1 | 2014 Hívások
Hogyan támogatja – vagy épp nem – a lelki egyensúlyt a család?
A család szerepe óriási a lelki egyensúly megteremtésében és fenntartásában. A legtöbb kutatás szerint a házasságban és egészséges családban élő emberek boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, ezáltal pedig mentálisan és fizikálisan is egészségesebbek.
A boldogság alapkövei a feltétel nélküli szeretet és összetartozás érzése, a biztonságos kötődés, a felemelő közös élmények és a kikapcsolódás lehetősége, illetve ide sorolható még – bár közvetetten – a közösség, a társaság, az ünneplések, rendszeres ceremóniák és szertartások iránti igény is. Mindezeket pedig egy boldog párkapcsolat, egy elfogadott házasság, egy erős, összetartó család meg tudja adni a benne élő feleknek.
Nem merülhet fel kétség afelől, hogy egy boldog, jól kommunikáló, a feladatokat megosztó házasság minden életkorban jót tesz az embernek, erősíti és támogatja lelkileg és fizikailag is.
Sokan mégis félnek belevágni egy új ismeretségbe. Különösen egy új elköteleződés az, amit a legtöbben, főleg egy bizonyos életkor felett és csalódások vagy veszteségek után már nem mernek felvállalni.
Mit lehet erre igazából mondani?
Biztosan nem szabad azonnal legyinteni azzal a felkiáltással, hogy nekünk ez már úgysem menne, hiszen láthatjuk, hogy mennyit segíthetünk magunkon és persze egymáson is a törvény előtt is elismert, szentesített párkapcsolattal.
Gondoljuk át, mi az, amitől valójában félünk, mi tart vissza bennünket a kapcsolatunk hivatalossá tételétől?
Legtöbbször erre az a kérdés szokott felmerülni egy bizonyos életkor, válás vagy gyász után, hogy: mit szólnak majd a többiek? Ezt érdemes kettéválasztani arra, hogy ki az, akinek valóban számít a véleménye és ki az, aki csak megmondóembernek minősül inkább.
A közeli családtagok, gyermekek könnyen megnyerhetők, hiszen ők alapvetően azt szeretnék, hogy a boldog legyen az eddig kényszerből egyedül maradt szülő. Ha csak nem vesszük fel a gonosz mostoha szerepét, tiszteletben tartjuk a magánéletüket és felnőttként kezeljük őket, el fognak fogadni. Nagyon nehéz lehet megérteni, hogy nem kell a kiesett szülő szerepét eljátszanunk, hanem egy egészséges felnőtt gyermek ebben az esetben azt igényli, hogy egyenrangú partnerként kezeljék. Ennyire egyszerű: tiszteljük és hagyjuk békén egymást – nem lesz probléma az együttműködéssel!
A távolabbi ismerősök pedig nyugodtan tartsák meg a véleményüket maguknak! Nem szabad ezzel túl sokat foglalkozni, hiszen az ember az egész életét és boldogságát nem áldozhatja fel a pletykáknak és a megmondóembereknek!
Azt viszont muszáj elmondani, hogy csak a valóban boldog, egészséges új párkapcsolat éri meg, hogy ellenszélben is felvállaljuk azt ország-világ előtt. Ezért, mielőtt kiállunk a viharba, érdemes egy gyors önvizsgálatot is tartani. Vajon a szerelem rózsaszín köde nem vakít-e el túlzottan bennünket? Vajon nem csak a magánytól félünk-e túlzottan? Biztosan vele szeretnénk-e az hátralevő életünket hivatalosan is leélni, megosztani a vagyonunkat és a családunk ügyes-bajos problémáit is?
Ha nem vagyunk biztosak a válaszban, akkor érdemes még időt hagyni ezzel magunknak. Nemcsak a gyászévet érdemes kivárni, hanem a válás esetén is érvényben lehet egy ilyen íratlan szabály. Ha viszont a válaszunk biztosan „igen”, akkor bátran mondjuk ki azt az anyakönyvvezető előtt is és együtt biztosan sikerül majd legyőzni az akadályokat!
Szerkeszt., 14.02.2019
