1 | 3501 Hívások
Mit nevezünk mozaikcsaládnak?
Azt az együtt élő családi szerkezetet, amelyben legalább egy olyan gyermek van, amely nem közös, azaz az egyik szülője vér szerinti, a másik pedig nem, mozaikcsaládnak nevezzük. A mozaikcsaládok létezése nem új keletű, hiszen évtizedekkel ezelőtt is volt már válás. Ugyanakkor napjainkra, amikor például hazánkban a házasságkötések 60%-a végződik válással, egyre több mozaikcsalád alapul, így kapott végül külön nevet ez a családforma, sőt egyre nagyobb figyelem irányul rá a társadalom-elemzés szemszögéből is. A mozaikcsaládok úgy jönnek létre, hogy a szétváló házaspár azon tagja, aki tovább neveli a gyerek(ek)et, újra párt talál, új családot alapítanak, amelybe esetleg a másik fél is hoz gyereket, majd közös utódokat is világra hoznak.
A mozaikcsalád kifejezés onnan származik, hogy a családot alkotó sejtek részben más családokhoz kapcsolódnak (az egyik gyerek anyja révén az egyik családhoz, apja révén a másikhoz kötődik, míg a másik gyerek van olyan szerencsés, hogy mindkét szülőjét egy együtt élő családban tudhatja), így tulajdonképpen egy a végtelenségig bővíthető mintázatot ad ki a család képe. Ugyanez vezetett a másik név, azaz a patchwork család elnevezés kialakulásához is, hiszen a foltvarrott takaró is úgy bővül folyamatosan, hogy újabb és újabb foltokat varrnak hozzá, amely a régi foltok közül az egyikhez kötődik, a másikhoz meg nem.
Mi a speciális a mozaikcsaládokban?
„Az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket.” Sokak számára ismerős lehet ez a Karinthy-idézet, amely kikristályosítva tartalmazza a mozaikcsaládok problémáinak legnagyobb részét.
A nem közös gyerek(ek) esetében érdemes kialakítani (és a gyermekkel magával is egyeztetni) az egyes szülők hatáskörét, hogy még csak véletlenül se hangozhasson el olyan, például egy kamasz szájából, hogy „neked semmi közöd hozzám” vagy „nem vagy az anyám/apám” stb.. A féltestvérek vagy „mostoha” testvérek közötti féltékenység hasonló lehet az ugyanazon családba egymást követően érkező testvéreknél tapasztalttal, de általában tetézve van a korábbi család széthullása feletti fájdalommal, a válás okozta traumákkal.
Gyakori, hogy a mozaikcsalád működését maguk a szülők teszik lehetetlenné, akik feldolgozatlan keserűségeket, sértettséget hordoznak magukban. Ezek miatt képtelenek elfogadni egymás gyerekeit, nem hajlandóak végigjárni azt az utat, amely az „idegen” gyermek szívéhez-lelkéhez vezet. Így egy nagyon labilis, ellentmondásos viszony alakulhat ki, amely az idők során (pl. a kamaszkorban, amikor a gyerek amúgy is nehezen kezelhető) még tovább mérgesedhet.
Mire figyeljünk, ha jól működő mozaikcsaládot akarunk?
Válás után új kapcsolatot kezdeményezni csak akkor érdemes, ha úgy érezzük, hogy feldolgoztuk a történteket. Különösen igaz ez akkor, ha mi neveljük a korábbi kapcsolatból született gyerekeket vagy olyan személlyel készülünk kapcsolatot kialakítani, aki gyermekeket nevel. Nem csak azért fontos ez, mert felnőttként nekünk kell védelmeznünk a gyermekek lelkét és érzelmeit, hanem azért is, mert egy szétporladt család romjain nem épülhet új. Gyakori, hogy egy elvált férfi azért nem tudja megszeretni az új párja gyerekeit, mert képtelen feldolgozni, hogy nem nevelheti a sajátjait. Úgy érzi, hogy idegen gyerekekkel együtt élni, miközben a sajátjaitól távol van, a véreinek az orv elhagyásával, rút megcsalásával egyenlő.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a továbblépés egyenlő lenne azzal, hogy letagadjuk a korábbi családunkat. De arra mindenképpen utalni szerettünk volna, hogy alapvető, hogy harmonikus lélekkel, a lezárt múlt magabiztos érzésével igyekezzünk továbblépni. Ha már elfogadtuk, hogy a saját gyerekeink a volt feleségünkkel/férjünkkel maradtak, ha nyitottak tudunk lenni arra, hogy más gyermekeivel éljünk együtt, a velük járó nyűgöket és örömeket felvállaljuk, csak akkor érdemes mozaikcsaláddal próbálkozni.
Az olajozott mozaikcsalád kialakulásához hosszú idő és sok türelem szükséges. Türelem kell az érkező gyerekek beilleszkedéséhez, és „meghódításához”, hosszú idő, míg a mindennapi menetrend kialakul, a szerepek mindenki számára elfogadhatóan kiosztódnak és mindenki jól érzi magát bennük.
Ritka, hogy egy mozaikcsalád önmagában álljon, hiszen a szülőpár elvált felei is jó eséllyel új családot alapítanak. A mozaikcsaládok egymással való együttműködése elengedhetetlen, gondoljunk csak az ünnepek megszervezésére a ki-hol-mikor-legyen témakörben.
Végül, de nem utolsósorban nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a mozaikcsalád is egy család, amely a szülőpáros szerelmére épül. A felnőttek közötti kapcsolatot nem szabad hagyni háttérbe szorulni, kihűlni, rutinná szürkülni, hiszen akkor semmi garancia nem lesz arra, hogy egy idő után ne keletkezzenek majd újabb és újabb mozaikcsaládok a szülők újabb szétválásával...
Szerkeszt., 21.04.2016
