Kurtizánok - A végtelen inspiráció forrásai?

Kurtizánok - A végtelen inspiráció forrásai?

4 | 281 Hívások

Kurtizánok - A végtelen inspiráció forrásai?

Bár az évszázadok múlásával nagyot változott a kurtizánok társadalmi megítélése, mégis akik ezt az ősi mesterséget választották, a matrózkocsmák gépies aktusaitól az arisztokrácia kimódolt luxusáig sokféle társadalmi rétegben éltek és dolgoztak, többnyire kiszolgáltatottan.

Ők azok a nők, akik hol a férfivágyak titokzatos tárgyaiként, hol egyszerűen csak egy szükséges aktus erejéig jelentek meg a férfiak életében és fantáziájában, olykor személytelenül.

 

Nem csoda, hogy ezek az úgy nevezett rossz lányok oly sok művész fantáziáját is megragadták, akik műveikben, festményekben, szobrokban, versekben, regényekben gyakran és nagy ihletettséggel ábrázolták őket. S bár gyakoriak voltak a művész és modell szerelmek, viszonyok, ennek az ellenkezőjére is van példa. A francia impresszionizmus egyik nagy alkotója, Édouard Manet két leghíresebb festménye éppen a meztelen nőiséget ábrázolta a kor megítélése szerint botrányosan. Ezek a képek a Reggeli a szabadban és az Olympia voltak, mindkét kép modellje a művész egyik festőtanítványa volt, és az utókor szerint bizonyos, hogy nem volt köztük szexuális kapcsolat.

 

Már az ókorban kezdődött, vagy még korábban?

 

A görögök egyik ismert kurtizánjának például azért maradt fenn a neve, mert a szobrász Prakszitelész róla mintázta meg Aphrodité istennő szobrát. Bár Phryné előtte Apellésszel, a festővel folytatott viszonyt, mégis a szobrász tette halhatatlanná.

A kurtizánok a Római Birodalomban is jelentős szerepet játszottak a férfitársadalom életében, de ezt követően jó ideig hallgattak a múzsák.

A középkorban idealizált nőalakok voltak divatban, mint Mária Magdolna, Beatrice vagy Dulcinea, akik istennői tisztaságúak voltak. Ennél ügyesebben elrejteni a férfivágyat nem is lehetett volna, kedvére való volt ez sok-sok feleségnek. Különösen, ha belegondolunk abba, amit Freud állít: a szem is erogén zóna, hiszen a vizuális látvány felkorbácsolja a libidót, így lesznek az örömlányok a végtelen inspiráció forrásai.

Amikor az impresszionizmus újraalkotta a nőt, mint a szexuális vágy tárgyát, elveszítve korábbi éteri tisztaságát, a jelenség nagy viharokat váltott ki a társadalomban. A legnevesebb impresszionista festők mind ábrázoltak kurtizánokat, köztük Manet, Degas, Tolouse-Lautrec, később Picasso, és a magyar Rippl- Rónai is. Többnyire erotikus női aktok ezek, amelyek a férfivágy felkeltését szolgálják, mindenféle együttérzés nélkül. Tolouse-Lautrec az egyetlen művész, aki empátiával ábrázolja azokat a kurtizánokat, akik a bordélyok világában sokszor fáradtan, kilátástalanul és céltalanul vergődnek sorsuk terhe alatt.

 

Ismert irodalmi ábrázolása e témának Zola Nana című híres regénye, amelyben Nana, a kurtizán gazdag szeretőkkel játszik, maga is játékszerré válik, s akinek luxusa, hogy szerelmes lesz egy senkibe, majd nyomorúságos körülmények között végzi életét. Szintén a témát járja körül Balsac a Kurtizánok tündöklése és bukása című regényében, és erről szól Rainer Maria Rilke A kurtizán című verse is.

 

A magyar alkotókat sem hagyta hidegen ez az inspiráló téma. A múlt század fordulóján ezek a nőalakok gyakran felbukkannak Krúdy Gyula, Heltai Jenő és mások műveiben, akik olykor maguk is kuncsaftjai voltak koruk egyik-másik kurtizánjának. Ilyen volt például Pilisy Róza, akinek első befolyásos barátja gróf Apponyi Albert volt, de királyok, hercegek, politikusok és művészek is keresték a kegyeit.

 

 

Photo © Adobe_Stock/grape vein 

 

Szerkeszt., 20.08.2020

Gabcsil
0 | 21.08.2020, 20:07

Es mi a helyzet a ferfi prostitualtakkal..