy impulzust adjon, felrázzon.

 

A rövid távú kapcsolat kudarca

 

Egy új kapcsolatban az első néhány hét a másik feltérképezéséről, az új emberre való rácsodálkozásról szól. Ha ebben az időszakban konfliktusok alakulnak ki, az nagyon erősen gyanút kelt afelől, hogy az egyik fél nem felkészült a másik be- és elfogadására. Ha már ilyenkor fennakadunk azon, hogy miért ilyen vagy olyan, neadjisten már ekkor próbálnánk megváltoztatni, az alapvető összeférhetetlenségre utal.

Soha ne veszítsük szem elől azt, hogy ha a másik nem tud vagy akar bennünket olyannak elfogadni amilyenek vagyunk, nem kíváncsi ránk, csak az érdekli mennyiben felelünk meg az elvárásainak, az eleve kudarcot hordoz magában. A szeretet nyitott, kíváncsi és elfogadó, persze nem a végletekig és saját maga feláldozásáig, de a kapcsolat kezdetén mindenképpen óvatosságra int.

A kezdődő kapcsolatban, ha félresiklanak a dolgok, az már komoly kudarcérzést tud okozni, hiszen a nyitottabb fél esetleg „előre szalad”, beleéli magát és azt gondolja, elrontott valamit. Ha ebben az időszakban lép le valaki, igyekezzünk nyitott szívvel elengedni, próbáljuk felmérni a konzekvenciákat és semmikép se merüljünk az önmarcangolásba, hiszen a próbálkozás megtörténte már önmagában azt mutatja, hogy alkalmasak vagyunk kapcsolódni.

 

Ha hosszabb távon marad viszonzatlan a szerelem?

 

Sajnos előfordul, hogy hosszabb, akár több éves kapcsolat után hangzik el szakítási indokként az, hogy „nem szeretlek”, „nem szeretlek eléggé”, „sosem szerettelek”. Ez sajnos azt mutatja, hogy a másik megpróbálta magát beleélni egy szerepbe, de a jelmez nem vált a húsává-vérévé. Ez főleg a másik önismereti útjáról szól.

Ilyenkor az aki szeretné az adott kapcsolatot, sokféleképpen reagálhat: próbálhatja kitartóan megszerettetni magát, biztonságba helyezni és megnyitni a másikat, távolodni-közeledni, de higgyük el: az, hogy a másik mennyire szeret bennünket, alapvetően nem rajtunk múlik.

Legyünk nyitott tenyér, amelybe ha a másik belemászik, védett és meleg helyen érezhesse magát, de bármikor távozhasson és visszajöhessen, ha akar. Ez nagy bátorság és bölcsesség kérdése, de az életünk helyzetei mindig tükrök, amelyekből nekünk magunknak is tanulni, tapasztalni kell.

Szerkeszt., 16.03.2017

Ehhez a cikkhez jelenleg nem tartozik hozzászólás.