4 | 5014 Hívások
Hosszú és kemény tél után érkezett meg végre a kikelet. Az idő melegszik, a madarak énekelnek és mindannyian a zsigereinkben érezzük a tavaszt. Az új évszak nem csak az új élet ébredésére hívja fel a figyelmünket, hanem az érzelmek újjáéledésére is. Egyre jobban vágyunk megnyílni embertársaink felé, bizsergetnek a szeretetteljes érzelmek.
Gyakori frázis, hogy a tavasz a szerelem időszaka is, kinek a meglévő kapcsolatában ébrednek új érzelmek, kinek új kapcsolódásban nyit új időszakot az a szép évszak. Mégis sokan vagyunk, akik ebben az időszakban is úgy érezzük, hogy kimaradunk az élet nagy játékból. Sokan kesergünk még ekkor is azon, hogy másoknak megadatik, nekünk pedig nem. Hogyan készítsük fel magunkat a szív új tavaszára? Hogyan nyíljunk meg az ébredő érzelmeknek?
Zárjuk le és engedjük el a múltat
Ahogy a tél viszontagságait, a nehéz időszak alatt felvett készenléti állapotot, úgy az érzelmeink zord időszakát is el kell tudnunk engedni. Ne legyünk türelmetlenek, hagyjunk magunknak időt arra, hogy átmelegedjünk, felengedjen a dermedés a testünkben-lelkünkben egyaránt.
Függetlenül attól, hogy egy régóta tartó kapcsolatban élünk vagy éppen a hosszan tartó egyedüllét kérgesítette meg a szívünket, az első feladat a továbblépés előtt, hogy megálljunk és lezárjuk az időszakot, amely nem kedvezett a puha meleg érzelmeknek. Álljunk meg, összegezzünk, nézzünk szembe a hibákkal és hiányosságokkal. Keressünk a szívünknek feltöltődést és próbáljuk megtalálni a nagyvonalúság forrását.
Addig, amíg nem voltunk képesek megbocsájtani azoknak, akik fájdalmat okoztak nekünk, nem leszünk képesek a pozitív érzelmek befogadására sem. Ne szégyelljük, ha erre egyedül nem vagyunk képesek! Vegyük igénybe pszichológus, kineziológus, párkapcsolati terapeuta vagy éppen hasonló dolgokon átégett embertársaink segítségét!
Az egyik legfontosabb dolog, mielőtt úgy döntünk, hogy változtatunk az életünkön, az, hogy megbocsájtunk magunknak. Akár tudatlanságból, felkészületlenségből követtünk el hibákat, akár szándékosan, sértettségből okoztunk fájdalmat másoknak, el kell tudnunk nézni magunknak, hogy olyan emberek vagyunk, akiknek meg vannak a maguk határai. Mindannyian, az életünk minden időszakában, önkéntelenül is a legjobbat próbáljuk kihozni magunkból, tanulunk, tovább lépünk és fejlődünk. De csak akkor, ha nem fogjuk magunkat vissza az önmarcangolással, önbüntetéssel.
Hagyjunk időt magunkra
Ha sikerült eljutnunk a megnyugvásig, és megtisztítottuk a szívünket a lehúzó érzelmektől, még nem jön el azonnal a kapcsolatok kialakításának ideje. Szánjunk először időt magunkra, igyekezzünk közelebb kerülni saját lényünkhöz. A második legfontosabb dolog emberi kapcsolataink bonyolult rendszerének ápolása során, hogy ne feledkezzünk meg önmagunk szeretetéről és ápolásáról.
Gyakori, hogy azért vonzunk be az életünkbe bicebóca, nem kielégítő kapcsolatokat, mert nem figyelünk eléggé önmagunkra. Ha nem adjuk meg magunknak az időt és lehetőséget arra, hogy végiggondoljuk a dolgainkat, felállítsuk az értékrendünket, megfogalmazzuk a vágyainkat, akkor csak sodródunk, és persze olyan élményeket idézünk be magunknak, amelyek a fent említett feladatokat igyekeznek a fókuszba hozni.
Szeressük, kényeztessük magunkat egy néhány hétig, igyekezzünk felfedezni preferenciáinkat és elhívásainkat, hiszen ezekhez kell tudjanak kapcsolódni a később kialakuló kapcsolatok. Ennek a feladatnak a teljesítésével újabb erőforrásokat vonunk be az életünkbe, amelyekből merítkezve nyugodtabbak, bölcsebbek tudunk lenni majd a későbbi párkapcsolat során.
Keressünk vagy várjunk?
És íme elérkeztünk a kapuba! Megtisztítottuk magunkat a múlt hordalékától, megszeretgettük és birtokba vettük saját lényünket. Ha becsülettel végigcsináltuk az első feladatokat, tele vagyunk olyan érdeklődésekkel, amelyek mozgalmassá teszik az életünket. Vajon most keresnünk kell vagy megvárnunk, amíg megérkezik a lovag a fehér
lovon?
A fatalisták azt gondolják, hogy nem kell semmit tenni, amire szükségünk van magától megérkezik az életünkbe. Ez lehet, hogy némiképp túlzás, bár az tény, hogy nem kell a másik szélsőségbe sem elmenni, görcsössé válni. Legyünk magabiztosak és nyitottak, ne menjünk el a kínálkozó lehetőségek mellett. Az univerzum hatékonyabban segít, ha mi magunk is eszközöket adunk a kezébe: menjünk társaságba, böngésszünk társkereső oldalakat, utazzunk, menjünk múzeumba vagy más olyan helyekre, ahol hozzánk hasonló érdeklődésűekkel találkozhatunk.
Ugyanakkor tartsuk magasan a lécet, folyamatosan tartsuk ébren a magunkkal kialakított kapcsolatot és figyeljünk a megérzéseinkre. A szerelem nem versenyfutás, hanem az intenzíven megélt élet és a belső munka nagyszerű eredménye.
Szerkeszt., 02.03.2017
