A "politikailag korrekt" nyelvezet - korlát vagy valódi igény?

A "politikailag korrekt" nyelvezet  - korlát vagy valódi igény?

1 | 426 Hívások

Mi is ez a politikailag korrekt nyelvezet? Wikipédia szerint: „A politikai korrektség (jelzőként használva: politikailag korrekt, szokásos rövidítése PC [píszí] az eredeti angol political correctness kifejezés alapján) olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést, eszmét, gondolkodást jelöl, amely igyekszik minimalizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését. Az angol kifejezés amerikai közvetítéssel terjedt el a világban. Magyar nyelvi környezetben azonban figyelembe kell venni, hogy az angol „political” szó ennél a kifejezésnél politikus jellegűt jelent, azaz nem pártpolitikai, hanem össztársadalmi értelemben vett korrektséget.”

 

Vagyis olyan kifejezések használatát célozza meg, ami nem sérti meg senki érzékenységét, érzelmeit, hitét. És ezzel biztos, hogy elsőre egyet is tudunk érteni. De belegondoltunk már, hogy hányszor használunk olyan kifejezéseket, amelyek bántóak vagy akár becsmérlőek egy-egy csoportra nézve, ami különösen gyakori manapság a közösségi médiában?

 

Vannak a magyar nyelvben is olyan kifejezések, amelyek kifejezetten becsmérlőek, lenézőek, elítélőek, de ennek ellenére - sajnos - teljesen elfogadottak még nyilvánosan is.  Például a buzi vagy homokos a homoszexuálisokra (melegekre), a nigger az afro-amerikaiakra vagy színes bőrűekre (vagy négerre, ami nálunk elfogadott kifejezés, az amerikai angolból származó „nigger”-rel ellentétben), a nyomorék, kripli a mozgássérültre vagy fogyatékossággal élőre, a cigány a romára. Ezeket a kifejezéseket nem azért nem szerencsés használnunk, mert „csúnyák”, hanem mert sose tudhatjuk, hogy a társaságban épp kit bánthatunk meg vele. És többnyire ezek a kirekesztő jelzők olyan „másságot” vesznek célba, amiről az illető az esetek legnagyobb részében nem tehet. Ezekkel a szavakkal, kifejezésekkel a tiszteletünket vagy tiszteletlenségünket fejezzük ki azokkal szembe, akikre ezeket használjuk, anélkül esetleg, hogy valóban ismernénk őket.

 

Igen, most lehet, hogy többen azt gondolják, hogy van olyan ismerősük, akit nem zavar, hogy lecigányozzák, lenégerezik, lebuzizzák vagy lekriplizik őt. Biztos benne? Megkérdezte már őt is erről? Mi van, ha egyszerűen megszokta, és inkább nem foglalkozik vele, de azért nem esik jól neki? Megfigyelte már, hogy ő hogy beszél magáról? A csoportjáról, a közösségéről? Ő hogyan hívja magát?

Nem az lenne a valóban „korrekt”, ha az ő kifejezéseiket használnánk rájuk?

És igen, vannak a politikailag korrekt beszédnek is túlkapásai: amikor nem használják már a nő-férfi kifejezést, amikor a feketekávét „tej nélküli kávénak” nevezik át, amikor a Bibliában átfordítják és a „mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” helyett „mi Anyánk és Atyánk, kik vagytok a mennyekben” áll.  De ahogy minden másban, itt is meg kell(enne) találni az arany középutat.

 

A PC nem rossz vagy jó: ez is a használatától függ. Lehet korlátozó és abszolút előítéletes azokkal szemben, akik nem használják, és lehet támogató azokkal szemben, akiknek érzelmeit figyelembe veszi. Mint annyi minden, ez is tőlünk függ, mit hozunk ki belőle.

 

Szerkeszt., 22.03.2018

Ehhez a cikkhez jelenleg nem tartozik hozzászólás.