6 | 3356 Hívások
Mi is igazából a szerelem?
A szerelem mibenlétét évezredek óta kutatja az ember, biztosak lehetünk benne, hogy az érzelmek megfejtésének késztetése egyidős az azonosításukra való képességgel. Pragmatikus és mindent atomjaira szedő világunkban mérjük a különféle vegyületeket a vérben, számon tartjuk az emelkedő és süllyedő hormonszinteket, és ráfogjuk, hogy az a szerelem.
Ha már részletek és szétszedés szerint próbáljuk meg azonosítani, hogy mit is értünk szerelem alatt, soroljuk fel az elemeket, amikből egy ilyen magasztos, mindent átitató és mindent felforgató érzés kialakul, majd próbáljuk meg ezeket integrálni egy kapcsolatban.
De legjobb, ha először szakítunk az elképzelésekkel, felborogatjuk a sablonokat, és a saját érzelmeinkre figyelünk, ahelyett, amit az életmód-tanácsadók, a pszichológusok a párterapeuták mondanak vagy üzennek nekünk a lapok hasábjairól.
Hogy alakulnak a szerelmeink?
Gyakran hallhatjuk, hogy a szerelem idővel elmúlik, átalakul, szeretetté változik stb.. Ezek a változások azokra érvényesek, akik a szerelemnek csak egyik aspektusát élik/élték át, és nem sikerül(t) kiteljesíteniük egy teljes értékű párkapcsolattá, amely tartalmaz egy megbonthatatlan szövetséget, egy folyamatos tanulási lehetőségeket kínáló belső utat, biztonságot nyújtó fészket, ugyanakkor a szabad mozgás és egyedüllét lehetőségét és még számtalan más dolgot.
Aki ilyen gazdag és tartalmas kapcsolatra törekszik a társával (vagy úgy is mondhatjuk, hogy aki számára ilyen cizellált dolgot jelent a szerelem), annak kapcsolata az elképzelésekkel szemben változó, burjánzó, lüktető (már ezen a tágulás-szűkülés állandó változása), mint ahogy az élet maga vagy a lélegzetvétel és még nagyon sok dolog ezen a Földön.
Ez nem idealizmus, el kell fogadnunk hogy az érzelmek idővel megkopnak, muszáj nekik, hiszen ha egyforma intenzitással élnek, az ember egy idő után „elérzéketlenedik” vagy „elég”, ha pedig csökkennek, sokan nem „nyúlnak utánuk”, hogy felszítsák újra őket. De ha a kezdeti érzelmeket, még lángolásuk idején arra használjuk fel, hogy csápokat nyújtsunk egymásba, illetve fejlődést hozó lelki folyamatokat indítsunk útjukra magunkban, akkor, mire az érzelmek lankadnának, már annyi minden történik közöttünk-velünk, hogy lesz, ami újra szítja őket.
Hogy alakítsuk a szerelmünket?
A tartalmas és élő szerelmi kapcsolat folyamatos munka, aki azt állítja, hogy a szerelem csak kémia, az vagy nagyon szűk látókörű, vagy nagyon megkeseredett. Az kérdés, hogy mikor és kiért hajlandó az ember ezt a munkát felvállalni és hosszú távon is fenntartani, vagyis, hogy az ideje jön el (ha eljön) az életünkben, vagy a megfelelő személy váltja-e ki belőlünk ezt a magatartást.
Mindenesetre a szerelem és a szerelmi kapcsolat a változás maga, és ez nem arról szól, hogy görcsösen fel kell dobnunk folyton (hogy pl. minden alkalommal máshol szerelmeskedni a lakásban), hanem arról, hogy engedni kell a társunkat változni és magunknak is nyitottnak kell lennünk a változásra, amely a közös élet, a közös élmények hatására ér el bennünket.
A szerelem hosszú távú fenntartása döntések sorozata, olyan döntéseké, amelyek egy nagyon mélyreható érzelemből születnek, majd újragenerálják azt, és így újabb döntésekhez születnek. Így teszik lehetővé, hogy továbbgörgessük az élet kerekét megannyi nehézségen és kalandon át.
Különleges helyzetekben
Természeten mindenkinek az életében eljöhetnek különleges helyzetek, amikor megrendül a kapcsolat. Az egyik felet valami nagy csapás éri (veszteség, betegség stb.), a másik felet valaki vagy valami másik irányba csábítgatja. A tanácsadó újságok ilyenkor mindig arra hegyezik ki a helyzetek megoldását, hogy ki mivel tartozik a másiknak, mit hogy illik stb. Pedig ezekben a helyzetekben mutatkozik az meg, hogy mennyire őszintén és odaadóan építgettük addig a kapcsolat alapjait, hiszen ha mi éppen nem vagyunk topon, akkor a társunk ezekhez az időkhöz és ezekhez az élményekhez tud visszanyúlni és fordítva.
Aki megérezte már, hogy az odaadással járt út, egy másik emberben való elmélyülés, egy közös tűzön való átégés milyen érzésekkel jár és hogyan formálja az embert, egészen biztosan nem fog felszínes élményeket keresni tovább, és nem fogja elvonni a társától talmi csillogás.
Szerkeszt., 24.09.2015
