5 | 4484 Hívások
Ahány embert megkérdezünk, annyiféleképpen fognak erre a kérdésre válaszolni. A romantikus azt mondja, az igaz szerelem mindent túlél. A fatalista azt mondja lehet, hogy nem, de ha az ég is egymásnak teremtette őket, később úgyis össze hozza majd ezt az emberpárt a sors. A pragmatikusok határozottan ráznák a fejüket, a liberálisok megvonnák a vállukat: próbáljuk ki, majd meglátjuk...
Természetesen nem lehet sem általános receptet, sem forgatókönyvet mondani azokra az esetekre, ha két szerelmes nagy távolságra kényszerül élni egymástól. Nem csak a kapcsolatban részt vevő feleken múlik a dolog, és nem is csak a köztük levő kapcsolat mélységén, az érzelmek erején áll vagy bukik a helyzet.
A legjobb jó tanács, amelyet párkapcsolatot fontolgató vagy éppen abban élő férfiaknak és nőknek adhatunk ez: gondolj át néhány dolgot, hozz döntést pár kérdésben, és rögtön kiderül, működik-e. Mutatjuk melyek ezek!
Dolgok, amelyeket érdemes átgondolni egy távkapcsolatban
1. Képes vagyok-e elviselni hosszabb távon a másik hiányát, adott esetben az egyedüllétet, egyedül élést? Át tudom-e hidalni azokat a helyzeteket, amikor nem tudok neki elmondani valamit, nem tudok vele megosztani valamilyen élményt? Fel tudom-e dolgozni, hogy számos, a hétköznapi életemet érintő nehézségben nem fog tudni segíteni?
2. Képes vagyok-e leredukálni a szexuális életemet, vagyis képes vagyok-e hűséges lenni két találkozás között? És vajon ő hogy áll ezzel a kérdéssel? Adott esetben képes volnék nyitott kapcsolatban élni vagy elnézni a párom erre hivatkozva megtett félrelépéseit? El tudom fogadni, ha „csak szex miatt” bekerül egy harmadik a kapcsolatba?
3. Képes vagyok-e konzerválni az érzéseimet két találkozás között? Képes vagyok-e abból építkezni érzelmileg és informálisan, ami a rövidke együtt töltött időbe belefér? Vagyok-e olyan jó emberismerő, hogy a ritka és rövid találkozások alkalmával mélyen is megismerjem a választottamat? Vagyok-e elég kitartó és optimista, ahhoz, hogy egy nehezített pályát bevállaljak, vagy hamar csüggedni fogok és a másikat hibáztatom?
4. Tudom-e finanszírozni a kedvesemhez való utazgatást, van-e annyi szabadságom stb.? Nagyon földhözragadt kérdés egy magasröptű érzelmi dilemmához képest, de a kemény hétköznapok bizony elhozzák a szembesülést ezzel is. Az utazás drága (főleg, ha messzire kell menni), és kevés munkahelyen tolerálják, ha az ember havonta néhány nap szabadságra akar menni.
5. Fel tudom-e vállalni azt, hogy két találkozás között kizárólag a szóbeli és írásbeli kommunikáció lesz közöttünk a kapocs? Képes leszek mindent megfogalmazni, ami a mindennapok gesztusaiból, cselekvéseiből lejönne a páromnak, ha együtt élnénk? Képes vagyok tabuk, csúsztatások nélkül kommunikálni és vállalni az ezzel kapcsolatos nehézségeket?
Dolgok, amelyekben döntést kell hozni előbb-utóbb egy távkapcsolatban
1. Minden együtt töltött időszak végén, még az elválás előtt meg kell határozni a következő találkozás időpontját és körülményeit. Ez mindkét félnek jelzi a másik valódi találkozási szándékát, biztonságot ad és olyan célt tűz ki, amelyért érdemes „végigküzdeni” a köztes időszakot.
2. Mindkét félnek el kell döntenie, hogy alkalmasnak érzi-e magát arra, hogy a szerelme miatt adott esetben elköltözzön otthonából, feladja a munkáját, távol éljen a szeretteitől stb.. A legtöbb esetben távkapcsolatra vagy azért van szükség, mert eleve távol él a két egymást megszerető ember, vagy az egyiket messzire szólítja a munkája. Ha mindkettő képtelennek érzi magát arra, hogy feladva saját otthoni egzisztenciáját a másikhoz, vagy egy harmadik helyre költözve közös életet kezdjen a másikkal, akkor nem érdemes belevágni és adott esetben évekig kínozni egymást.
3. Meg kell határozni egy végső határidőt, ameddig fenntartható a távkapcsolat állapota, vagy el kell dönteni, hogy ez mindenkinek jó, élhető így (ez utóbbi elég ritka, és általában érzelmileg laza kapcsolatról van szó).
4. Közösen kell kialakítani a találkozások ritmusát, gyakoriságát. Természetesen erre a lehetőségek vannak a legnagyobb hatással (anyagi, munkahelyi körülmények), de a felek szándékai, igényei és késztetései is sokat számítanak, nem árt egyeztetni, közös döntést hozni.
5. Mindkét félnek döntést kell hoznia arról a szándékáról, hogy jelen akar-e lenni a társa életében. Ha igen, akkor meg kell találni a módját, hogy ezt kifejezzük. Testesüljön meg ez az érzés elrejtett apró meglepetések formájában, amelyek akkor talál meg a lakásában, amikor már nem vagyok ott. Vagy távolról megrendelt és házhoz szállított virágcsokor, esetleg más ajándék formájában. Egyéni ünnepek sajátos megünneplésének formájában, exkluzív nyelv vagy jelrendszer képében, amit csak mi értünk és tudunk alkalmazni, stb..
Önnek mi a véleménye? Lenne kedve megosztani élményeket, tapasztalatokat amikor a szerelem túlélte a távolságot?
Szerkeszt., 24.11.2016
