2 | 3458 Hívások
Lékek a testképen
Sajnos nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy a nők nagy része nem elégedett a testével. Van, aki soványnak tartja magát, ennél többen kövérnek, és aki a kilóival meg is volna elégedve, egészen biztos, hogy mély meggyőződéssel vallja, hogy azok a kilók bizony nem jó helyen vannak.
Ezek az érzések csak fokozódnak ötvenen túl, amikor a nő vonalai amúgy is elkezdenek lágyulni, az erőteljes mozgás ellenére is itt-ott zsírpárnák alakulnak ki, és esetleg több gyermek kihordása után már a bőrünk sem olyan feszes.
Fogyókúrázzunk vagy fogyókúrázzunk?
Számos fogyókúra sikeressége bukott el azon, hogy a szerzők, fejlesztők nem számoltak az "érzelmi evés" lehetőségével. Ez az - elsősorban nőkre jellemző - paraméter sok okból jelentkezhet, és számos rejtett kalóriát jelenthet az étrendünkben. Azért jellemző inkább a hölgyekre, mert őket irányítják elsősorban az érzelmeik (természetesen nem kizárólagosan), az erősebbik nem sajátja inkább a stressz-evés.
Mi is az az érzelmi evés és miért jelentkezik?
Az érzelmi evés hátterében állhatnak negatív és pozitív élmények, benyomások is. Egy hosszú nap után fáradtan hazaesve, egy felkavaró konfliktusból kikeveredve, egy nehéz helyzet megoldása után kimerülve kinek ne esne jól egy fagyi vagy süti vagy más finomság? Ugyanakkor sokan vagyunk, akik a "magunk jutalmazása" feliratú csapdába esünk, amikor az örömteli események után finom falatokkal ünnepelünk.
Akár ez, akár az, ha szigorúan objektíven nézzük, ez egy rossz étkezési szokás, amely mögött mély érzelmi elköteleződés áll. Mondhatjuk a problémamegoldás és az érzelmi stresszkezelés zavarának, illetve az érzelmek, események feldolgozásával kapcsolatos nehézségnek is.
Az érzelmi evés hátterében soha nem áll valós éhség, sokkal inkább a gyermekkorban gyökerező táplálás-élményhez, a "kapás" és törődés öröméhez (illetve annak hiányához) kapcsolódik. Minden alkalommal, amikor érzelmektől fűtve falatozunk, olyan, kívülről jövő érzelmeket akarunk helyettesíteni, amelyeket nem kapunk meg vagy nem tudunk elfogadni. Az emocionális nassolás hátterében gyakoriak a gyermekkorból hozott magányosságot idéző emlékek vagy az önbecsülés hiányosságai.
Hogy vessünk gátat az érzelmi evésnek?
Ha a fent említett helyzetekben van mellettünk valaki, aki földelésként le tudja vezetni az ébredő érzelmeinket, vagy érzelmi feszültséget kezelő technikákat alkalmazunk, esetleg rájövünk arra, hogy jutalomként olyan dolgokban kellene magunkat részesíteni, ami használ nekünk, az érzelmi evés elveszti jelentőségét.
Az első és legfontosabb lépés annak beismerése, hogy az érzelmi evés az életünk részét képezi. Ez talán a legnehezebb, ugyanakkor a legfontosabb lépés az egészségtelen étkezési szokás leküzdésében.
A következő lépés, hogy amikor "úgy ennénk valamit", álljunk meg egy pillanatra és azonosítsuk a bennünk dúló vagy éppen hamu alatt parázsló érzelmeket. Próbáljuk felfejteni a gyökerüket, majd keressünk az elfolyásuknak másik medret. A dühünket vezessük le futással, a szomorúságra kiváló gyógyír lehet egy beszélgetés, egy lélekemelő könyv vagy film, a félelmeink okait megbeszélhetjük a barátnőnkkel vagy egy szakemberrel stb.
Nagyon fontos, hogy tudjuk, az érzelmi evéssel felszedett kilók következmények, egy olyan folyamat következményei, amelyeket per pillanat nem tartunk kézben. Ez egy aktuális, ámde átmeneti állapot, hiszen arra törekszünk, hogy a befolyásunk alá vonjuk az életünk ezen területét (is). Ne szidjuk vagy gyalázzuk magunkat, sokkal inkább forduljunk magunk felé szeretettel. Fogadjuk el, hogy a lényünk, emberségünk a külalaktól független, és biztosítsuk magunkat, hogy így is szeretjük. Van, akinek ez könnyebb - és valóban óriási áttöréseket hozhat, nem csak ezen a területen -, ha elképzeli magát gyermekként, esendőnek, aranyosnak vagy éppen magányosnak, és átöleli a kis törékeny alakot.
Saját magunk táplálása végső soron az élethez való kapcsolódás minőségét tükrözi. Az akadálytalan áramlás nem képez szélsőségeket (koplalás, túlevés), ezért erre az állapotra kell törekedni. A kompenzáló és/vagy pótló tevékenységeket pedig vissza kell váltani annak beszerzésére, vagy még inkább beengedésére, aminek a pótlására hivatottak.
Ki tud erről a témáról személyes tapasztalatot megosztani?
Foto: Konstantin Yuganov - fotolia.com
Szerkeszt., 18.06.2015
