9 | 1329 Hívások
Az érzelmi intelligencia, az EQ – miért fontos
Rohanó világunkban egyre inkább kizárólagossá válik a pénz, az anyagi javak, a gazdagság hajszolása. Korábban úgy gondolták az emberek, hogy aki jól képzett, az szinte mindent elérhet a világban.
Ezért igyekeztek nagyon jó szakmát, diplomát szerezni, hiszen úgy gondolták, hogy ezáltal tökéletes életük lesz.
Csakhogy a rohanással, a túlhajszolással, az érzelmektől mentes, robot élettel gyakorlatilag éppen az érzelmeket öltük ki az életünkből és megkeseredett, szomorú, depressziós és más lelki problémákkal küszködők lettünk.
Hiába lettek meg az anyagi javaink, hiába van jó állásunk, jó szakmánk vagy diplománk, hogyha ott állunk egy szál magunkban és azt látjuk, hogy vagy teljesen magányosak, kiüresedettek, lélektelen embertelenek vagyunk, vagy pedig, ami talán még rosszabb, társas magányban élünk és a társunkban, a társaságunkban, illetve a barátainkban, családtagjainkban sem találjuk meg azt az igazi lelki társat, akire valójában szükségünk lenne.
Nem tudjuk valójában kivel megosztani a problémáinkat, hiszen gyakorlatilag csak magunkban beszélünk, a másikat sem igazán érdekli az, hogy mit akarunk mondani, esetleg eltűr bennünket egyfajta kötelességtudatból.
Így pedig mi még rosszabbul érezhetjük magunkat, hiszen megtűrtek, elszenvedettek lehetünk. Ez pedig további rossz érzéseket okozhat bennünk.
Mi tehát a megoldás?
Hogyan lehet kilépni a robot-életből és hogyan segíthet ebben az érzelmi intelligencia?
Az ember társas lény, azaz szüksége van társas kapcsolatokra. Fontos azonban, hogy ezek a társas kapcsolatok valóban lelkitársak is legyenek, ne csak felszínes csevegések vagy érdekbarátságok!
Elfelejtünk empatikusnak vagy együttérzőnek, toleránsnak vagy türelmesnek, megértőnek lenni, azaz az érzelmi intelligenciánkat növelni. Ezért azt tapasztalhatjuk, hogy csak felszínes barátok, megtűrt személyek vagyunk mások életében.
Igenis az érzelmeinkkel foglalkozni kell, illetve a másik ember, az aktuális társunk vagy beszélgetőpartnerünk érzelmeit is figyelembe kell venni!
Nem szabad úgy állni a társas kapcsolatainkhoz a magánéletben, ahogyan sokan az üzleti életben teszik ezt, bár szerencsére már ott is túlhaladottnak számíthat ez a formula. Nem lehetünk hidegek, ridegek, dirigálók, parancsolgatók, észosztók a társas kapcsolatainkban, hiszen a másik embernek is szüksége van ugyanúgy egy társra, ahogyan nekünk.
Muszáj a másikhoz nyitottan állni, empátiával, megértéssel, toleranciával, szeretettel fordulni hozzá! Gondoljunk arra, hogy mi neki ugyanaz a társ vagyunk, akire mi is vágyunk az ő szemében!
Nekünk jól esne, hogyha a másik folyton dirigálna, parancsolgatna, mindent jobban tudna, magas lóról beszélne velünk, észt osztana, okosabbnak gondolná magát mindenben?
Ugye, hogy nem?
Próbáljuk tehát megérteni egymást, azaz növeljük az érzelmi intelligenciánkat, az érzelmi tolerancia szintünket és tegyünk szert tartalmasabb, érzelmesebb, valódi kapcsolatokra!
Szerezzünk lelki társakat, mélyen megélt barátságokat és szakadjunk ki az érzelmi sivárságból, hidegségből és magányból!
Legyen tartalmas az életünk, tudjunk örülni, mosolyogni, nevetni és ekkor pedig olyan társunk is lesz, aki azt is elfogadja, hogyha időnként ki szeretnénk sírni magunkat a vállán!
Fotó: © John Hayn /pixabay.com
Szerkeszt., 04.02.2021
