Nincsenek véletlenek: hogyan találjunk a nagy Ő-re?

Nincsenek véletlenek: hogyan találjunk a nagy Ő-re?

0 | 2270 Hívások

Nincsenek véletlenek: hogyan találjunk a nagy Ő-re?

 "Nem igaz, hogy a végzet vakon lép életünkbe, nem. A végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel, s magunk előtt tessékeltük a végzetet." Márai Sándor

 

 

Miért fontosak az életünkben a véletlenek és hogyan hatnak ránk?

Sokan a véletleneket és a róluk való eszmecserét csak filozófiai szinten tartják esetleg érdekesnek, filozofálgatni viszont nem szeretnek erről, hiszen a véletlenek fogalma és szövevényes működésük emberi léptékkel átláthatatlan.

Mások a véletleneket Isten, vagy valamiféle univerzális Mindenható tevékenységének tudják be, szintén elvetve az emberi léptékkel történő felfogás igényét, magyarázatokként elfogadva a szent iratok, vagy a vallások által közölt dogmákat.

Pedig a tudománynak is van iránymutatása a véletleneket tekintve, de nem ám az áltudománynak, hanem a fizikának! Káosz elmélet néven sok információt találhatunk a véletlenek tudományáról.

Az igazság valahol középen lehet ebben a háromszögben: a véletleneket tekintve nem esik nehezünkre elfogadni, hogy több megközelítés is igaz lehet, hiszen a filozófia, a vallások és a fizika tudománya is mind ugyanarról a véletlenről beszélnek, sőt, a költők és írók is, nekünk már csak meg kell találnunk azt a tolmácsolást, amit meg is értünk.

 

Vannak véletlenek, kell, hogy legyenek

A véletleneket úgy lehet a legegyszerűbben definiálni, hogy a véletlenek olyan összefüggések, amiknek látszólag nincs semmilyen előzménye. Olyan események vagy következmények kialakulása a véletlen, amik nem logikusan levezethető okozatai egyéb más eseményeknek, hanem csak úgy megtörténnek, látszólag eredet nélkül.

·       Véletlenül a fejemre esik egy könyv a polcról és pont ott nyílik ki, ami a gondolataimra reflektál.

·       Véletlenül beleütközöm a sarkon befordulva egy vadidegenbe és kiderül, hogy pont rá van szükségem a gondjaim megoldásában.

·       Bemutatnak valakinek egy társaságban és felismerem benne 40 éve nem látott gyerekkori barátomat.

Bár emberi léptékkel nézve, de még tudományosan megfigyelve sem igazán tudjuk felderíteni az események mögött a konkrét okokat és az adott pillanathoz vezető szálakat sem tudjuk felfejteni pontosan, de attól a szálak még ott vannak. Csak el kell fogadnunk, hogy azokat szabad szemmel, emberi aggyal nehéz feltérképezni. Az infravörös fényt sem látjuk szabad szemmel, mégis körbevesz bennünket minden nap.

 

A jelek olvasásának művészete

Amikor nagyon pontosan ismerjük egy folyamat lépéseit, akkor előre tudjuk, hogy mi fog történni: ha például feltesszük a hideg vizet egy edényben a tűzhelyre melegedni és elég ideig hagyjuk rajta, akkor a víz fel fog forrni. Ezt párszor kipróbáljuk életünkben és aztán már fejből tudjuk előre. (Ez alól is vannak egyébként kivételek, mert vannak olyan magaslati helyek a világon, ahol nem tud felforrni a víz.)

 

A véletlenek világában nincsenek előre látható folyamatok, vannak helyettük viszont jelek, és a véletlenekre nyitott ember általában ezeket a jeleket keresi.

·       Ha semmi nem esik a fejünkre a könyvespolcról és egy könyv sem nyílik ki véletlenül, akkor nincs jel.

·       Ha a sarkon befordulva senkibe nem ütközünk bele, akkor nincs jel.

·       Ha senkit nem mutatnak be nekünk, sőt, társaságba sem megyünk, akkor sincs jel a fenti példánk szerint.

Ha mindig minden szokványosnak, sablonosnak és unalmasnak tűnik, akkor nincsenek kivilágló jelek.

 

Ezért mondta Márai, hogy nekünk kell feltárnunk az ajtót, hogy betessékelhessük rajta a lehetőségeket.

Ez az analógia akár szó szerint is értendő: nyitottságra – feltárt, kinyitott ajtóra – van szükségünk ahhoz, hogy a jelek egyrészt elérjenek hozzánk, másrészt ténylegesen észre is vegyük őket.

A nagy Ő és a szerelem is jelek tömkelegével megtűzdelve érkezik el hozzánk, már csak figyelni kell.

 

 

 

Fotó: Fotolia/Adobe Stock / Klaus Eppele

Szerkeszt., 06.10.2022