Ötven az új harminc?

Ötven az új harminc?

0 | 193 Hívások

Tényleg az ötven az új harminc?

Ebben a fénysebességgel változó világban mindenki változik. Ha akarjuk, ha nem, mi is kénytelenek vagyunk felvenni a kesztyűt, megfelelni új kihívásoknak, alkalmazkodni új dolgokhoz, társadalmi elvárásokhoz, közízléshez.

 

Ezek a változások szinte észrevétlenül következnek be, a túlélési és a fajfenntartási ösztöneinknek megfelelően, az eredménye pedig az évek, évtizedek múlásával válik nyilvánvalóvá. Ilyenkor szoktunk rácsodálkozni egykori, de a régire még kellőképpen hasonlító önmagunkra.

 

A külső változások szembetűnőek, hiszen elég csak belenézni a tükörbe, vagy párunk, szeretőnk szemébe, azonnal visszatükröződünk. A belső azonban rejtettebb dimenzió, a mentalitás, a pszichés változások, az attitűd változása  rejtélyes világ, melynek kisugárzása lehet legalább annyira vonzó, mint taszító, negatív jellemzők esetén.

 

A tény mégis az, hogy aki nyitottan és kihívásokra pozitív módon reagáló, életigenlő személyiség, soha nem öregszik meg, annak számára az évek múlása csupán egy szám lesz, és nem egy drámai pillanat.  Mert nem azon fog gondolkozni például az ötvenedik születésnapján, hogyan szúrta el az életét, hány lehetőséget szalasztott el, hanem azt mondja: így volt jó, nem tehettem másképp, nem csinálhattam volna jobban. Ez a megelégedettség aztán kisugárzóvá teszi a tulajdonosát, és olyan vonzerővel ruházza fel, amelynek nem lehet ellenállni. De miért is kellene?

 

Az idő múlásával öregszik a test, a bőr, megváltozik a forma, gyarapodnak a kilók, előbújnak a szem környéki ráncok, és megereszkedik a toka, de aki érett felnőtt korban még mindig az egykori kisfiús vagy kislányos önmagát keresi a másikban, az semmit nem tanult az élettől. Az évtizedek tanítása ugyanis arról szól, hogy a külső már nem elsőrendű kérdés, persze azért vigyázzunk a testünkre, mert az hordozza a lelkünket, amíg élünk. Ez azonban ne merüljön ki hatalmas súlyok emelgetésében, és mindenféle fogyókúrás tabletták szopogatásában!

 

Maradjunk aktívak, ne adjuk fel fiatalkori álmainkat, életformánkat, változatlanul mozogjunk rendszeresen, ne csak az edzőteremben, hanem a szabadban is. Járjunk, sétálni, kirándulni, túrázni, és gondozzuk a kertünket, ha van, mindez jól karban tartja a testet, lelket. Az agy karbantartására pedig ott vannak a könyvtárak, már az ókori görögök is tudták, akinek kertje és könyvtára van, annak mindene megvan. Így már csak egyetlen dolog hiányozhat, a megfelelő társ.

 

Ma már másképp öregszünk, van aki, fiatalra varázsolja magát, vagy megérik, mint a jó bor. Velünk ez miért ne történhetne meg? Ma már könnyebb megőrizni a kortalanságot, csak mentalitás kérdése, hogy ebben a játékban részt veszünk, vagy sem.

 

Ám ne feledjük: nemcsak a konditerem, a vitaminok, a helyes táplálkozás, a mértéktartó italfogyasztás, hanem a kíváncsiság, a tudásvágy, a kreativitás, a színház, mozi, az utazás az, ami felépíti a kortalan önmagunkat. Mire idáig eljutunk, akaratlanul is vonzó személyiséggé válunk, már csak ki kell választani a számunkra legmegfelelőbb partnert. És nyilvánvalóvá válik, hogy bármilyen értékrend alapján küzdöttünk meg a sorsunkkal, az élet egy érdekes, izgalmas játék, amit élni kell. Mert igen, az ötven az új harminc, de nem azért, mert plasztikai műtéteken esett át, hanem mert tudatosan, kreatívan él és gondolkozik!

 

 

Fotó: Adobe_Stock / Wellnhofer Design

 

 

 

 

Szerkeszt., 15.10.2020

Ehhez a cikkhez jelenleg nem tartozik hozzászólás.