Nehezebb a dohányosoknak társat találniuk?

Nehezebb a dohányosoknak társat találniuk?

1 | 1626 Hívások

Egy angliai kutatás szerint a 18 és 24 közötti megkérdezettek azt mondták, nem csókolnának meg olyasvalakit, aki nemrég nyomta el a cigarettáját - egy 1700 fős felmérésből pedig az derült ki, hogy az alanyok fele kétszer is meggondolná, komoly kapcsolatba bocsátkozzon-e egy dohányossal. A dohányzás tehát könnyen leronthatja az esélyeket randevúra - a felmérés alapján úgy tűnik, már a fiatalabb korosztályban is annak ellenére, hogy a tizen-huszonévesek egy része főként divatból cigarettázik.

 

A társkereső oldalak felhasználói nem randevúznának dohányosokkal

Az online társkereső oldalak felhasználói szintén nem díjazzák a dohányzást. Az angol eHarmony oldalon szereplő társra várók 81 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem alakítana ki kapcsolatot erős dohányossal; egy másik jól ismert társkereső oldalon a férfi felhasználók 72 százaléka, illetve a női felhasználók 73 százaléka jelezte, hogy nemdohányzó párt keres.

 

Kevesebb a potenciális partner

A dohányosoknak tehát egyértelműen nehezebb társat találniuk, hiszen a dohányosok, illetve a dohányzást elfogadó nem dohányosok száma még együtt sem teszi ki a kevésbé toleráns nemdohányzókét. A tapasztalatok szerint egy nemdohányzó nő jobban elfogadja - potenciális - partnere szenvedélyét, mint fordítva; azonban az egészséges életmód népszerűbbé válásával, illetve a dohányzást tiltó intézkedések elszaporodásával már a hölgyek sem olyan toleránsak a füstölgő férfiakkal szemben, mint korábban.

 

Az erős dohányosok még rosszabb helyzetben vannak

Az alkalmi dohányosok kevésbé vannak nehéz helyzetben, hiszen ha képesek elhagyni a cigarettázást arra az időre, amíg együtt vannak a párjukkal, és beérik azzal, ha az egyedül töltött idő alatt dohányozhatnak, az összeköltözésig nem lesz ezzel problémájuk. Az erős dohányosok szenvedélyét viszont valószínűleg egy toleránsabb partner sem tudná elviselni.

 

Az orrunk után megyünk

Egy dohányzó gyakran nem érti, miért zavarja ennyire a másikat a füstölés, hiszen ő maga nem tartja olyan kellemetlen illatúnak saját ruháit, illetve otthonát. Azonban tény, hogy ő megszokta ezt a környezetet, a nemdohányzó partner viszont nem; illetve az is, hogy dohányosként tompulnak az érzékeink, és kevésbé érezzük a szagokat, illetve ízeket. A párválasztásnál nemcsak az állatvilágban, de az embereknél is nagy szerepet kap a másik illata; valójában inkább az orrunk, mint a szívünk után megyünk: és ha a hormonok máshogy „döntenek”, hiába bizonygatjuk magunkban, hogy a másik egyébként jó ember, okos és figyelmes. Ha nem esik jól a közelében lenni, hozzábújni, megérinteni, mert egyszerűen nem tudjuk elviselni akár természetes testszagát, akár a cigarettafüstét; a kapcsolat már azelőtt véget ér, mielőtt igazán elkezdődhetett volna.

 

Támogassuk partnerünket a leszokásban

Talán kivételt jelenthet az az eset, amikor egy nemdohányzó egy épp leszokóban lévő dohányossal kezd el randevúzni. Ha valakit füstmentesen ismerünk és szeretünk meg, valószínűleg azután is kitartunk mellette, ha kiderül, nem tudott ellenállni a kísértésnek, és leszokási kísérlete kudarcba fulladt. Bár nem valószínű, hogy a fenti adatok és tények önmagukban elegendő motivációt nyújtanának egy dohányosnak ahhoz, hogy megpróbáljon leszámolni szenvedélyével; a dohányosok a szórakozóhelyekről való kizárása, illetve a dohányáruk egyre drágábbá válása együtt talán már megfontolás tárgyává teszi a leszokás gondolatát. Ha nemdohányzóként dohányos párunk van, és egyre nehezebben viseljük a füstöt, segíthetünk neki leszokni, azonban a döntést magának kell meghoznia. Ha már elindult az úton, támogassuk, ne pedig kritizáljuk, ha mégis megbotlana; illetve legyünk hozzá egy kicsit türelmesebbek az elején, és fogadjuk megértően, ha néha idegesebb, mint egyébként.

 

Foto: © nito - Fotolia.com

Szerkeszt., 14.08.2014

Ehhez a cikkhez jelenleg nem tartozik hozzászólás.