1 | 1980 Hívások
Húsvéti népszokások – ismert és kevésbé ismert hagyományok
Mai rohanó világunk afelé mutat, hogy a közvetlen emberi kapcsolattartások átkerülnek a netes felületre, és a fizikai találkozások száma csökken a rokonsággal és a barátokkal is. Így a népszokások és hagyományok ápolása is egyre ritkábban valósul meg. A vidéki településeken még fellelhető, különösen akkor, ha erre építik a turizmust, és ha aktív közösséget össze tudnak még terelni hozzá.
A húsvéti népszokások is kihalóban vannak. A kisgyermekes családok még igyekeznek ezt a hagyományt ápolni, ezzel is érdekes programot szervezni a kicsiknek, de már nem az egyházi ünnep vezérli a szülőket. A húsvéti népszokás elemei is meglehetősen átalakultak már. A kisfiúk nem a szépen festett „piros tojásra” hajtanak, hanem a csoki nyuszikat, és a kinder tojásokat markolják fel a kosárkákból. Nem mellékesen vannak családok, ahol a kislányok is kapnak ezekből az édességekből, nehogy sértődés legyen.
A húsvét Magyarországon az egyik legfontosabb egyházi ünnep, Jézus feltámadásának ünnepe, de számos országban a tél végét és a tavasz beköszöntét ünneplik ekkor és hagyományaik is e köré épülnek, így a húsvéthoz tartozó „kellékek” is eltérőek.
Jellemző húsvéti népszokások
A legismertebb húsvéti népszokás természetesen a locsolkodás húsvét hétfőn, amikor a fiúk elindulnak meglocsolni a település lányait, akik cserébe szépen festett tojásokat adnak ajándékba. A régi időkben leánypróbáló szokás volt a locsolkodás, mert hideg vízzel locsolkodtak a legények, később ez mérséklődött szódavízre, majd a ma divatos kölnivízre.
A tojásfestés a húsvéti időszak legkreatívabb tevékenysége. A régi időkben természetes anyagok felhasználásával készültek és kifejezetten ügyességi műveletnek számított a tojásfestés. Később megjelentek a tojásfestékek, majd a hímzett, horgolt és szaktudást igénylő hímes tojást készítő technikák.
Manapság a locsolkodás „továbbfejlesztett változata”, amikor a férfiak is elindulnak az asszonyokat meglocsolni a rokonságban és a baráti körben. Így a lányos háznál már nem csak festett tojás várta a locsolkodókat, hanem sütemény, hidegtál, szendvics és az üdítő mellett jófajta szeszes ital is az idősebb generációkra való tekintettel.
Talán ez a nagy vendégjárás hozta el azt, hogy mára már sok család inkább elmegy otthonról húsvétkor, mondjuk kirándulni, hogy ne kelljen olyan nagy vendégsereget etetni. Így a húsvét hagyománya egyre inkább megkopik. Csak a boltok polcain sorakozó csokitojások és csokinyuszik próbálják ezt még erőnek erejével visszatartani.
Mára már kevésbé ismert húsvéti szokások
Régen a húsvéti ünnepkörhöz tartozott a komatál küldése a fiatalok összeismertetésére, és akár a házasság elősegítésére. Az adott családnak ilyenkor összeállítottak egy mindenféle jóval megrakott kosarat és személyesen vagy küldönccel eljuttatták a kiszemeltnek.
Egy embertelennek tűnő népszokás is jellemző volt a régi századokra, mégpedig a húsvéti korbácsolás. A fiúk fűzfavesszőből korbácsot fontak, fehér szalaggal díszítették és ezzel csapkodták meg a leányokat, akik ezért színes szalagokkal és festett tojásokkal ajándékozták meg őket. A korbácsolás az egészséget és a frissességet szimbolizálta.
A leányok a húsvétot követő kedden „visszalocsolhatták” a fiúkat.
A húsvéti nyúl térnyerése Magyarországon német „befolyásra” érkezett. A XIII. században, Eostra - a tavasz és a termékenység istennőjének - tiszteletére nagy lakomákat, ünnepségeket szerveztek. Mivel a nyúl tavasszal nagyon szapora és termékeny, az istennő egyik szimbóluma lett. A hagyomány szerint egyik madarát nyúllá változtatta, ami aztán színes tojásokat tojt a gyerekeknek. Manapság már szinte minden országban a húsvéti nyuszi a húsvét kabala állata lett.
A húsvéthoz számos népi babona is társult, amik közül sok, a mai modern világban sajnos már rég feledésbe merült.
Szerkeszt., 02.04.2021
