3 | 5157 Hívások
Ha hosszú. Ha rövid. Ha lassú. Ha gyors. Ha vad. Ha lágy. Ha orgazmus van. Ha nincs orgazmus. Ha ketten vagyunk. Ha többen vagyunk. Ha egyedül vagyok. Ha nevetünk. Ha komoly. Ha érzelmekkel dúsított. Ha „egészségügyi aktus”. Ha előre megtervezett. Ha spontán. Ha…
Vagyis bármitől igen és bármitől nem. Igazából tőlünk, a helyzettől, a lehetőségektől, a partnertől függ. Mikor mire vágyunk, mikor mire van időnk, erőnk, lehetőségünk és szükségünk.
Egyáltalán, hogy nevezzük: szexnek, szeretkezésnek, szerelmeskedésnek, dugásnak vagy ezen kifejezések különböző változatainak? Mit árul el rólunk és a kapcsolatunkról az elnevezése? Ahogy beszélünk róla? Merünk-e beszélni róla a párunkkal? Merünk-e beszélni arról, hogy mi a jó benne, mit szeretünk, mi esik jól, mi nem, mit szeretnék, mit másképp? Eltávolítjuk magunktól az egészet vagy felvállaljuk, mint teljesen természetes igényt? Szükséges „letudnivaló” vagy egy csodálatos együttlét, megtapasztalás?
De ezeket a kérdéseket először magunknak célszerű feltenni, hogy mit és hogyan is szeretnénk igazán. Aztán a válaszok sok mindent elárulnak magunkról és a partnerről. A hozzáállásunkat, a neveltetésünket, a mintáinkat, a korábbi jó vagy rossz tapasztalatainkat, az ítéleteinket és a vágyainkat.
A jó szex mára „elvárás” lett. Teljesítménykényszer mindkét fél részéről: a férfinak bírnia kell, akár órákon át, a nőnek meg oltári orgazmust produkálnia, lehetőleg többet egymás után. Mintha ez mutatná meg, hogy milyen a jó szex. Pedig nagyon is nem.
Amikor igazán jó, akkor mindez nem számít. Mert olyan, ami mindkét félnek jó. És hogy kinek hogyan, az teljesen egyén függő. Pont ez a trükk benne: hogy rá kell jönni, a másiknak és magunknak mi a jó. De ehhez el kell engednünk az elvárásokat, azt, hogy vajon tőlünk mit várnak el, hogy mit „kell” tennünk: ehhez rá kell hangolódni a másikra. És ebben van a szépsége és a nehézsége is: önmagunkat kell adni, megnyílni a másik előtt, felvállalni a sebezhetőségünket. Adni és kapni, elfogadni, őszintén, mélyről jövőn, kommunikálva a másikkal, megismerve önmagunkat, a vágyainkat, a testünket, és ugyanígy a partnerét is.
Közel kell engednünk magunkhoz a másikat, hogy intimitásba kerüljünk, hogy meg merjük mutatni magunkat, kívül-belül az igazi valónkban. ”Ez vagyok, el tudsz így fogadni?” Bevállalva ezzel akár az esetleges elutasítást is.
És a humor. Mert a humor mindenen átsegít. A legcikibb helyzetekből is kisülhet a legjobb emlék, csak ismerjük fel a helyzet komikumát, és merjünk rajta szívből nevetni. A nevetéssel feloldódik minden görcs, gátlás, ami megakadályozhat bennünket abban, hogy merjük élvezni a testünket, a partnerüket, azt, amit adni tudunk, és azt, amit kapunk cserébe.
A szex energiákat szabadít fel, boldogsághormon termelődik a szervezetünkben, amitől jól érezzük magunkat. A gondok kevésbé nyomasztanak, a problémák másodrendűekké válnak, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak leszünk, kisimul körülöttünk a világ. Többet ér, mint bármilyen nyugtató. És hogy milyen is a jó szex? Ilyen.
Ön szerint milyen a jó szex?
Szerkeszt., 23.08.2018
