1 | 6461 Hívások
Változó élet, változó társadalom
Az utóbbi évtizedekben nagyon sokat változott a családi élet a korábbi időszakokhoz képest. A válások száma folyamatosan nő, míg a házasságkötéseké egyre csökken. Számos család „papír nélkül” éli le az életét, míg mások ki tudja hányszor házasodnak újra, így lassan eljutunk oda, hogy a tendenciák nem tükrözik valósan a társadalomban végbe menő folyamatokat.
Azzal mindenesetre tisztában vagyunk, hogy egyre kevesebb embertársunk éli le az életét úgy, hogy – mint hajdanán – a húszas éveiben megházasodik, harmincig jönnek a gyerekek, majd felnőnek, és a szülők együtt öregszenek meg. Az elváló felek (akár házasok voltak, akár nem) újra párt találnak, mozaikcsaládokat hoznak létre, akár többszörös áttétekkel, így a társadalmi szerkezet egyre bonyolultabbá válik.
Megújuló kihívások
Az emberek egyre inkább berendezkednek arra, hogy a negyvenes, ötvenes vagy még későbbi éveikben is készek legyenek újra kezdeni, masszív visszalépésekkel vagy akár a nulláról. És bizony késznek kell lennünk arra, is, hogy az életünk során nem csak egyszer alapítunk családot.
Ha egy házaspár elválik egymástól, majd mindketten párt keresnek, jó esély van arra, hogy az új párok szintén elváltak lesznek, akár egy vagy több gyermekkel. Mivel általában az anyánál maradnak a gyerekek, így elég általános, hogy az elvált és újraházasodó férfi más gyerekeit nevel fel, míg az ő gyermekeinek is „új apukája” kerül (jó esetben nem kizárva a valódi apát). Ugyanakkor természetes az is, hogy az újra alakuló párok szeretnének legalább egy közös gyermeket is.
Közös gyermek, a szerelem pecsétje
Biológiai tanulmányainkból jól tudjuk, hogy a férfi nemzőképessége – hacsak nem befolyásolja a dolgot valamely örökletes vagy krónikus betegség, baleset – élete végégig (vagy legalábbis addig amíg szexuálisan aktív marad), megmarad. Így ha másodszor, harmadszor újranősül, vagy akár élete alkonyán is, képes lesz megajándékozni új asszonyát gyermekáldással.
A nőknél sajnos ez másként van, hiszen a női reprodukciós szervek működése behatárolt: tízéves kor körül elkezdik a működésüket, majd ötvenéves kor körül ez a működés átalakul, a menstruáció elmarad, így hajlott korban már nem képesek a gyermekszülésre. Harmincéves kortól kezdve, annak ellenére, hogy a menopauza még évtizedekig várathat magára, a fogantatás esélye csökken. Így a hölgyek esetében a második, harmadik házasság, esetén, vagy ha már az „aranykorban” találják meg a párjukat, az a kapcsolat lehet, hogy közös gyermek nélkül marad.
Kitolódó határok
Ha a késői gyermekáldásról ejtünk szót, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az első házasságok esetében is egyre későbbre tolódik az első gyermek érkezésének időpontja. A fiatalok mostanában szívesen maradnak tovább gyerekek, hosszabban járnak (élnek) együtt a házasságkötés előtt, és az sem ritka, hogy az esküvőt követő egy éven belül még elmarad a gyermekáldás.
Férfiak esetében ez fokozottan igaz, vagyis ők még későbbi éveikben szánják rá magukat a házasságkötésre mint a nők, így egyre gyakoribb, hogy érettebb fejjel lesznek apák is. A nők között egyelőre ritkább, de tény, hogy a gyengébb nem képviselői is feszegetik a határokat: a médiában is gyakran találkozunk olyan szenzáció-érzetű hírrel, hogy egy-egy híresség a negyvenes-ötvenes éveiben (is) szül gyereket.
Jó vagy rossz, ha egy férfi később lesz apa?
A késői gyerekvállalással kapcsolatban a legfőbb ellenérvként azt szokták felhozni, hogy milyen kellemetlen, ha a szülők mennek a piciért az oviba, és a nagyszüleinek nézik őket. További ellenérv lehet a nagy korkülönbség, a generációs ellentétek, illetve az, hogy szerencsétlen esetben a gyermek (aránylag) korán elveszítheti a szüleit.
Mellette szól azonban az érett fejjel való gyermekvállalásnak, hogy mire a lurkó megérkezik, az apa jó eséllyel túl van már a „lobogó hajú” korszakán, elindította a karrierjét, így anyagilag és lelkileg is kiegyensúlyozottabb. A személyes érési folyamatában is eljutott odáig, hogy nyitott egy felnövekvő pici ember látásmódjára, türelmes és kitartó a gyereknevelés során. Számos tapasztalatát nagy odaadással, könnyen emészthető gondolatok révén adja, át, mégsem várja el, hogy a gyerek azonosuljon vele. Miután bejárta saját szabadságharcát, valószínűleg képes lesz arra, hogy a gyermekkel szabadon kapcsolódva, meleg szeretettel, mégis elengedően bánjon
Szerkeszt., 12.05.2016
