5 | 3777 Hívások
Mi változott meg a férfi-nő viszonyban?
Az elmúlt években rengeteg szó esik a médiában és a legkülönfélébb életmód-, önismereti, párkapcsolati tanfolyamokon arról, hogy paradigmaváltás zajlik a férfi-nő kapcsolatok terén. Mit jelent a paradigmaváltás? Különféle társadalmi szintű elképzelések, értékrendek és elvárások átalakulását, méghozzá tömeges mértékben.
A párkapcsolatok terén az értékek és elvárások megváltozását főleg a nőkkel kapcsolatos változások idézték elő. Az utóbbi évtizedekben a fejlett társadalmakban a nők kiléptek a patriarchális elnyomatás alól, és szépen lassan önállósulni kezdtek, amely folyamat során különféle jogokat vívtak ki a maguk számára. Ez a folyamat a feminizmussal kezdődött, majd nagyon sokféle egyedi formát öltve túlnőtt azon és önállóvá vált.
A korábbi szemlélettel és elfogadott társadalmi normákkal szemben – melyek szerint a nőnek a tűzhely mellett a helye, csak nő végezhet házi munkát, a nőnek nem dolga élvezni a szexet, a nő szerepe kimerül a család ellátásában stb. – napjainkban a nők tömegesen vállalnak munkát, élnek egyedül, építenek karriert (család mellett vagy szingliként).
Hogyan változtak a nők?
Az a lehetőség, hogy egy nő felmérheti a lehetőségeit, eldöntheti, hogy mi a jó neki és a választott életmódot szabadon meg is valósíthatja, a „gyengébb nem” képviselőinek szárnyakat adott. Egyre több nőt láthatunk nagy szellemi kihívást jelentő pályákon (orvos, kutató), vezető pozíciókban vagy olyan karrier-területeken, amelyek korábban kizárólag férfiak számára voltak fenntartva (pl. fegyveres erőknél). A felsőoktatásban tanulók többsége jelen pillanatban nő.
A felsoroltak nem jelentik azt, hogy nincs még hova tovább előre lépni a nemek egyenlő megítélése felé haladó fejlődési folyamatban. A nők nem kapnak ugyanazért a munkáért ugyanannyi fizetést, sőt a megítélésük is gyakran különböző, és még mindig vannak olyan feladatkörök, ahova nőként nehezebb a bejutás (pl. politika).
A félelmetes gyengébbik nem
A nők előretörése, illetve az, hogy sok szinten bizonyították a férfiakéhoz hasonló rátermettségüket az élet legkülönbözőbb területein, a korábbi társadalmi szerepek átalakulását hozta magával. Átalakult a családmodell illetve a családon belüli szereposztás is. Gyakoribbá váltak a válások (amelyek több mint a felét nők kezdeményezik), és kialakult egy új társadalmi csoport, a „szinglik”, akik már nem vénlányok, hanem választott életmódjuk az egyedüllét (vagy a lazább illetve egymást váltó rövid kapcsolatok).
A nők jogainak megsokasodása (ami egyébként a felelősségek számának növekedésével is jár), látszólag a férfiak rovására történt, pedig a folyamat lényege inkább az volna, hogy a hölgyek a férfiak után kullogó, alárendelt szerepből a párjuk mellé lépjenek és egyenrangú partnerként éljék az életet.
Mi bizonytalanítja el a férfiakat?
Az utolsó mondatok fényében talán megfogalmazhatjuk, hogy a férfiakat alapvetően nem az bizonytalanítja el, ha egy erős, magabiztos, céltudatos, elhivatottságtól ragyogó vagy éppen sikerére büszke nővel találkoznak. (Ha igen, annak más gyökere van.) Az „erősebbik nem” elbizonytalanodását elsősorban az okozza, hogy egyelőre nehezen találja a helyét az átalakuló nő mellett.
Mire lenne a férfiaknak szüksége ahhoz, hogy kiegyensúlyozott partnere lehessen az újjászületett asszonyoknak és leányoknak? Elsősorban nyitottságra, másodsorban rugalmasságra. Késznek kell lennie felülbírálni és (adott esetben az élete során többször is) újraértékelni saját attitűdjét, szerep-képzeteit, kapcsolódási pontjait. Meg kell tanulnia a nő sikerének örülni, és türelmesnek kell lennie magával és a másikkal szemben is, amíg kiderül, hol és milyen formában van szükségük egymásra.
Előfordulhat, hogy az eddig vázolt folyamat olyan változásokat is hoz, amelyet a társadalom vagy a férfiak veszteségként élnek meg. A nők bátorsága a rossz házasságokból való kilépésre, a szabad és önálló döntések kiharcolása azzal kapcsolatban, hogy mit tegyenek a testükkel, az életükkel, időnként szélsőségekbe is hajolhat, illetve feloldhatatlan dilemmákhoz is vezethet.
Most sem kérdés, hogy a gyerekeknek a legjobb, ha teljes családban nőnek fel, és az abortuszok számának növekedése is aggasztó... ugyanakkor az értékek stabilizálódása most már nem történhet meg külső erőszak és elnyomás által, hanem társadalmi és főleg a két nem közötti konszenzuson és intuitív együttműködéseken kell alapulnia.
Foto: Picture Factory
Szerkeszt., 22.10.2015
