7 | 2975 Hívások
Néha olyan nehéz megvállni egy tárgytól. Egy hosszú élet során rengeteg apró tárgyi emlék, ruhadarab és használati tárgy képes összegyűlni, még akkor is, ha az ember racionális beállítottságú. Nem csak a nyaralásokról hozott kütyük, a régi szerelmes levelek, a munkahelyekről való távozásokkor kapott ajándékok és a gyerekek cipőcskéi-ruhácskái-játékai képezhetik a „kacatokat”, de ha van valamilyen szenvedélyünk, annak kellékei is megsokasodhatnak az idők során.
Nehéz eldönteni mi érték mi nem
Az ezoterika azt tanítja, hogy „nem szabad megakasztani a dolgok áramlását”, vagyis tudatosan meg kell élni az életünk változásait és nem visszatartani azokat. A környezetünkben pedig csak azokat a tárgyakat megtartani amiket használunk és mondjuk azokat, amelyek már több mint egy éve nem voltak a kezünkben, kihajítani.
Sokan nem tudnak ezzel teljesen egyet érteni, hiszen nem csak számunkra lehet fontos a múltunk, hanem a gyermekeink-unokáink számára is, akik adott esetben nagyra értékelhetik majd a nagymama által hímzett kelengyét, a nagypapa által faragott pipát stb..
Nincs szentencia, de az tény, hogy érdemes évről-évre újraértékelni mindent, hiszen idővel egy értéktelen tárgy is felértékelődhet, vagy egy értékes is elveszítheti számunkra az érzelmi töltetét. Mindenesetre, azokat a dolgokat, amelyeket úgy döntünk, hogy megtartunk, tároljuk rendszerezve egy elszeparált helyen (semmiképp sem a lakásban levő szekrényekben növelve velük a rendetlenséget), lehetőleg úgy, hogy megőrizzük az állagukat (ne legyen pára, egér, penész stb.).
Hátha jó lesz még valamire
Számtalanszor előfordulhat, hogy áldjuk az eget, hogy eltettünk valamit amúgy nem különösebben értékes dolgot, ami később nyerte el az értelmét, létjogosultságát. Pont odaillett valahova, pont megoldott egy amúgy nehézkesen abszolválható feladatot vagy éppen pont nem kellett költeni emiatt. Igenis sok olyan tárgy van/lehet az életünkben, amely hulladéknak is tekinthetünk, de ha szükség van rá, nem kevés költséget/utánajárást jelenthet a beszerzése.
Nehéz erre objektív szabályozást kialakítani, hogy hol a határ, nekünk magunknak, a lehetőségeinek és a környezetünknek élőknek kell meghatározni a gyűjtögetés netovábbját. Ha már több a hátrány mint az előny, nagyobb nehézségekkel vagy költséggel jár a kacatok tárolása, mint amennyi lehetőség rejlik bennük, ha nehéz szívvel is, de meg kell válni egy részüktől.
Sajnos gyakran nem a tárgyak értéke, hanem a motivációnk hiánya akadályoz minket meg a szanálásban. Ez teljesen érthető, hiszen senki nem szeret lomok között turkálni, rendszerezést kitalálni, folyton dönteni, hogy mi kell és mi nem, de egy, maximum kétévente érdemes nekiállni, ha jót akarunk magunknak. A múlt ilyetén felrázása elősegíti nem csak a külső hanem a belső dolgok helyre kerülését is, felfrissülünk és felszabadulunk a lomoktól való megszabadulás révén.
Ha már kóros a gyűjtögetés
Ha az ember már ott tart, hogy a teljesen értéktelen dolgokat is elrakosgatja, vagy olyan mértékűvé válik a lom-halmaz a ház körül, hogy az életkörülményeket rontja, itt az ideje elgondolkodni. Akinek a legfőbb szórakozása a bolhapiacok és kirakodóvásárok feltérképezése és onnan ha kell ha nem hordja haza a holmit, amivel később nem is nagyon tud mit kezdeni, nagy valószínűséggel valamit pótolni igyekszik ezzel a magatartással.
Mint bármilyen túlzásba vitt dolog, a túlzott gyűjtögetés is valamilyen elakadásra utal a lelkünkben (egy múltbéli feldolgozatlan élmény, meg nem bocsájtott konfliktus, elveszített de el nem engedett szereplő, kiaknázatlan lehetőség), amelyet fel kell oldanunk, ha szeretnénk feloldást találni a helyzetre. A kóros gyűjtögetés hátterében állhat félelem is – a jövőtől, a magánytól, a kiszolgáltatottságtól. Bármi is legyen az ok, érdemes megtalálni és megoldani, hiszen a kellemetlen szembesülést, az esetleg fájdalmas lelki munkát egy emelkedettebben megélt, gazdagabb és felszabadultabb élet követheti.
Önnek mi a véleménye?
Fotó: luanateutzi
Szerkeszt., 23.07.2015
