5 | 2355 Hívások
Manapság rengeteg szó esik a lélekről. A női lapok és életmód-tanácsadó magazinok tömve vannak a lélekről szóló cikkekkel, még a bulvár lapok is ontják ránk az érzelmeket megmozgató (sajnos legtöbbször negatív irányba felkavaró) cikkeket. A hétköznapi ember – akit amúgy érdekel mi van a testen túl – is gyakran azt érzi, hogy ez már sok.
A hétköznapi média felszínessége, a csömört hozó eltúlzottság nem vezet a belső utak felé, sokkal inkább lemerevít, túlzott vágyakozásra vagy elfordulásra késztet. A tömeges információadás, ahogy a tömegtermelés és -árusítás is elveszíti szem elől az egyes embert, annak igényeit és kapacitásait.
Ötven felett amúgy is ellentmondásos a viszonyunk a lelkünkkel és az érzelmeinkkel. Az életünk és annak célja is változik, gyakran válságba kerülünk a hogyan továbbot illetően, így inkább menekülünk az elmélyülés elől, mintsem hogy keresnénk azt.
Az idők szava
Sokan hallhattak arról, autentikus forrásokból is, hogy korunkban paradigmaváltás zajlik. Mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy az eddigi értékrendek megkérdőjeleződnek és lassan átalakulnak, sőt az életutunk során alkalmazott eszközök is lecserélődnek. Elhagyjuk szerepeinket, leoldjuk páncéljainkat, felszabadítjuk évszázados belénk nevelt és/vagy örökölt görcseinket.
Ez a folyamat az egyes ember szintjén valósul és valósulhat csak meg, ott viszont óriási változásokat hozva: házasságok és más kapcsolatok bomlanak fel, szakmák és elhivatottságok vesznek homlokegyenest más irányt, az emberek önmagukról alkotott képe változik meg.
Nem elég az, hogy sosem késő!
A legtöbb életmód-tanácsadó ott csúszik el, hogy széles tömegek számára könnyen alkalmazható, a mindennapos életben megvalósítható általános és felszínes tanácsokat osztogat. Ezeknek a jóakaróknak a célja a közérzet javítása, hétköznapok könnyebbé tétele. Erre legyint a legtöbb ötvenes, de már negyvenes és harmincas is: nincs rá időm!
A most ötvenes éveibe érő generáció amúgy is ebben nőtt fel: tűrj, légy hősies, áldozd fel magad másokért, bármilyen, az életed megkönnyítő eszköz a gyengeségeidre mutat rá. A másik hátráltató tényező a tudományos fejlődés fetisizálása, kézzel meg nem fogható, mérlegen le nem mérhető dolgok nevetségessé tétele. Talán az ötvenes éveinkre rájövünk, hogy az ezen túlmutató dolgok nélkül milyen kicsik, gyengék és elesettek vagyunk.
A mélység hívogat
A lelki értelemben vett mélység nem félelmetes, sőt akik megtapasztalják, rájönnek, hogy erőt és bátorságot ad. Az egyik legfőbb vonása, hogy visszaadja a kezünkbe a felelősséget, amely az életünkkel, döntéseinkkel jár, így felszabadít a kiszolgáltatottság által hordozott félelem alól. A lényeg nem az azonnali megkönnyebbülés, hanem a mélységes rend, a kitáguló világ és a belső áramlások újraindulása.
Az idősödés küszöbén álló korosztály számára a belső útjárás tehát nem a hétköznapok komfortérzetét hozza el csupán, hanem hozzásegít ahhoz, hogy újraindítsuk az életünket. A nyugdíjba menetel, a gyermekek kirepülése, társunk esetleges elvesztése után itt az idő és a lehetőség is ahhoz, hogy magunkban mélyüljünk el. Itt az idő, hogy bölcsességében szép, tapasztaltságában erős, lassulásában lendületes, döntéseiben bátor embereknek lássuk végre magunkat, akik belső ragyogásukkal és kisugárzásukkal tovább szolgálják a környezetüket.
Milyen eszközeink vannak?
Sokan, akik elhagyják az ötödik évtized mérföldkövét, természetesnek veszik a lelkükre telepedő melankóliát, fenntartások nélkül fogadják el, hogy leszálló ágba kerültek az életük sok (vagy minden) szempontjából. Veszélyes gondolat ez, magabecsmérlő, amely a világ által sugallt folyamatos fejlődésben mér mindent.
Pedig az élet nem permanensen emelkedik, hanem folyamatosan lüktet, amely kitáguló és összehúzódó mozzanatokat feltételez. Bízzunk magunkban, engedjük, hogy testünk és lelkünk bölcsessége szerint történjenek a dolgok.
Segítséget is választhatunk. Nem, nem azért mert betegek lennénk és kezelésre szorulnánk hanem azért, hogy egy már ezen az úton járó ember segítsen megnyílni, elvegye a szokatlan dolgoktól való félelem visszahúzó szorítását, legyen aki lámpást tart előttünk az úton.
Legyünk kíváncsiak, hisz oly sok meglepetés várhat életünk alkonya felé lépegetve! Családunk titkaira deríthetünk fényt a családállítással, saját belső világunkat térképezhetjük fel egy kineziológus segítségével, számunkra érzékelhetetlen segítőkkel léphetünk kapcsolatba angyal- vagy szellemlátó érzékeny terapeutákkal. Játsszunk, és higgyük el, mindannyian nyerni fogunk!
Szerkeszt., 01.09.2016
