1 | 3750 Hívások
Sajnos, a szomorú igazság az, hogy nem minden házasság tart ki az idők végezetéig, a szerelem nem minden esetben végtelen. Előfordul, hogy a tagok csalódnak a másikban, kiábrándulnak egymásból vagy elhidegülnek. Ilyen helyzetben mindkét félnek könnyebb, ha nem csupán érzelmileg, de minden más tekintetben is külön utakon folytatják tovább az életüket. Azonban, mikor nem csak a házastársakról, hanem a közös gyerekekről is szó van, az ember gyakran hajlamos kényszeredetten is a párjával maradni, még akkor is, ha legszívesebben válásra adná a fejét.
Azért, hogy nekik jobb legyen
Minden egyes kapcsolat csodásan indul, ha ez nem így lenne, valószínűleg egyetlen házasság sem köttetne meg. A szerelmesek úsznak a boldogságban, vakon megbíznak a másikban, a teljes jövőjüket a választottjukkal képzelik el. Ezt követi a házasság, későbbiekben a gyermekvállalás, hogy az összkép tökéletes legyen. Az ember azonban egy életen át fejlődik, alakul mind érzelmileg, mind intellektuálisan, ezáltal vágyai és igényei is változhatnak. A pár által kitűzött közös célból, könnyen két egyéni érdek keletkezhet, a szerelem eltűnhet, elmúlhat és a néhai boldog kapcsolat hirtelen ketreccé, kalitkává válik, ahol a felek fulladoznak az elkötelezettség érzésétől. Szívük szerint új ösvényt jelölnének ki maguknak, újra kezdenék valaki mással, máshol, azonban lelkiismeretük nyughatatlanul dübörög: vajon a gyermekek meg tudnának-e bírkózni egy ilyen drasztikus váltással?
Nem mondható kivételes esetnek, mikor a párok kizárólag a gyerekek miatt tartják fent az egyébként élhetetlen házasságukat, miközben válni szeretnének. A legtöbb beszélgetés, melyben mindkét tag egyértelműen a másik tudtára adja, hogy az egykori „Mi”, mint olyan, megszűnik, és visszavonhatatlanul a régi „Én” lép a helyébe könnyen megváltozik, mikor a határozottságot zavart pillantások váltják fel; „De mi lesz a gyerekekkel…?” Semmiképp sem szabad nyomás alá helyezni a csemetét, vagy döntés elé kényszeríteni, melyik szülőt válassza. Fontos, hogy ne érezhesse, hogy ide-oda rángatják, szétszakítják őt. Hosszú éveken keresztül a szülők által bemutatott, megalkotott erődöt, egységet látták maguk előtt, aminek most hirtelen meg kell változnia, ez hihetetlenül össze tudja zavarni a fiatal emberpalántákat.
És most, hogyan tovább?
A gyerkőcök, függetlenül attól, hogy nem tudják feltétlenül kimutatni vagy verbálisan kifejezésre juttatni, rettentő emocionális lények, pontosan érzik, ha valami a szülők kapcsolatában nem stimmel. Tapasztalják a nézeteltéréseket, átélik a feszültséget és érzik a vonzalom, rajongás hiányát a felek közt. Feltűnik nekik, hogy anya és apa legtöbbször szomorú, kétségbeesett, frusztrálja őket, hogy nem tudnak segíteni, hiszen ez az egész túlmutat rajtuk, nem ők a kiváltó okai a házasság megromlásának.
Vajon tényleg ki kell tennünk a gyerekeket egy ilyen helyzetnek?
A gyermekek minden esetben arra vágynak, hogy szüleiket boldognak lássák, így, ha mélyebben belegondolunk egyértelműen jobb, ha házastársak külön élnek tovább, elválnak. Természetesen ne egyik-pillanatról a másikra, minden előzetes felkészítés nélkül ugorjunk ebbe bele. A legjobb, ha a gyermekeket bevonják egy nagy, közös beszélgetésbe, melyben pontosan, érthetően- koruknak megfelelő kifejezésekkel, magyarázatokkal- kifejtik mi is a probléma a szülők között. Fontos, hogy a beszélgetés nyugodt körülmények között történjen, az édesanya és édesapa mutasson rá, hogy bár már nem házastársakként, férj-feleségként funkcionálnak, továbbra is azt a stabil szülői hátteret nyújtják majd, amiben a lurkók tökéletesen megbízhatnak, az erődöt, amire támaszkodhatnak. Egyik lurkónak sem kell valamelyik fél mellett dönteni, és a pár tagjai a továbbiakban is tisztelettel fognak viszonyulni egymáshoz. A kisebb gyerekek általában hamarabb és gyorsabban felismerik a problémás helyzeteket, mint az idősebbek.
Bár a tinédzserek, kamaszok összességében könnyebben felfogják, hogy mi zajlik a családban és szélesebb látókörrel rendelkeznek, mégis egy labilis, lázadó életszakaszban vannak, gyakran nem vesznek figyelembe minden eshetőséget, könnyen bíráskodnak, hajlamosak viselkedésükben hirtelen fordulatot venni, verbálisan durván megnyilvánulni, és a hormonok miatt bekövetkezett érzelmi hullámzásukat szabadjára engedni. Természetesen nem szörnyekről, hanem támogatásra, stabilitásra vágyó fiatalokról van szó, akikkel, miután megnyugodtak értelmesen, megfontoltan meg lehet beszélni, hogy a szülők egymással miért nem lehetnek boldogok többé. Az első sokkhatás után belátják majd, hogy külön kiegyensúlyozottabbak felmenőik, valamint, hogy az ő szempontjukból szinte semmi nem fog változni. A lakásviszonyok, hogy apa vagy anya elköltözik, az természetesen új helyzet, ez teljesen világos. Legjobb esetben is csak abban fognak változást érzékelni, hogy ezentúl két karácsonyi ajándékot kapnak, több különböző izgalmas esemény történik velük, rengeteg új inger éri őket, ha az elköltözött szülőt rendszeresen látogatják. A szülők mentális, pszichés egészsége visszatér, ezáltal természetesen a gyerekeknek is megnyugszik a lelkiviláguk, akik a megelőző időszakban közvetetten voltak a feszültség részesei.
Lássuk a végeredményt
A gyerekek miatti együttélés egy dícséretre méltó elhatározás, amit a legjobb szándék vezérel. Egy boldogtalan házasság, azonban kizárólag káros hatással bír a gyermekekre. A válást tekinthetjük egy rövid, intenzív sokkhatásként, ami bár fájó, tragikus, a résztvevőkre nézve hosszútávon mégis ez a legjobb, de nem az egyetlen megoldás.
Szerkeszt., 20.04.2017
