A depresszió tényleg csak a szeretet hiánya?

A depresszió tényleg csak a szeretet hiánya?

0 | 345 Hívások

A depresszió tényleg csak a szeretet hiánya?

 

A depresszió egy pszichiátriai betegség, amelyet sokan sajnos nem vesznek elég komolyan. Párkapcsolati krízisek, szakítás, válás, egyedüllét, de akár a nyugdíjazás vagy a gyerekek kirepülése esetén is fokozottan ki vagyunk téve annak, hogy depressziósak lehessünk.

Ettől még természetesen nem igaz az a feltételezés, hogy a depresszió csak a szeretet hiánya lenne. Az a tény azonban kétségtelen, hogy egy egészséges családi légkörben, egy meleg, szeretetteljes környezetben elméletileg kisebb az esélye a depresszió kialakulásának, bár teljes védelmet sajnos semmilyen környezeti körülmény nem tud nyújtani.

Sajnos, a mai világunk egyrészt túlságosan hamar hajlamos ítélkezni és kirekeszteni másokat, másrészt az is könnyen előfordulhat, hogy egy egyszerű sóhajjal vagy legyintéssel elintézzük, nem vesszük komolyan a depressziót.

 

Lássuk, mikor lehet gyanakodnunk arra, hogy depressziósak lehetünk?

 

A klinikai depresszió állapota és az általános rossz hangulat, kedvetlenség és levertség között több tekintetben is különbséget lehet tenni. Sokunknak lehet rossz kedve például az időtől, egy hirtelen jött hidegfronttól vagy januárban az ünnepek elmúlta után. A depressziósok azonban szinte mindig rosszkedvűek, jó időben, ünnepek alatt is. Lehetünk fáradtak egy hosszabb séta után, lehet álmatlan éjszakánk egy veszekedés után, de a depressziósok folyamatosan küszködnek az álmatlan éjszakákkal. Ugyanez igaz az étvágytalanságra vagy éppen a falásrohamokra, a székletürítési gondokra vagy a szexuális kedvetlenségre is. Akár az ingadozó vérnyomás, gyakori szédülés, ízületi- vagy végtagfájdalom, esetleg a hormonális zavarok is utalhatnak depresszióra – sok más betegség mellett természetesen. Ha pedig a felmenőink, idősebb családtagjaink esetén gyanakszunk arra, hogy depresszióban szenvedtek, akkor nálunk is nagyobb az esélye.

 

A depressziósok hangulatára jellemző, hogy nincs kedvük élni, nem érzik úgy, hogy lenne értelme a napjaiknak vagy az életüknek, emiatt sokszor nem is szeretnének felkelni az ágyból. A súlyosabb betegeknek nehéz ellátni magukat, nehezükre eshet kimozdulni, ügyet intézni vagy akár bárkivel is szóba állni, így nem tudnak teljes, önálló életet élni. Amikor minden mindegy, semmi sem érdekli az embert, semminek sem tud már örülni, akkor gyanakodni kell arra, hogy gond van! Ha nehezünkre esik egy helyre koncentrálni, nehéz az emlékezés, az sem biztos, hogy az időskor kötelező velejárója, könnyen lehet, hogy ez is a depressziónkkal függ össze.

 

Ha tehát úgy érezzük, hogy a fentebb felsoroltak inkább jellemzők ránk, mint nem, akkor nem szabad legyinteni a gondjainkra, hanem érdemes időben felkeresni egy pszichológust! Ha esetleg már hallucinációink gyanúja is felmerül nálunk, vagy egy családtagnál, akkor pedig mehetünk egyből a pszichiátriára is, nem szabad vesztegetni az időt! A tapasztalt, képzett szakemberek tudása és szakértelme segítségével megkönnyebbülhetünk, könnyebben elintézhetjük a mindennapi tennivalóinkat, jobban érezhetjük magunkat, de akár teljesen meg is gyógyulhatunk. A lényeg, hogy nem szabad halogatni a segítségkérést – akár a háziorvos közvetítésével, a társadalombiztosító által finanszírozott úton is!

 

 

Fotó: stock.adobe © zinkevych

 

 

 

Szerkeszt., 27.02.2020

Ehhez a cikkhez jelenleg nem tartozik hozzászólás.