6 | 6501 Hívások
Ahogyan egyre érettebbé válunk, és egyre több kudarccal végződő párkapcsolatot tudhatunk magunk mögött, egyre inkább kikristályosodik előttünk, mi is az, amire vágyunk; milyen típusú emberrel tudunk együtt élni. Az azonban nem feltétlenül egyértelmű, olyanokkal értjük meg egymást jobban, akik több dologban is hasonlítanak ránk vagy épp olyanokkal, akik nagyon is különböznek tőlünk, így kiegészítenek. Nem csoda, hogy a "Hasonló a hasonlónak örül" és "Az ellentétek vonzzák egymás" mondások egymás mellett élnek.
A pszichológusok szerint az ellentétek vonzzák egymást
Egy 2013-as kutatás eredményei alapján pszichológusok egy csoportja azt állítja, inkább az utóbbi mondás igaz. A vizsgálat szerint azok a párok, amelyek tagjai túlzottan hasonlítanak egymáshoz - testileg és személyiségjegyeiket illetően egyaránt -, nem maradnak meg sokáig egymás mellett. A Columbiai Egyetem tudósai azt mondják, ha egy párkapcsolat résztvevői mindig mindenben egyetértenek, túl kényelmesnek, izgalom nélkülinek ítélhetik a kapcsolatot, amelynek egy idő után így vége szakad.
Egy kísérletben 732 férfit és nőt vizsgáltak 3 éven keresztül
A kísérletben 732 felnőtt férfit és nőt vizsgáltak három éven keresztül. Kikérdezték őket a kapcsolatukról, a kettejük közti intimitás mértékéről, a kapcsolatukkal való elégedettségükről, a partnerükhöz való közelségükről, és arról is, milyen gyakran gondolnak a szakításra; illetve azt is megvizsgálták, mennyire hajlamosak a depresszióra, és mennyire elkötelezettek a másik felé. Az adatokat kielemezve a pszichológusok arányosságot állítottak fel a párok személyiségének hasonlósága, illetve a boldogságuk mértéke és kapcsolatuk erőssége között. A legerősebb kapcsolattal rendelkező párok nem voltak sem túl hasonlóak, sem túl különbözőek: valahol középtájon álltak a skálán.
Annyi intimitás legyen, amennyi boldoggá tesz - se több, se kevesebb
A kísérlet vezetője, David Frost professzor szerint ezek a párok elmondásuk szerint állhattak volna közelebb is egymáshoz, de így boldogabbnak érezték magukat. Frost szerint nem az számít, egy pár tagjai mennyire állnak közel egymáshoz, mennyire hasonlóak, vagy mennyire értenek egyet bizonyos kérdésekben; a lényeg az, hogy pont annyi intimitás legyen a kapcsolatukban, amennyi boldoggá teszi őket - az ennél nagyobb mértékű közelség ugyanúgy káros lehet, mint az ennél kisebb. A fenti megállapítás a kutatók szerint nemcsak a párokra, hanem a szülő-gyermek kapcsolatokra, illetve barátokra és kollégákra is igaz.
Nem kell, hogy kitaláljuk a másik gondolatait
Tehát, nem kell ahhoz kitalálni a másik gondolatait, befejezni a mondatait, ugyanazokat a hobbikat űzni, és ugyanolyan zenét szeretni, hogy jól működjön egy kapcsolat; sőt. Hiszen a negyedik-ötödik X után már nem feltétlenül a közös bungee jumpingoláshoz vagy vadvízi evezéshez keresünk partnert, hanem a jóízű beszélgetésekhez. Beszélgetésekhez, melyek során őszintén megoszthatjuk a véleményünket valakivel - egy filmről, egy könyvről vagy épp egy közéleti eseményről -, és gazdagodhatunk azáltal, hogy meghallgatjuk az övét. Ha a párunk mindig mindenre csak bólogat, és sosem hallunk tőle olyasmit, amire mi magunk nem gondoltunk volna, a kapcsolat nem meglepően előbb-utóbb unalomba fullad. Izgalom és szenvedély pedig 50 felett is ugyanúgy jár, mint 20 évesen.
Együtt könnyebben megtalálhatjuk az arany középutat
Így nem kell félnünk attól, ha olyasvalakivel ismerkedünk meg, akivel a legfontosabb dolgoktól - közös jövő, gyermekvállalás kérdése stb. - eltekintve különbözik a véleményünk, és más személyiségjegyekkel rendelkezünk. Egy ilyen pár tagjai remekül ki tudják egészíteni egymást: a szigorú szabályok szerint élő embert lazább partnere megtanítja kikapcsolódni, az előbbi pedig hatékonyabbá teszi társát. Két ugyanolyan ember csak erősíti a másik szélsőségeit - az ellentétes személyiségjegyeinket ötvözve viszont együtt könnyebben megtalálhatjuk az arany középutat.
Foto: © vladimirfloyd - Fotolia.com
Szerkeszt., 12.03.2015
