Meglátni és megszeretni?

Meglátni és megszeretni?

1 | 633 Hívások

Meglátni és megszeretni?

Mindannyian éreztük már azt életünk során, hogy megláttunk valamit, és éreztük, hogy „megszólított”. Például a cukrászdában a pult előtt tanácstalanul álldogálva egyszer csak megszólít az egyik sütemény a rengeteg közül, és mi végre túlesünk a döntés procedúráján. De nemcsak bagatell ügyekben, hanem bizony sorsfordító és egész életünkre kiható helyzetekben is részünk lehet olyasmiben, hogy úgy érezzük, hogy hirtelen, egy látásra beleszeretünk valamibe, valakibe.

 

A keresgélés művészete

 

Egész életünkben keresgélünk. Keressük a legkényelmesebb cipőt, a legtökéletesebb frizurát, a hozzánk leginkább passzoló színt, a legjobb állást vagy épp a legtutibb üzleti lehetőséget.

A keresgélés és válogatás egy nagyon fontos előzetes momentuma a „meglátni és megszeretni” elv lehetőségének, ugyanis a keresgélés az egyben nyitottság is arra, hogy végre megszólítson valami, aminek meg kell szólítania.

Ez persze fordítva is működik: nemcsak nyitottnak kell lennünk arra, hogy bármikor megláthatunk és megszerethetünk valami/valaki számunkra fontosat, de bennünk is megtalálhatják mások azt, amit már régóta kerestek!

 

Az első benyomás visszafordíthatatlansága

 

Mindannyian tudjuk, hogy az első benyomás fontosságáról életünk során már vagy ezerszer hallottunk és igen, erőteljesen bólogatunk is erre, hogy „persze, ez fontos”. De kevéssé vagyunk tudatában annak, hogy ez visszafordíthatatlan tud lenni. Az első benyomás „művelete” egy, már az állatvilágban is óriási jelentőséggel bíró evolúciós – tehát túlélést szolgáló – képesség: az imprinting, vagyis a bevésődés.

Tehát a meglátni és a fontosat felismerni, és azt be is vésni a memóriába és vele együtt az érzelemvilágba is, nos ez egy automatikus, az emberiségben is ösztönös mechanizmus.

Azzal tudjuk „manipulálni” ezt az érzületet például másokban, hogy bennünket meglássanak és megszeressenek, hogy ha hasonlítunk valamire/valakire, amit/akit már szeretnek.

Tehát az első benyomás akkor lehet ténylegesen mindent elsöprő, mert ez egyben felismerés, ráismerés is.

 

A szeretet szubjektív (is lehet)

 

A szeretet fogalma sokkal szerteágazóbb, mint gondolnánk, így aztán a „meglátni és megszeretni” elvnek a másik fele, tehát a szeretet témaköre az akár még könyvnyi terjedelmű értekezést is maga után kívánna, mert annyi szempontot lehetne figyelembe venni.

A meglátás – felismerés, rácsodálkozás, ráismerés – egy ösztönösen előbukkanó, automatikusan végigfutó processzus, de a szeretet már egészen más kérdéskör.

Attól, hogy valamire ránézve felcsillan a szemünk, az nem jelenti azt, hogy ennek szeretet lesz a kifutása.

A süteményespultnál a cukiban is érezhetjük úgy a bennünket megszólító sütemény elfogyasztása után, hogy „Hát egy másiknak kellett volna inkább esélyt adni…”

 

A meglátás egy pillanat, a megszeretés pedig egy folyamat.

 

Az az első pillanat elsöprő mértékben fontos. De a végkifejlet szempontjából még fontosabb, hogy az alaposabb megismerés és a tartós, valódi érzelmek előbukkanása közben milyen folyamaton megyünk végig, és hogy az a folyamat a megszeretésig vezet-e el, vagy netán az ellenkező irányba.

 

Mit tanácsolunk?

Legyen nyitott a „meglátni” pillanatokra, tehát járjon mindenképp nyitott szemmel, nyitott elmével!

De a szeretetnek adjon időt, hagyja, hogy végig fusson a folyamat! Nem biztos, hogy heteket kell áldoznia erre, lehet, hogy már a második randin tombolni fognak az érzelmek – vagy ha elég hosszú az első, akkor már az első végén.

 

 

Fotó: Adobe Stock / Alfa27

Szerkeszt., 24.03.2022