2 | 53 Hívások
Valamikor mindannyian megtanultuk, hogy a vonzerő a hibátlanságról szól. A tökéletes test, a ránctalan arc, a példamutató viselkedés – mintha ezek tennének bennünket szerethetővé. Pedig valójában épp az ellenkezője igaz: nem a tökéletesség vonz, hanem az, ami emberivé tesz bennünket.
Amikor valakivel találkozunk, nem az ragad meg bennünket, hogy hány kiló vagy hány éves, hanem az, amit kisugároz. Az a természetesség, amivel beszél, a mosoly, ami nem erőltetett, a pillantás, ami nyitott. Ezek azok a pillanatok, amikor azt észleljük hogy: „Itt valaki tényleg önmagát adja.” És ez az, ami vonzóvá tesz – nem a hibátlanság, hanem az őszinteség.
Sokszor elfelejtjük, hogy a tökéletesség távolságot teremt. Aki mindig makulátlan, elérhetetlennek tűnik. De aki néha elneveti magát, elvét egy mondatot, vagy bevallja, hogy bizonytalan, az megközelíthetővé válik. Igazi emberré. És pont ettől lesz szerethető.
A tökéletesség illúziójának kergetése és a valóság elkerülése valójában egy önvédelmi mechanizmus. Így próbáljuk elkerülni a sebezhetőséget – hiszen ha tökéletesnek tűnünk, akkor talán nem fognak elutasítani. De épp ez az, ami megakadályozza, hogy valódi, mély kapcsolatokat alakítsunk ki. A fal, amit önmagunk köré építünk, az nemcsak a fájdalmat tartja távol, hanem a szeretetet is.
Fontos felismernünk, hogy senki sem tökéletes, és a boldog párkapcsolat nem a hibátlanságról, hanem a kompromisszumokról, a kölcsönös elfogadásról és a közös fejlődésről szól. Amikor végre lemondunk a tökéletesség illúziójáról, és hajlandóak vagyunk szembenézni a valósággal – önmagunkkal és a másikkal egyaránt –, akkor adjuk meg magunknak az esélyt arra, hogy valódi, kielégítő kapcsolatokat építsünk. Mert a mély, tartós kötődés nem a hibák hiányából születik, hanem abból, hogy elfogadjuk egymást azokkal együtt.
Ötven felett, mi pontosan tudjuk, hogy az élet nem a hibátlanságról szól. A ráncaink történeteket mesélnek, a tapasztalataink mélységet adnak, a sebek pedig empátiát szülnek. A valódi vonzerő az önazonosságból fakad – abból, hogy vállaljuk önmagunkat, nem tökéletesen, hanem hitelesen.
Amikor önmagunkat adjuk, nem próbálunk megfelelni, hanem kapcsolatot teremtünk. És ez az, ami számít – különösen, ha társra vágyunk. Mert a szerelem nem a hibátlan emberek között születik, hanem azok között, akik mernek önmaguk lenni egymás mellett.
Tanuljunk meg bátran önmagunk lenni – ráncainkkal, hibáinkkal, bizonytalanságainkkal együtt. Mert a valódi szépség nem ott kezdődik, ahol minden tökéletes, hanem ott, ahol őszintén merünk megmutatkozni.
Fotó: Stock.Adobe / Lordn
Szerkeszt., 29.10.2025
