2 | 2593 Hívások
Az idő „anatómiája”
Az élet egyre pörgősebb. Egyre több minden igyekszik magára vonni a figyelmünket, egyre több dolog csábít arra, hogy vele töltsük az időnket. Az életmódunkból fakadóan egyre több idő megy el utazásra, vásárlásra, vagyis olyan dolgokra, amelyek az életünk alapfeltételeit biztosítják. És a legtöbb ezek közül arra megy el, amiért élünk, pedig annak kellene lennie a mi életünkért: a munkára.
Idő szűkében egyre szigorúbban kell megváltogatnunk az időtöltéseinket, ami bizony gyakran a bölcseknek is nehezen megy. Az a fránya idő bizony gyakran kicsorog a kezünk közül, és csak azt vettük észre, hogy „lement a Facebook idővonalán”, vagy elringott az éter (értsd rádió és televízió) lágy hullámain.
Ha az időnk véges, és az elfoglaltságaink köre is szűkös, akkor bizony az értékrendünk és a tudatosan felállított rangsor dönti el, hogy mire jut idő és mire nem, egy adott napon. Sajnos gyakori az a helyzet, hogy a lányok asszonyok pont azokat a dolgokat hagyják a lista végére, amelyek nekik, saját személyük miatt lennének fontosak, amelyekből feltöltődhetnének...
Miért halogatunk még?
Igen, a legtöbbször az időre, pontosabban annak hiányára fogjuk, ha valamit nem csinálunk meg újra és újra, vagy már hosszú napok-hetek-hónapok óta. Annak ellenére tesszük ezt, hogy a távolról oktató életmód-tanácsadók számtalanszor megfogalmazták már a legkülönfélébb fórumokon, hogy ami fontos, arra szakítunk időt, és amire nem jut végül, azt nem is érezzük igazán fontosnak.
Rengeteg a családjáért virrasztó háziasszony, éjjel-nappal rohanó édesanya, munkamániás édesapa, ez életét a karrierje oltárán (kényszerűségből vagy önként feláldozó) nő és férfi cáfolhatná ezt. Ennek ellenére részben igazuk van a filozófusoknak is.
Az ember nagy játékos, és bár ezt igyekszik nem felismerni, a legelsők között csapja be önmagát. Könnyedén elhiteti magával, hogy a felmosás miatt nem kezdte el megint megírni a régóta a szívében dédelgetett novelláját, vagy azért nem kezdett már megint festeni, mert szerelőt kellett keríteni a mosógéphez. Tegyük a kezünket szívünkre: a halogatott dolgok előtt tényleg más, többnyire belső akadályok is állnak.
Nem csak szívbéli dolgokat halogatunk
Persze nem csak az önérvényesítés álmainkban cizellált álomképeinek valósággá alakítását halogatjuk. Tologatjuk a nemszeretem munkákat is, és számos olyan dolog is újra és újra hátrébb sorolódik az elvégzendők listáján, amelybe félünk belekezdeni. Gyakori, ha ezeknek végül nekiállunk (elmegyünk végre a fogorvoshoz, belekezdünk végre abba a halálosan unalmas/fárasztó/idegesítő munkába stb.), kiderül, hogy nem is volt olyan szörnyű.
Hogy legyünk úrrá a halogatáson?
Ha eléd tesznek egy tál cseresznyét, te a rosszakkal vagy a jókkal kezded? Persze erre nincs jó válasz, mert ha a rosszakkal kezded, akkor ettél egy tál rossz cseresznyét, ha pedig a jókkal, akkor az utolsó benyomásod lesz rossz.
Valahol ezen a platformon csap össze a halogatók és a halogatás halálos ellenségeinek a tábora is. Az utóbbiak azt állítják, hogy a legrosszabb dolgokon érdemes először túl lenni, mert utána minden más felszabadulásnak és örömtevékenységnek számít. A halogatás hívei viszont azt gondolják, hogy ha a kellemesebb tevékenységeket veszik előre, azokkal gyorsabban haladnak, és így majd biztos jut idő a halogatás tárgyára is. Ha pedig nem jut, akkor megvonják a vállukat, hogy ők bizony eddig sem unatkoztak.
Nehéz igazságot tenni
Valószínű, hogy a helyes magatartás a két véglet által meghatározott skála valamely pontján helyezkedik el. Érdemes a feladatok beosztását nem a hozzájuk fűződő érzelmi viszony alapján, hanem praktikus szempontok szerint meghatározni (melyik következik a másikból, melyikeket lehet átfedésben elvégezni, melyik jobb napvilágnál és melyik mehet éjszaka stb.).
Valószínű, hogy érdemes az egyes tevékenységekkel kapcsolatban negatív irányban nem túl szélsőséges viszonyt kialakítani. Amit meg kell csinálni, azt akkor is el kell végezni, ha utáljuk, jobb, ha minél kevesebb gondolatot szentelünk neki és hamar túlesünk rajta. Ugyanakkor pozitív irányba engedjük szabadon az érzelmeinket, hiszen innen fog származni az az energia, amely eljuttat oda, hogy a kötelességeken felül örömtevékenységekben is részt vehessünk.
Fontos, hogy a feladataink elvégzése során megtartsuk a lendületességünket, tudjunk örülni az eredményeknek, legyünk büszkék magunkra, hogy mindezt megtettük, és ne felejtsük el megjutalmazni magunkat (pl. azzal, hogy magunkra is szakítunk egy kis időt).
Szerkeszt., 18.02.2016
