3 | 4312 Hívások
Természetes, hogy ha egy hosszú kapcsolat véget ér, az egykori pár egyedül maradt tagjai egy ideig nem válnak nyitottá egy új ismeretségre. Ez fokozottan igaz, ha őket hagyták el, esetleg egy fiatalabbért - szebbért, gazdagabbért -, illetve a szakítás vagy a válás nem a legnyugodtabb körülmények között zajlott. Azonban, ha néhány hónap elteltével ismét készen állunk egy kapcsolatra, bátran ismerkedhetünk - nem kell attól félnünk, hogy az ötvenes éveinkben már nem találunk társra. Mivel nagyon sokan járnak még ugyanabban a cipőben, mint mi; így biztosan elfogadják, hogy nekünk is van egy "csomagunk" - akár csak több évtized valakinek az oldalán, akár gyermekek és unokák.
Álljunk készen
A válás utáni társkeresés egyik feltétele, hogy valóban készen álljunk egy új kapcsolatra. Hogy ez a szakítást követően mikor következik be, egyénfüggő - valakinek elég néhány hónap, másnap akár egy év is kell. Amíg nem "gyászoltuk" el magunkban a véget ért kapcsolatot, nem lehetünk nyitottak a következőre. Amíg el nem jön ez az idő, ne kényszerítsünk magunkat semmire, úgysem járunk majd sikerrel. Inkább foglalkozzunk többet magunkkal; pótoljunk be mindent, amit az elmúlt években, évtizedekben elmulasztottunk. Keressük egy új hobbit, menjünk el moziba, színházba, étterembe, kirándulni, akár egyedül is. Rendezzük át a lakást, utazzunk el külföldre, vegyünk részt egy teljes "átalakításon" egy szépségszalonban. Megújult, felfrissült önmagunk sokkal vonzóbb lesz leendő párunk számára.
Készítsünk "leltárt"
Véget ért kapcsolatunkból rengeteget tanulhatunk. Ne értékeljük kudarcként; inkább vegyük számba, mi az, ami miatt nem működött. Mit nem tudtunk elviselni partnerünkben, miért nem illettünk össze, mi az, ami napi konfliktust okozott, miután elmúlt a szerelem. Így kisebb az esélye, hogy ismét olyasvalakivel kötjük majd össze az életünket, aki hosszú távon nem megfelelő a számunkra.
Ne erőltessünk semmit
Ha úgy érezzük, készen állunk egy új kapcsolatra, kezdjünk el közösségbe járni vagy online-on ismerkedni, barátokat keresni. Ez lehet egy, a hobbinkhoz kapcsolódó klub, mint például az 50plusz-Klub, egy szervezett túra, egy jótékonysági est vagy valamilyen sportkör. Mindössze annyit kell tennünk, hogy megteremtjük a lehetőséget arra, hogy új emberekkel ismerkedjünk, és nyitottak vagyunk: mosolygunk, beszédbe elegyedünk bárkivel, nem viselkedünk ridegen és elutasítóan. Erőltetnünk azonban semmit sem kell. Ne várjunk görcsössé: nem feltétlenül kell feliratkoznunk több tucat társkereső oldalra, és megkérnünk az összes barátunkat, hogy hozzon össze egy egyedülálló ismerősével.
Mit mondjunk a gyerekeknek?
A válás a gyermekeket is megviseli, akkor is, ha már felnőttek, és akkor is, ha úgy látják, valóban jobb lesz a szülőknek egyedül, hiszen képtelenek már nyugalomban egymás mellett élni. Nem feltétlenül fogadják majd jól, ha az édesanyjuk vagy az édesapjuk új párra talál, hiszen önkéntelenül is a másik szülő "vetélytársát", "pótlékát" látják majd benne; főként, ha még fiatalok. Azonban idővel elfogadják, és megértik, hogy édesanyjuk vagy édesapjuk megérdemli, hogy ismét boldog legyen. Adjunk nekik időt megismerni és elfogadni új párunkat. Ne mutassunk be nekik senkit addig, amíg biztosak vagyunk abban, hogy komolyak a szándékaink az illetővel. Kezdjük kicsiben: ne egyből egy közös nyaralást szervezzünk, hanem hívjuk meg partnerünket például egy családi ebédre.
Pozitív hozzáállás
A legfontosabb azonban, hogy optimistán álljunk hozzá a társkereséshez. Fogadjuk el, hogy a régi kapcsolatunk valamiért nem működött; tárjuk fel az okokat, de ne hibáztassuk éveken át a másik felet - és főképp ne önmagunkat. Higgyünk benne, hogy új párra találhatunk, legyünk akár negyven, akár hatvan évesek; hiszen a vonzerő és a társ iránti vágy nem korhoz kötött. Ha pedig sikerül megismerkednünk valakivel, akiben látunk lehetőséget, adjunk neki egy esélyt: ne próbáljuk megbosszulni rajta a volt párunk miatt minket ért sérelmeket, hanem kezdjük tiszta lappal.
Foto © Peter Atkins - Fotolia.com
Szerkeszt., 21.11.2013
