9 | 3171 Hívások
Gyakran hallhatunk olyasmit, hogy ha a nő vonzóbb egy párkapcsolatban, akkor az tartós lesz. Ha figyelembe vesszük, hogy az erősebbnek kikiáltott férfinem általában önzőbb és egoistább, valamint jobban el van foglalva élete párja esztétikai jellemzőivel, még azt is hihetnénk, hogy ez valóban így van. De ami a tényeket illeti: a párkapcsolatot sokkal több szempont határozza meg, és a megfigyelések azt mutatják, hogy stabilabbnak bizonyul, ha a felek – főleg a magasabb rendű emberi jellemzők tekintetében – egyenlőek. Ezért törekedjünk arra, hogy a saját szintünkről válasszunk partnert, vagy ha ez nem lehetséges, kezeljük őt egyenlőnek.
Nézzük a hat legfontosabb okot!
Nehéz valakit magunkkal egyenlőként kezelni, ha mi magunk is látjuk, hogy nem az
A szerelem vak – ezzel nem lehet vitatkozni. Azonban, ahogy a kapcsolat folytatódik, a szemünk lassan felnyílik az egymás után sorakozó hétköznapokon, és kiderül, hogy nem minden virágos, hanem bizony sok minden fekete és fehér. Észrevesszük, hogy nem minden egyezik meg a véleményünkkel és egyre racionálisabban kezdjük szemlélni a világot.
Idővel némi távolságtartással látunk rá a partnerünkre is, szembesülünk olyan tulajdonságaival, amelyekkel korábban nem. Mindenki, aki élt már komoly párkapcsolatban, átesett már ezen a változáson. Ebből az álomból felébredni akár egy sokkal felérhet. Szerencsére, ha egyenrangú partnert választottunk, kisebb az esélye annak, hogy csalódást keltene bennünk, amit reggel látunk.
Nem szeretjük érezni, hogy lekezeljük a partnerünket
Ha a partnerünk nem egyenrangú, nem is fogjuk tudni annak kezelni, és ebben az esetben neki sem lesz oka velünk maradni, hiszen ez egyikünknek sem jó érzés. Az emberi nem általános jellemzője, hogy azoknak a társaságát keresi, akiket valamilyen szempontból értékesebbnek, jobbnak él, mint saját magát. Természetesen nem minden szempontból, hiszen akkor mi magunk nem éreznék egyenlőnek magunkat a kiválasztott partnerrel, de az egyenlőség érzése azt is megköveteli, hogy sok szempontból fel tudjunk nézni a másikra. Ilyenkor más szempontokból még a nagy eltérés vagy a teljes ellentét is belefér.
Ha kevesebbel is beérjük, idővel újragondoljuk a döntésünket
Mindkét nem képviselői között találhatunk szép számmal olyanokat, akik nehezen kötelezik el magukat bármilyen emberi kapcsolatban. Sokan megkérdőjelezik magát az összetartozást, és újra meg újra mérlegre teszik azt a döntésüket is, hogy elhatározták, része lesznek egy tartós kapcsolatnak. Minél több a különbség a felek között, annál több kifogás merülhet fel a hosszú távú együtt maradással szemben.
Egy idő után sokan – ha nem a kapcsolatok nagy részében – eljön egy pont, ahol az egyik vagy mindkét fél megkérdőjelezi a kapcsolat létjogosultságát. Ha ezen a ponton sok olyan érvet találunk, amely a másik ellen szól, a mérleg nyelve a kapcsolat megszakítása felé fog billenni.
Nem tudunk növekedni, ha a partner visszahúz minket
Sokan azt hiszik, a felnőtt emberek nem változnak. Ebből egy szó sem igaz, mindenkinek szüksége van a változásra ahhoz, hogy úgy érezze céltudatos és teljes életet él. Embere válogatja ennek mértékét, de a legtöbben aggódni kezdünk, ha érezzük magunkban felmerülni a személyes fejlődés igényét. És minél kevesebb teret kap ez a törekvés, annál erőteljesebben hajt minket.
Ha a partnerünk képtelen lépést tartani ezzel az igényünkkel, előbb-utóbb óhatatlanul unalmasnak és lehúzónak fogjuk találni a társaságát.
A jövedelemkülönbség is feszültséget okoz
A nők általában kevesebbet keresnek mint a férfiak. Nos nem minden esetben, de például ugyanabban a pozícióban nagy valószínűséggel. Ez a különbség még általában belefér, de ennél nagyobb szakadék – persze nem minden esetben de – problémákat okozhat. Főleg abban az esetben, ha a nő keres többet. Ha valamilyen okból a nő a kenyérkereső, a férfinak félre kell tudnia tenni az egóját, hiszen általában ő szeretne lenni a gondoskodó vagy legalábbis ő szeretne győzni a kereseti versenyben.
Végezetül..
Általánosságban igaz, hogy azokkal boldogulunk együtt jobban, akikkel egyenlőek vagyunk. Több tiszteletet érzünk a velünk egyenrangúakkal szemben, és nagyobb valószínűséggel fogjuk őket meg is hallgatni, nem csak észt osztani nekik. Ha egy párkapcsolatban mindkét fél egyenlő, az olyan, mintha egy játékban egy szinten játszanának: magabiztosabbnak érzik magukat és nyitottabbak magára a kapcsolódásra, mint a nem egyenlő felek.
Minél egyenlőtlenebb egy párkapcsolat, annál inkább azt fogja érezni az egyik fél, hogy nem elegendő, nem elég jó partnere a másiknak az élet küzdelmeiben.
Szerkeszt., 16.02.2017
