Társkereső apróhirdetések a század elején..

Társkereső apróhirdetések a század elején..

0 | 408 Hívások

Társkereső apróhirdetések a század elején

Az időszámításunk előtti időkben az ember ösztönösen cselekedett. Akkoriban a társkeresés fogalma igencsak mást jelentett, hiszen nem létezett még sem internet, se telefon, de még magazinok sem, ami a férfi és a nő közé áll. Szemtől-szemben kellett vonzónak és kívánatosnak lenni tűsarok és csipkés fehérnemű, kockahas és “after shave illat” nélkül. Akkoriban a párválasztást az ösztönök irányították, ami elsősorban a szaporodás célját szolgálta.

 

Később, ahogy a kommunikációnk és a kultúránk fejlődött, megjelentek a hirdetési lehetőségek az újságokban, ahol már körülírhattuk azt, akire vágyunk. Klubok nyíltak, ismerkedési esteket szerveztek, majd megjelent az internet és a társkereső oldalak. Minél inkább előreszaladunk az időben, annál részletesebb és pontosabb feltételeket szabhatunk arra vonatkozóan, hogy kivel szeretnénk randizni. De ez nem volt mindig így! A modern kor kezdetén a párválasztást családi hagyományok, anyagi körülmények nehezítették.

 

Társkeresés és házasság a királyok korától napjainkig

Számos olyan történelmi filmet láthattunk, amiből megismerhettük a királyi családok párválasztásának körülményeit. Az előkelő családokban elképzelhetetlen volt, hogy valaki a rangján aluli párt válasszon magának. Ahogy azonban telt-múlt az idő, egyre több ember élt a Földön, egyre nagyobb közösségekben, és Ámor nyila is egyre gyakrabban találta el a királyi felségek szívét saját rangján alul.

 

Az, hogy milyen társadalmi rétegbe tudunk belehelyezkedni, a mai napig árulkodik mind a baráti társaságunk összetételéről, mind pedig a lehetséges jövendőbelink társadalmi hovatartozásáról. Manapság már nem jellemző, hogy az érzelmeinket figyelmen kívül hagyva és azt visszaszorítva kellene házasodnunk, de mindannyian ismerjük Rómeó és Júlia történetét, mely szerint hiába követjük az érzéseinket, a hagyományainkon soha nem fogunk tudni felülkerekedni. Sokkal nagyobb köröket kell futnunk, ha jogosítvány nélküliként próbálunk meg beilleszkedni egy olyan társaságba, ahol az autó a téma.

 

Habár a világ nagyon sokat változott azóta, a párválasztás máig nem hagyja figyelmen kívül a keresett társ vagyonának kérdését.

 

Társkereső hirdetések a XX. század elején

Ma már online felületeken keressük a párunkat, ám nem is olyan régen, a 20. században még nyomtatott sajtóban volt erre lehetőség, a kiadónak leadva az elérhetőségeinket. Íme néhány hirdetés abból az időből, amikor még nem rejtettük véka alá, hogy mit szeretnénk.

 

‘Bájos, hercig urileány átlagonfelüli müveltséggel, vagyonos, ismerkedne házasság céljából előkelő diplomás uriemberrel.

 

Levelet kér "Cherie" jeligére Eckstein hirdetőjébe. Erzsébet-körut 38. - Pester Lloyd, 1925”

 

"Falusi szerény igényü fiatal urileány, ki se nem szép, se nem csunya, de házias és jólelkü. férjhez menne uriemberhez. Levelet kér "Myrtus" jeligére Széleskut posterestante. - Pesti napló, 1912"

 

"Azon urinőt, kinek 2000 pengő készpénze van és a kertes házat szereti, azonnal nőül veszem. "Motorkerékpár 21435" jeligére Erzsébet-köruti főkiadóba. - Pesti Hírlap, 1938

 

"Átlagon felüli férfi szakmunkás költő. keres csakis szegény szerény tisztamultú lányt. "Leányálom 21" Bajcsy-Zs. 34. - Magyar Nemzet, 1951"

 

Azt szokták mondani, hogy régen minden jobb volt, de ha összevetjük a mai lehetőségeinket a 100 évvel ezelőttiekkel, akkor megvallhatjuk őszintén: most jobb!

 

 

 

 

 

Szerkeszt., 21.07.2022