5 | 2649 Hívások
Álmodozás az élet megrontója
Ezt tartja a régi mondás, és bizony a modern viselkedéskutatás és az életmód tanácsadók is egyetértenek vele. Vajon miért ez az elzárkózás, talán csak a pragmatikus dolgokra kellene figyelnünk? Nem erről van szó, hiszen az élet konkrét eseményein és élményein túl számos dolog járul hozzá a teljesség-érzésünkhöz.
A hozzáállásban van az eltérés, hiszen aki álmodozik, vágyakozik az több ponton is elzárkózik az élet folyamától. Egyrészt negligálja a jelen eseményeit és értékeit (gondoljunk csak bele a belső monológba: Ha én egyszer kiszabadulnék ebből az élethelyzetből/családból/közösségből..., Ha én egyszer itt hagyhatnám ezt a munkahelyet/életet/várost... stb.), másrészt elzárja magát a jövőtől, hiszen gondolataiban fixálja, hogy most más van, mint amire vágyik.
Ha vágyunk valamire, hívjuk meg az életünkbe
Az elmúlt időszakban számos olyan elgondolással ismerkedhettünk meg, amelyek azt állítják, hogy olyan dolgokat vonzunk be az életünkbe, amelyek rezgése már most megtalálható benne. Akkor vonzzuk a pénzt, ha már van, akkor vonzunk társakat, ha már most is körbe vagyunk véve emberekkel stb.. Erről szól például a "The Secret", vagyis A titok című könyv, amely rendkívüli népszerűségre tett szert azáltal, hogy mindenki számára kitárta a kapukat: bárki el tud érni bármit, amit akar.
Ahhoz, hogy olyan dolgokat is részévé tegyünk az életünknek, amelyek jelenleg nincsenek benne (nincs pénzünk és vastag bankszámlára vágyunk), rá kell hangolódni, olyannyira, hogy már szinte viselkedjünk úgy, mintha meglennének. Ne távoli, elérhetetlen vágyálomként gondoljunk rá, hanem természetes nyugalommal és engedjünk a hozzá kapcsolódó energiákat szabadon folyni az életünkben.
Ne felejtsük el, hogy annak, hogy dolgokra sokáig csak vágyakozunk, nem mindig az az oka, hogy "el kell jutni odáig", "fel kell nőni hozzá", "ki kell vívni magunknak" stb., hanem az, hogy nem vagyunk rá nyitottak, nem tudjuk elfogadni. A természetes rágondolás részben ezt is jelenti: váljunk képessé az elfogadására, engedjük be. Képzeljük el, hogy rendelkezünk ezzel a valamivel, képzeljük el magunkat, ahogy igénybe vesszük, használjuk ezt a dolgot, formálódunk általa!
Aki pragmatikus, az kezdjen el dolgozni rajta
Van, aki nem hisz a képzelet erejében, a tárgyak és érzelmek energiájában, így nehéz magáévá tenni a Titok módszerét. Bevallom, én is szkeptikus vagyok, bár ennek egyik legfőbb oka az, hogy a szüleimtől azt az elképzelést hoztam magammal, hogy a dolgokért meg kell dolgozni.
Vegyünk egy másik könyvet példának, a "Beszélgetések Istennel" című rendkívül tanulságos olvasmányt, amely azt állítja, hogy a kozmosz arra van berendezve, hogy eszközül szolgáljon a boldogulásunkhoz. Minden karnyújtásnyira van, csak kérnünk kell, ha azt kérjük, hogy a vágyaink verejtékes munka révén teljesüljenek, akkor az lesz. A nyitottságunkat azonban ebben az esetben is meg kell őriznünk, hiszen pusztán az energiabefektetés nem garancia – ha nem tudjuk a munkánk eredményét elfogadni, akkor nem is lesz meg.
Lehet-e késő álmodozni?
Ha a fentieket tekintjük, álmodozni már a fiatal felnőtt korunkban is késő. Gyermekkorban a fantázia kiélése a fejlődés része, de később, amikor már a kezünkbe kaptuk az életünk irányítását, időpazarlás.
Nagyon fontos eldönteni, hogy az álomvilág csak egy hely, ahova a gondolatainkban elmenekülhetünk, de eszünk ágában sincs valósággá tenni vagy valós cél. Ha az utóbbi, akkor kezdjük el a ráhangolódást, kérjük be gondolatban az eszközöket és álljunk neki a jövő felépítésének.
Egy dologról azonban ne feledkezzünk el: a jelenről. Ne állítsuk szembe az "elviselendő" jelent és a "vágyott" jövőt, hanem ismerjük el a mindennapok értékeit, hiszen azok szolgálnak forrásul a jövő kialakításához. Válasszuk ki az értékes dolgokat, amelyeket meg akarunk őrizni, majd lássunk neki a túlhaladott dolgok kitakarításának vagy megváltoztatásának!
Ehhez a feladathoz semmilyen életkor nem késő, főleg nem az ötvenéves kor, amely után még évtizedek várhatnak ránk, ha úgy akarjuk. Használjuk ki azt, hogy új időszakba lépünk, hogy idővel felszabadulunk a munka, a gyereknevelés terhei alól, szabadítsunk fel a belső világunkat, tárjuk ki az ajtókat és lépjünk bátran a jövőbe! Az életkor csak egy adat, a lényeg, hogy hogy érezzük magunkat a bőrünkben, az életünkben. Ez minden életkorban rajtunk múlik és bármikor változtathatunk rajta.
Foto: everythingpossible - fotolia.com
Szerkeszt., 25.06.2015
