11 | 11762 Hívások
„Legyél szép! Legyél fitt! Legyél karcsú! Nehogy ráncosodj! Nehogy pár (pláne több) kiló felesleg legyen rajtad! Mindegy, hogy hány éves vagy, neked tökéletesnek kell lenned! És majd mi megmondjuk, hogy milyen a tökéletes! Nehogy eltérj tőle, mert megbánod!” – ezt halljuk, látjuk, olvassuk, mindenhonnan ömlesztik ránk a hazug külső tökéletesség elvárását. Ami ugyanúgy rombol fiatalon, mint idősebben, nőknél és férfiaknál egyformán. Mert nem rólunk szól, nem a valóságról, hanem egy mesterségesen létrehozott, photoshoppolt, testileg-lelkileg agyonkínzott művilágról, ahol el lehet adni minden olyan terméket, szolgáltatást, ami ezt a célt szolgálja. És mi, ha még többé-kevésbé szűrjük is, de hatása alá kerülünk.
És amikor ott állunk, hogy jó lenne valaki, aki szeret minket, elfogad, jó lenne egy társ, egy szerető, egy barát, de belenézünk a tükörbe, és összehasonlítjuk magunkat azzal a képpel, amit sulykolnak belénk – hát akkor bizony jó adag önbizalom kell, hogy ne szaladjunk egyből világgá. Mert kinek kell egy ilyen …. és soroljuk az összes - látszólagos - hibánkat. Pedig lehet, hogy pont az a ránc a szem sarkában, pont az a hurka a deréktájt, pont az plusz súly vagy épp mínusz súly az, ami vonzóvá tud válni a másik szemében. Mert igazán az a vonzó, ha magunkat adjuk, ha elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy elhanyagoltnak, ápolatlannak kell lenni, de egy kapcsolat működése nem a ráncok vagy plusz kilók mennyiségén múlik. Hanem azon, hogy mi magunk mennyire tudjuk saját magunkat elfogadni. Tudjuk-e hogy mit szeretnénk magunktól és a másiktól? Hogy mitől vagyunk boldogok? Tudunk-e boldogok lenni, egyáltalán? Hogy mit szeretnénk az életünktől? Hogy van-e célunk? Mit tudunk adni a másiknak, és mit vagyunk hajlandóak adni ebből?
Vonzóvá válni több, mint megvenni a legújabb kozmetikai kezelés csomagot, lecserélni a ruhatárunkat a legújabb divat szerintire, mindenféle fiatalító kezelésre járni, követni a legújabb fogyókúra és étkezési trendeket. Ha belül a lelkünk, a pszichénk szenved, zűrzavarban van, tele van bizalmatlansággal, haraggal, sértődéssel, elvárással, negatív érzéssel, akkor hiába az összes csodakúra, nem leszünk igazán vonzók.
Valóban vonzók attól leszünk, ha a belső nyugalom, kiegyensúlyozottság sugárzik belőlünk. Ha bent megelégedettség, béke és boldogság van, akkor az van kívül is. Ha viszont káosz, békétlenség, harag, önmagunk és más hibáztatása, akkor kint is ez látszik. És nem a plusz kilók, a ráncok, a kopaszodó fej vagy a pipaszár lábak fogják elriasztani a másikat, hanem a kifele áradó negatív érzések.
Vagyis ha szeretnénk ezen változtatni, először mi magunknak kell megváltozni: belülről. Ott kell elsőre rendbe tenni a dolgokat, hogy aztán a külsőn is érdemes legyen farigcsálni, ha utána is annyira szükségét érezzük.
Ilyen értelemben igaz a címben szereplő kérdés: mert aki először találkozik velünk, az ezekre, a magunkból sugárzott érzésekre rezonál először. Ez az első, amit mindenki megérez a másikon. Hogy mennyire van rendben magával. Ha ez megfogja, és megismeri a belsőt is, és harmonizál a kettő, akkor valóban a belső fogja megtartani. És nem lesznek már olyan fontosak a külsőségek, bárhogy is próbálják belénk plántálni.
Szerkeszt., 16.11.2017
