0 | 2568 Hívások
Mozaikcsalád – egy nem hagyományos családforma
A mozaikcsalád alatt az elvált, gyermekes szülők családját értjük, melyben a távozó vér szerinti apa, vagy anya helyére egy harmadik fél kerül. Ilyenkor a gyermek nevelését ugyanúgy két szülő végzi, de egyikük nem vér szerinti rokona a gyerek(ek)nek. Ez a családforma szerencsés esetben ugyanúgy jól tud működni, mint a hagyományos családok, és rengeteg hátránya mellett természetesen előnye is akad bőven!
Ha a családi egységet bármi oknál fogva megbontja a válás, az a legtöbb gyermek számára traumát okoz vagy okozhat. A ‘90-es évek családi filmjeiből jól ismerjük a gyerekek reakcióját. Az egyik legaranyosabb válással foglalkozó film az 1993-as Mrs. Doubtfire - Apa csak egy van c. amerikai film Robin Williams főszereplésével. De sajnos nem minden történet végződik ilyen vidáman! Van, hogy a házasság már menthetetlen. Ilyenkor érdemes mérlegelni, hogy mely esetben szenved nagyobb kárt a gyermek. Nem biztos, hogy mindig a kitartás a nyerő!
A mozaikcsalád ellen szóló érveket valószínűleg nem kell ecsetelni, teljesen természetes, hogy alapból senki nem ilyen családi idillt képzel el magának. Ha mégis ilyen helyzetbe kerülnénk, mindig a gyerekek érdekeit tartsuk elsősorban szem előtt!
Új családba belecsöppenni
Annak, aki új párkapcsolatra vágyik, számtalanszor megfordul a fejébe ez a lehetőség, de még ha esély lenne is rá, elvetheti a kérdést a gyerekek miatt. A gyerekek ötven feletti szülőkkel jellemzően már nem gyerekek, ezért ők is biztosan örülnének, ha szüleiket boldognak látnák!
Az új kapcsolattal azonban egy új családot is a “nyakunkba veszünk” a régi mellett, ami közel sem olyan borzasztó, mint amit a közvélemény belénk próbál sulykolni! A beilleszkedést és a kezdeti nehézségeket követően a kitartásával emberileg mindkét fél sokkal többet nyer ezen a nem hagyományos családformán, hiszen a szerető család fogalma kissé kibővülve egy teljesen új értelmet nyer. Ehhez azonban az előző kapcsolatunkat teljesen le kell zárni.
Megszokások kontra változások
Bemutatáskor sem kisgyermekes szülőként, sem ötven feletti szülőként nem terhelhetjük gyermekünket azzal a kérdéssel, hogy nem-e baj, ha az új partnerünkkel fogunk vacsorázni. Ezt a döntést már meghoztuk, ezért felnőttkorú gyermekünket épp olyan határozottan szükséges tájékoztatni az efféle döntéseinkről, mint egy kiskorú gyermeket. Mindkét esetben kerülnünk kell a határozatlanságot, hiszen mind mi, mind pedig a gyerekek akkor lesznek boldogok, ha nem vagyunk bizonytalanok a saját döntéseinkben. A fokozatosság azonban elengedhetetlen!
Egy válás után nehéz hozzászokni a változásokhoz, ami azonban nem jelent semmi rosszat, hacsak nem mi magunk generáljuk a drámát. Kezdetben természetesen mindenki óriási fájdalomként éli meg a történteket, de csak az érintetteken múlik, hogy valóban drámát akarnak-e, vagy a béke fenntartása-e a cél. Az utóbbinál minden mozaik családtagnak szerepet kell vállalnia! Az érintett exférjnek, vagy exfeleségnek is, aki ilyenkor már csak kívülállóként, de ugyanolyan jogon vesz részt a gyerekek életében…
Ha pedig mindkét fél más oldalán találja meg a boldogságát, akkor végül minden seb begyógyul és némi ingázással ugyan, de a gyerekeknek minden ünnepi ebéd és ünnepnap alkalmából kapott ajándék kettővel szorzódik. Az azért nem olyan rossz, ugye?
Fotó: Adobe Stock / Sangoiri
Szerkeszt., 06.11.2021
