„Ha kell, egy életen át várok rá” – Létezik a lélektárs?

„Ha kell, egy életen át várok rá” – Létezik a lélektárs?

5 | 3271 Hívások

„Ha kell, egy életen át várok rá” – Létezik a lélektárs?

 A romantikus filmekből és a szerelmes regényekből tudomást szerezhettünk már arról, hogy vélhetően léteznek olyan emberek, akik mintha egymásnak lettek volna teremtve. Így 50 fölött viszont már mindannyian tudjuk általában, hogy ez a dolog nemcsak a filmvásznon és a könyvlapokon létezik, hanem a valóságban is.

Csak nem mindegy, hogy ki-mikor találja meg a lélektársát, és mennyi idő adatik meg a párnak együtt.

 

De ne szaladjunk előre!

Honnan tudhatjuk biztosan, hogy létezik a lélektárs, és hogy számunkra is létezik?

A hétköznapokban leginkább a hiányából… Leélhetünk úgy egy hosszú, majdnem, hogy teljes életet úgy, hogy mindig tudjuk, valami nagyon hiányzik, és talán sosem jövünk rá arra, hogy mi az, ki az.

Lehet ezer barátunk, remek szomszédjaink, csodálatos kollégáink, de minden napra jut olyan pillanat még a legszociálisabb ember életében is – például mikor álomra hajtja a fejét és teljesen egyedül marad a gondolataival –, hogy érzi, hogy ez még mindig nem kerek történet.

Meglehet mindenünk a fizikai térben, és szellemileg is kiteljesedett életet élhetünk, de valahol, egy láthatatlan és sokszor értelmezhetetlen szférában még mindig vákuumot tapasztalunk – bár csak pillanatokra, esetleg olykor belénk hasítva.

És persze akkor bizonyosodhatunk meg egy csapásra arról, hogy mindig is hiányzott mellőlünk a lélektársunk, amikor megtaláljuk őt. Sőt, őket. Ugyanis sok-sok lélektársunk lehet az életben!

 

A test-szellem-lélek harmóniája

 

Bár nem szeretnénk hitvitákat feszegetni, és pláne nem szeretnénk ilyesmibe belebonyolódni, de talán abban megegyezhetünk, hogy az ember nemcsak test és elme. Nemcsak porhüvely és gondolatok vagyunk, hanem sokkal többek annál. Nagyon sokszor nem tudjuk ezt megfogalmazni magunknak, de például ennek a megfogalmazásában segítenek a különböző vallások és hitrendszerek.

A lelkitárs azt jelenti, hogy a kézzel fogható és ésszel logikusan átgondolható szinteken túl is érezhetően kapcsolódunk valakihez, méghozzá a fizikainál sokkal szorosabban. A lelkitársunk lehet egy barát is, akivel lehet, hogy évente egyszer találkozunk, de ugyanott tudjuk folytatni a hajnalokig tartó beszélgetést, ahol előtte abbahagytuk.

A lelki társunk lehet a testvérünk is, akivel a vérségi kapcsolaton és a sok közös emléken túl még mindig összeköt valami magasabb rendű is, ami az idő múlásával nemhogy nem kopik, de még erősödik is.

És persze az egy nagyon szerencsés együtt állása a sors kifürkészhetetlen útjainak, ha a párunkban, a szerelmünkben, a kedvesünkben is a lelki társunkat találtuk meg.

Ilyenkor érezzük azt, hogy hirtelen minden út egyfelé vezet és mi közösen megyünk rajta tovább. Ilyenkor tapasztaljuk meg azt, hogy milyen egy friss ismeretségben is fél szavakból megérteni egymást.

Ilyenkor eszmélünk rá, hogy mennyi minden hiányzott mellőlünk-belőlünk, amikor végre tényleg összeáll a kerek egész.

Mindenki és bárki nem lehet a lelki társunk!

Nagyon fontos tudni, hogy az életünk során sok lelki társunkkal találkozhatunk össze, de nem lehet mindenki a lelki társunk, akkor sem, ha nagyon szeretnénk. A párkapcsolatokban az egy veszélyes pillanat, mikor a másikba belevetítjük a vágyképzeteinket, és olyan tulajdonságokkal és képességekkel ruházzuk fel, amikkel nem bír. Ha valaki nem a lelki társunk, akkor is lehetünk vele boldogok, és ő is velünk!

Nem mindig jut ki a lelkitárs-ajándék, mert lehet, hogy a lelki fejlődésünkhöz pont olyan társra van szükségünk, aki a teljesség helyett valami mást tanít meg nekünk. És mi is neki.

 

 

Fotó: Adobe Stock /dream@do

 

Szerkeszt., 14.04.2022